A Debreceni Törvényszék Pf.20166/2021/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:2. § (1) bek., 6:587. §]

A határozat elvi tartalma:

1. Kártérítési igény alapjául szolgáló utaló magatartás megállapítható ingatlan bérletére vonatkozó szóbeli nyilatkozatok, kulcs átadása, és az ingatlanba beruházási munkák elvégzésének engedélyezése esetén.

2. Egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésével természetes személytől elkülönült jogalany nem jön létre.

Kapcsolódó határozatok:

Hajdúböszörményi Járásbíróság P.20139/2020/23., *Debreceni Törvényszék Pf.20166/2021/6.*, Kúria Pfv.20727/2021/2.

***********

név TÖRVÉNYSZÉK

szám1. szám

A név Törvényszék mint másodfokú bíróság a dr. Vegera Melinda ügyvéd (4029 helység1 Gáborjáni Szabó Kálmán utca 17. földszint 4.) által képviselt Felperes1 (cím8.) felperesnek - a dr. Makó András ügyvéd (3580 Tiszaújváros, Szent István út 35. I/2.) által képviselt Alperes1 (cím9) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a név1. sorszám alatti ítélete ellen az alperes által szám2 alatt előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 30.000 (harmincezer) Ft másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

[1] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes és az alperes 2019. június 13. napján tanú3 tanú jelenlétében tárgyaltak egymással a cím10. szám alatt található üzlethelyiség felperes általi ruházati üzlet üzemeltetése céljából történő bérbevétele tekintetében, azzal, hogy a felek egymással még bérleti szerződést nem kötöttek, de megállapodtak szóban a perbeli ingatlan 90.000 Ft bérleti díj ellenében történő bérbevételéről, azzal, hogy az írásbeli szerződés megkötésére és a bérleti jogviszony kezdetére akkor kerül sor, amikor a felperes az ingatlanban annak ruházati boltként történő üzemeltetéséhez szükséges, általa az alperessel közölt átalakításokat végrehajtja.

[2] Az elsőfokú bíróság megállapította az elvégzett munkálatokat, illetőleg annak a felperes által kifizetett összegeit, illetőleg a felperes által történt további, az ingatlanba felhasználandó, beépítendő részekre fordítandó költségeket (pl. fali tapéta), majd megállapította, hogy a felek között nem vitásan az átalakítási munkálatok befejezése előtt a viszony kezdett megromlani. Az alperes idő közben jelzett kaució megfizetése iránti igényétől a felperes elzárkózott, majd az átalakítás addig elvégzett munkálatai mellett 2019. július 9. napján az alperes lakóhelyén a felek megbeszélést tartottak. Abban egyeztek meg, hogy az alperes megbízza a jelen perben őt képviselő dr. Makó András ügyvédet az írásbeli bérleti szerződés elkészítésével, ezen megbeszélés során az alperes jelezte az ügyvéd által egyeztetett 2019. július 9-i és július 10-i időpontot, melyre a felperes azt nyilatkozta, hogy ezen időpontok neki nem jók, ezért inkább a szerződéstervezetet e-mailben küldje el az alperes.

[3] Az alperes 2019. július 12. napján telefonon közölte a felperessel, hogy a perbeli ingatlant nem kívánja részére bérbe adni.

[4] A felperes 2019. július 26. napján jogi képviselője útján felszólította az alperest, hogy 15 napon belül fizesse meg részére a perbeli ingatlanra fordított 663.596 Ft-os beruházást, illetőleg költséget. Az alperes a fizetési felszólításnak nem tett eleget, így a felperes fizetési meghagyásos eljárásban kívánta érvényesíteni igényét. A felperes elsődlegesen kártérítés, másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás címén kérte az alperest a módosított kereseti kérelem szerint 593.596 Ft és annak 2019. augusztus 16. napjától kezdődő késedelmi kamatának a megfizetésére, valamint a perköltségnek a megfizetésére.

[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte, hivatkozott arra, hogy a bérleti jogviszony létrejötte a felperes magatartása miatt maradt el, álláspontja szerint az írásbeli szerződés megkötése érdekében a tőle elvárható lépéseket megtette, kifejtette, hogy ugyan kaució iránti igényét az első megbeszélés alkalmával nem jelezte a felperesnek, ugyanakkor annak megfizetése a bérleti jogviszony természetes velejárója. Álláspontja szerint azzal, hogy az alperes felhívta a figyelmét a felperesnek arra, hogy a perbeli ingatlanra nem áll módjában anyagi ráfordításokat eszközölni, ez nyilvánvalóan azt kellett hogy jelentse, hogy nem vállalja a megtérítését a beruházásoknak. Kifogásolta továbbá, hogy a felperes olyan berendezési tárgyak megfizetését kéri kötelezni, melyek természetben állagsérelem nélkül elvihetőek és melyekre az alperes a felperest korábban felszólította.

[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (továbbiakban: Ptk.) 6:2. §-ának (1) bekezdése, továbbá a Ptk. 6:587. §-a alapján, az ún. utaló magatartás alapján, mely szerint a bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte. Emellett az alperest marasztalta a késedelmi kamatban és perköltségben is. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a felperes kereseti kérelmét annak összegszerűsége tekintetében nem vitatta, az egyébként kiosztott bizonyítási terhek alapján pedig a felperes keresetét megalapozottnak találta. A berendezési tárgyak vonatkozásában az elsőfokú bíróság mérlegeléssel arra az álláspontra jutott, hogy a meghatározott bérleményben az ott méretre elkészíttetett beruházásoknak, amelyeknek egy része a későbbiekben másik bérlő által "igénybevételre került", melynek folytán eredeti állapotában az már nem leszerelhető, nem elvihető, azt állapította meg, hogy ezen meghatározott helyre, meghatározott célból felszerelt beruházások nem olyanok, amelyek a kárenyhítés vagy a kárelhárítás körében a felperes által elvitelre kell hogy kerüljenek, tekintettel arra, hogy azokat az alperes másutt felhasználni sem tudja jelenleg. Egyúttal hivatkozott arra is az elsőfokú bíróság, hogy azokat, ahol vásárolta, oda sem tudná a felperes visszavinni és annak vételárait visszakérni. Ezen túlmenően hivatkozott arra is, hogy az elvégzett beruházások egy része olyan volt, amelyet maga az alperes bérbeadása útján az új bérlő által használ, illetőleg azok felperes vagyonában kárként jelentkeztek.

[7] Az elsőfokú bíróság az utaló magatartás törvényi tényállásának feltételeit megállapíthatónak találta, azokat részletezte, majd hivatkozott arra, hogy az utaló magatartás törvényi tényállását legtöbbször a perbeli tényálláshoz hasonló esetekben tartja megállapíthatónak a kialakult bírói gyakorlat, melyekre példákat is megjelölt.

[8] Az elsőfokú bíróság a tanúvallomásokat egyenként és összességében is értékelte, emellett külön is rámutatott arra, hogy miért mellőzte az alperes által megjelölt név8 tanúkénti meghallgatását, az utóbbit különösen arra tekintettel, hogy ő olyan tényről tudott volna nyilatkozni, melyre teljes terjedelmében hangfelvételre történő rögzítése a megbeszélésnek megtörtént, és amelynek a perben történő felhasználását a felperes beterjesztette, az alperes pedig annak bizonyítékként történő értékelését nem vitatta, annak ekként történő figyelembevételét nem ellenezte.