BH 1994.4.188 A nagykorú gyermek részére jogalap nélkül felvett tartásdíj visszakövetelésének szempontjai [Ptk. 361. § (1) bek., 362. §, Csjt. 60. § (1), (2) bek.].

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek azt a rendelkezését, amely a felperes tartási kötelezettségét 1991. szeptember 1. napjától megszüntette, azzal hagyta helyben, hogy az alperest az említett naptól jogalap nélkül felvett 32 305 forint tartásdíj visszafizetésére kötelezte. A megállapított tényállás szerint a felperes nagykorú, egyetemi tanulmányokat folytató Andrea nevű gyermeke, aki nem az alperes háztartásában, hanem nagyanyja lakásában mint családtag él, 1991. augusztusában házasságot kötött. A jogerős ítélet indokolása kifejti, hogy a felperes tartási kötelezettsége a gyermek házasságkötésétől kezdődően megszűnt, ezért az ezen a címen felvett összeg "gyermektartásdíj címén nem kerülhetett felhasználásra". Erre figyelemmel nincs jelentősége annak, hogy a gyermek a házastársával milyen anyagi körülmények között él. A gyermek házasságkötése időpontjától az alperes is "csak a saját költségére, nem pedig a felperes terhére jogosult a gyermek támogatására". Ebből következik, hogy a jogalap nélkül vagyoni előnyhöz jutott alperes a Ptk. 361. §-a alapján a visszafizetési kötelezettség alól nem mentesülhet.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Előadása szerint a másodfokú bíróság a Ptk. 362. §-ának alkalmazását jogszabálysértően mellőzte, hiszen a tartásdíjat a gyermek létfenntartására fordították: a gyermek saját jövedelemmel nem rendelkezett, külföldről áttelepült férje 1992 januárjáig nem tudott elhelyezkedni, ezt követően pedig csupán havi 10 000 forint bruttó jövedelme volt.

A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A jogerős ítélet nem törvénysértő.