A Szegedi Ítélőtábla Pf.21067/2017/5. számú határozata személyiségvédelmi igény tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 49. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 56. §, 57. §, 58. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:14. §, (1) bek., 2:54. §] Bírók: Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella, Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.21.067/2017/5. szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Siket István ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve(címe) szám alatti lakos I. rendű, II.rendű felperes neve(címe) szám alatti lakos II. rendű és III.rendű felperes neve(címe) szám alatti lakos III. rendű felpereseknek - a jogtanácsos neve (címe) által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt indított perében a Szegedi Törvényszék 2017. szeptember 11. napján kelt 7.P.20.868/2017/7. sorszámú ítélete ellen a felperesek részéről 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I-III. rendű felpereseket, 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 10.000,- (Tízezer) forint másodfokú eljárási költséget, és az államnak - külön felhívásra - 96.000,- (Kilencvenhatezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az alperes (város 1 neve)-i Járási Hivatala 2017. április 20-án felszólította az I-II. rendű felpereseket, nyilatkozzanak arról, gyermekük, a III. rendű felperes részére az MMR, valamint dTap elleni újra-, illetve emlékeztető védőoltás, továbbá a Hepatitis B I-II. életkorhoz kötött kötelező védőoltások iskolai kampányoltás keretében való beadása megtörtént-e.

Az I. és II. rendű felperesek által indított, a védőoltást megelőző előszűrés elrendelési ügyekben a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában eljárt (város 2 neve)-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság keresetüket valamennyi esetben, mint alaptalant elutasította.

A felperesek keresetükben az I. és II. rendű felperesek relációjában kérték annak megállapítását, hogy az alperes megsértette (gyermek neve) személyiségi jogait, emberi méltósághoz, testi integritáshoz való jogát, amikor nem vette figyelembe, hogy - törvényes képviselőként - az életkorához kötött kötelező védőoltások beadatásával kapcsolatosan nemleges nyilatkozatot tettek. Emellett az alperest a jogsértés abbahagyására és a további jogsértéstől, vagyis az általuk nem vállalt védőoltások beadatására kötelezéstől való eltiltásra kérték kötelezni.

A III. rendű felperes kérte megállapítani, hogy az alperes megsértette az emberi méltósághoz és a testi integritáshoz fűződő jogát azzal, hogy a kötelező védőoltások iskolai kampányoltás keretében történő beadatására kötelezte.

Kifejtették, a védőoltás beadására kötelezés beavatkozás a gyermekek testi-lelki integritáshoz, valamint a szülők gyermekeik gondozásának és nevelésének megválasztásához fűződő jogába. A gyermek Alaptörvényben foglalt joga a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelem és gondoskodásra való jog, mely mindenkivel szemben megilleti. Az Alkotmánybíróság 39/2007. (VI. 20.) AB határozatára hivatkozva kiemelték, a törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni, azaz a kötelező és kényszerítő jogi eszközök igénybevétele általában csak végső eszköz lehet a közegészségügyi célok elérése érdekében. Álláspontjuk szerint egy védőoltás elmaradása - jelen esetben az újraoltásé - sem az egyént, sem a közösséget nem veszélyezteti olyan fokban, hogy kikényszerítése állami úton szükséges lenne, különösen akkor, ha a védőoltásnak mellékhatásai lehetnek. A hatóságnak azt kell felmérnie, hogy a védőoltás beadásával járó előny a gyermek oldaláról, valamint az adott közösség védelme szempontjából meghaladja-e az alkalmazott kényszerítő eszközzel járó korlátozást, sérelmet.

Keresetük jogalapjaként a Ptk. 2:42. §-át jelölték meg.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozott a fertőző betegségek és járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 5. §-ára és 14. §-ára, valamint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 57-58. §-aira. Hangsúlyozta, csak a jogszabályi feltételek megvalósulása esetén van lehetőség a védőoltások alóli egyedi mentesítésre, a felperesektől azonban orvosi szakvéleménnyel alátámasztott kérelem nem érkezett, így az I. és II. rendű felperesek kötelesek gondoskodni a gyermekek számára előírt kötelező védőoltások beadásának elősegítéséről. Utalt arra, a hivatkozott 39/2007. AB határozat V/3.3. alpontja értelmében az Alkotmánybíróság tényként fogadta el, hogy a ma meghatározó tudományos világkép alapján nem kérdőjelezhető meg, hogy a védőoltások - köztük az életkorhoz kötött védőoltások - az emberi szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenálló-képességének fokozását és a fertőző megbetegedések elterjedésének megelőzését szolgálják. Az Alkotmánybíróság több döntésében is kimondta, hogy az állam egészségvédelmi kötelessége kivételes esetekben még a döntésképes egyén választásával szemben is elsőbbséget élvezhet, továbbá a gyermekek egészségének védelme és a fertőző betegségek elleni védekezés alkotmányosan elfogadható indok az alapjog korlátozására.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában az Alaptörvény I. cikk (1) és (2) bekezdésére utalással kifejtette, a per lényegi kérdésének megválaszolásához az egyén emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát kell összemérni a társadalmi érdekekkel és azt kell megítélni, hogy a testi integritás, mint az emberi méltósághoz való jog részeleme az állam részéről korlátozható-e vagy sem. Osztotta az alperes álláspontját a védőoltások szükségessége kapcsán. Ismertette az Alkotmánybíróság 43/2005. (XI. 17.) AB határozatában foglaltakat, kiemelve, hogy a védőoltások elmaradása általában véve sokkal nagyobb kockázatot jelent a gyermek egészségére, mint a védőoltások. Mivel pedig a gyermekek egészségének védelme és a fertőző betegségek elleni védekezés alkotmányosan elfogadható indok az alapjog korlátozására, az I-II. rendű felperesek nyilatkozattételre kötelezése, gyermekeik részére a védőoltás kötelező beadása olyan megengedett alapjogi korlátozás, ami nem eredményezi személyiségi joguk sérelmét.

Az ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő fellebbezést annak megváltoztatása és a keresetnek megfelelő döntés meghozatala érdekében. Állították, az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott a 43/2005. AB határozatra, az ugyanis nem értelmezi a védőoltásokat. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság 36/2000. (X. 27.), 56/2000. (XII. 19.) AB határozatai részletesen kifejtik a betegek önrendelkezési jogát, a 21/1996. (V. 17.) AB határozat pedig kitér a nagykorúak számára biztosított cselekvési szabadságra. Véleményük szerint az Alaptörvény hatályba lépésével a korábbi alkotmánybírósági határozatokra hivatkozni nem lehet. Érvelésük alátámasztására idézték a 2002. évi VI. törvénnyel kihirdetett Oviedoi Egyezményt.