31982L0884[1]

A Tanács 82/884/EGK irányelve (1982. december 3.) a levegő ólomtartalmára vonatkozó határértékről

A Tanács 82/884/EGK irányelve

(1982. december 3.)

a levegő ólomtartalmára vonatkozó határértékről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 235. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

mivel az Európai Gazdasági Közösség egyik alapvető feladata a Közösség egészében a gazdasági tevékenységek harmonikus fejlődésének, valamint folyamatos és kiegyensúlyozott gazdasági növekedésének előmozdítása, amely célok mellett elengedhetetlen a környezetszennyezés, és az abból származó károk elleni küzdelem, valamint az életminőség és a környezetvédelem javítása;

mivel számos területen az ólom felhasználásának a környezet terhelése a következménye;

mivel belélegzéssel a felvett ólom nagy részben hozzájárul a test összes ólomterheléséhez;

mivel az ember ólom okozta veszélyek elleni védelme, a levegőben lévő ólommal szembeni kitettségének ellenőrzését teszi szükségessé;

mivel az Európai Közösségek első [4] és második [5] környezeti cselekvési programja megállapítja, hogy ez a szennyező kiemelt figyelmet érdemel; mivel e programok előirányozzák még e terü leten az egyes államok programjainak koordinálását, valamint egy közös, hosszú távú koncepció alapján a Közösség politikájának harmonizálását az élet minőségének javítása érdekében; mivel az ehhez szükséges meghatározott intézkedési jogköröket a Szerződés nem rögzítette, a 235. cikket kell alkalmazni;

mivel az elégtelen műszaki és tudományos adatok nem teszik lehetővé a Tanács számára, hogy a környezetvédelemre általános érvénnyel határozzon meg különös normákat; mivel az ember egészségének védelme érdekében megállapított határértékek bevezetése hozzájárul a környezet védelméhez is;

mivel kívánatos, hogy határértéket állapítsanak meg a levegő ólomtartalmára;

mivel az irányelv keretén belül hozott intézkedéseknek gazdaságilag megvalósíthatónak és a kiegyensúlyozott fejlődéssel összeegyeztethetőnek kell lenniük; mivel az intézkedések végrehajtásához ezért megfelelően hosszú határidőket kell megállapítani; mivel figyelembe kell venni a benzin ólomtartalmára vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1978. június 29-i 78/611/EGK tanácsi irányelv [6] rendelkezéseit;

mivel azokon a helyeken, amelyeken az emberek hosszabb időn keresztül tartósan lehetnek kitéve az ólom hatásának, továbbá amelyeken a határérték betartása veszélyeztetettnek tűnik, ellenőrizni kell a levegő minőségét;

mivel a Bizottságnak adatokra van szüksége a mintavétel helyéről, továbbá a levegő ólomtartalmának meghatározására alkalmazott mintavételi és elemző eljárásokról, és azokról a helyekről, amelyeken az ezen irányelvben rögzített határértéket túllépték, csakúgy, mint az e helyeken megállapított koncentrációról és intézkedésekről, amelyeket azért hoztak, hogy kizárják a határérték túllépésének megismétlődését;

mivel a Bizottság ezen irányelv alkalmazásának kezdete utáni második évtől kezdve összefoglaló jelentést hoz nyilvánosságra az egyes államoknak az irányelv alapján hozott rendelkezéseiről;

mivel az ezen irányelv alapján hozott intézkedések alkalmazása nem vezethet a levegő minőségének észrevehető romlásához azokon a területeken, ahol az irányelv alkalmazásának kezdeti időpontjában az ólomszennyezettség megállapított foka alacsonyabb a rögzített határértéknél;

mivel az irányelv alkalmazásakor be kell tartani a mintavételi módszerek kiválasztására a mellékletben meghatározott jellemzőket; mivel a minták elemzéséhez a melléklet szerinti referenciamódszert, vagy egy másik olyan módszert kell alkalmazni, amelyről a Bizottság számára bizonyított, hogy egyenértékű eredményt ad;

mivel azoknak a jellemzőknek, amelyeket a mintavételi módszerek kiválasztásakor be kell tartani, valamint az elemzéshez a melléklet szerinti referenciamódszernek egy későbbi időpontban történő továbbfejlesztése az e területen elért tudományos és műszaki haladás miatt kívánatos lehet; mivel az ehhez szükséges munkák megkönnyítése érdekében egy olyan eljárást kell kidolgozni, amelylyel bevezetik a tagállamok és a Bizottság között a tudományos és technikai haladás harmonizációs bizottsága keretében a szoros együttműködést,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

(1) Ezen irányelv tárgya a levegőben lévő ólom határértékeinek rögzítése kifejezetten azzal a céllal, hogy segítse az ember környezeti ólomszennyeződéstől való védelmét.

(2) Ez az irányelv nem vonatkozik a munkahelyi expozícióra.

2. cikk

(1) Ezen irányelv alkalmazásában "határérték" a levegőben lévő ólomkoncentráció, amelyet az alábbiakban megállapított feltételekre is figyelemmel tilos túllépni.

(2) A határérték - éves középértékben kifejezve - 2 mikrogramm Pb/m3.

(3) A tagállamok bármikor rögzíthetnek az irányelvben előírtnál szigorúbb értékeket.

3. cikk

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az irányelvről szóló értesítés után öt évvel a 4. cikk szerint mért ólomtartalom a levegőben ne haladja meg a 2. cikkben rögzített határértékeket.

(2) Ha egy tagállam úgy ítéli meg, hogy fennáll a lehetősége, hogy a 2. cikk (2) bekezdésében rögzített határértékeket az irányelv közzététele után 4 évvel bizonyos helyeken túl fogják lépni, azt jelenti a Bizottságnak.

(3) Az érintett tagállamok az irányelv alkalmazásának kezdetétől számított két éven belül terveket nyújtanak be a Bizottságnak e helyek levegőminőségének fokozatos javításáról. Ezekben a tervekben, amelyeket a szennyezés természetéről, eredetéről és alakulásáról szerzett adatok alapján állítanak össze, kiváltképpen azokat az intézkedéseket és eljárásokat kell leírni, amelyeket az érintett tagállam megtett, vagy megtenni szándékozik. Ezen intézkedéseknek és eljárásoknak az a célja, hogy ezeken a helyeken a levegőben lévő ólom koncentrációja a 2. cikk (2) bekezdésében rögzített határértékeket a lehető leghamarabb, de legkésőbb az ezen irányelvről szóló értesítést követő hét éven belül elérje, vagy az alá csökkenjen. Ezen intézkedéseknek és eljárásoknak figyelembe kell venniük a 78/611/EGK irányelvet és alkalmazásának eredményeit.

4. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy a mérőállomásokat olyan helyeken telepítik és üzemeltetik, ahol személyek hosszabb időn keresztül folyamatosan lehetnek veszélyeztetésnek kitéve, és ha úgy ítélik meg, hogy az 1. és a 2. cikk rendelkezéseit nem lehet betartani.

5. cikk

(1) Ezen irányelv alkalmazásának céljára a tagállamok a Bizottság kérésére eljuttatják a Bizottsághoz

- a mintavételek helyének adatait,

- és a levegőben az ólomkoncentráció meghatározására alkalmazott mintavételi- és elemzési eljárások adatait.

(2) A tagállamok legkésőbb minden év július 1-jén, első alkalommal az irányelv alkalmazásának kezdetét követő naptári évben bejelentik a Bizottságnak azokat a helyeket, ahol a 2. cikk (2) bekezdésében rögzített határértékeket az elmúlt naptári évben túllépték, és az ennek során megállapított koncentrációt is.

(3) Ezenkívül legkésőbb a határértékek átlépésének évét követő évben értesítik a Bizottságot azokról az intézkedésekről, amelyeket azért hoztak, hogy kizárják e határérték-túllépés megismétlődését.

6. cikk

A Bizottság az irányelv alkalmazásának kezdete utáni második évtől évenként összefoglaló jelentést tesz közzé az irányelv végrehajtásáról.

7. cikk

Az irányelv alapján hozott intézkedések végrehajtása nem vezethet a levegő minőségének észrevehető romlásához azokon a helyeken, ahol a szennyezettség megállapított foka ezen irányelv alkalmazásának kezdetén alacsonyabb a 2. cikk (2) bekezdésében meghatározott értéknél.

8. cikk

Ezen irányelv alkalmazása során a tagállamok betartják a mintavételi módszerek kiválasztására a mellékletben meghatározott jellemzőket; a vett minták elemzéséhez a tagállamok a mellékletben meghatározott referenciamódszereket, vagy olyan más módszereket alkalmaznak, amelyekről a Bizottságnak bizonyítják, hogy egyenértékű eredményt ad.

9. cikk

Ezen irányelv tudományos és műszaki haladáshoz való igazításához a 10. és a 11. cikk szerinti eljárás azokra a jellemzőkre vonatkozik, amelyeket a melléklet szerinti mintavételi módszerek kiválasztásakor be kell tartani, továbbá a melléklet szerinti referenciamódszerekre.

Ezen igazítás nem eredményezheti a 2. cikk (2) bekezdésében meghatározott tényleges koncentrációérték alkalmazásakor a koncentráció közvetlen vagy közvetett változását.

10. cikk

(1) Ezen irányelv létrehozza a tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazítás bizottságát - az alábbiakban "bizottság" -, amely a tagállamok képviselőiből áll, és amelyben a Bizottság egy képviselője látja el az elnöki tisztet.

(2) A bizottság állapítja meg saját eljárási szabályzatát.

11. cikk

(1) Ha az e cikkben meghatározott eljárást kell követni, akkor az elnök saját maga, vagy egy tagállam képviselőjének kezdeményezésére hívja össze a bizottságot.

(2) A Bizottság képviselője tervezetet nyújt be a bizottság számára a meghozandó intézkedésekről. A bizottság, az elnöke által az ügy sürgősségére tekintettel megállapított határidőn belül véleményt nyilvánít a tervezetről. A döntést 45 szavazatos többséggel kell meghozni, a tagállamok szavazatait a Szerződés 148. cikkének (2) bekezdésében meghatározott módon kell súlyozni. Az elnök nem szavazhat.

(3) A Bizottság a tervezett intézkedéseket elfogadja, ha azok összhangban vannak a bizottság véleményével.

Ha a tervezett intézkedések nincsenek összhangban a bizottság véleményével, vagy a bizottság nem nyilvánított véleményt, a Bizottság a meghozandó intézkedésekről haladéktalanul javaslatot terjeszt a Tanács elé. A Tanács minősített többséggel határoz.

Ha a javaslatnak a Tanács elé terjesztésétől számított három hónapon belül a Tanács nem döntött, a javaslatot a Bizottság fogadja el.

12. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított 24 hónapon belül megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal a nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

13. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1982. december 3-án.

a Tanács részéről

az elnök

Ch. Christensen

[1] HL C 154., 1975.7.7., 29. o.

[2] HL C 28., 1976.2.9., 31. o.

[3] HL C 50., 1976.3.4., 9. o.

[4] HL C 112., 1973.12.20., 1. o.

[5] HL C 139., 1977.6.13., 1. o.

[6] HL C 197., 1978.7.22., 19. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

A LEVEGŐ ÓLOMTARTALMÁNAK ELLENŐRZÉSÉHEZ SZÜKSÉGES MINTAVÉTELI MÓDSZEREK ÉS VIZSGÁLATI REFERENCIAMÓDSZEREK KIVÁLASZTÁSAKOR BETARTANDÓ KÖVETELMÉNYEK

A légköri részecskéket egy szűrőn lévő mintavevővel kell az ólomtartalom azt követő elemzéséhez befogni.

A. A mintavételi módszer kiválasztásakor betartandó követelmények

1. Szűrő

A szűrő begyűjtési teljesítménye; minden átlagosan 0,3 μm aerodinamikus átmérőjű részecskéből, a mintavételnél alkalmazott sebesség mellet, a szűrő szívófelületén legalább 99 % legyen.

2. A mintavevő befogási teljesítménye

A mintavevő befogási teljesítménye; a szűrő által befogott levegő szemcsetartalmának, a levegő tartalmához való arányaként van definiálva. Egy mintavevő befogási teljesítménye nem lehet kisebb, mint az alábbi táblázatban megadott értékek, és nem függhet a széliránytól.

A mintavevő legkisebb befogási teljesítménye (%)

Részecskeméret | szélsebesség (aerodinamikai átmérő) |

| |

5 μm | 10 μm |

2 ms- 1 | 95 | 65 |

4 ms- 1 | 95 | 60 |

6 ms- 1 | 85 | 40 |

3. Áteresztés mintavételkor

Mintavételkor az áteresztést egy mintavételi időtartam alatt, a névleges érték ± 5 %-a mellett, konstans értéken kell tartani.

4. A helyszín kiválasztása

A mintavételi állomások (mintavevők) helyét lehetőleg úgy kell kiválasztani, hogy azok jellemzőek legyenek azokra a területekre, amelyeken a méréseket el kell végezni.

5. A mérések elvégzése

A mintavétel folyamatosan történjen; naponta vagy hetente egyszer, néhány perces megszakítások azonban a szűrők kicseréléséhez megengedhetők. Egy éves átlagként számított érték csak akkor érvényes, ha a mintavétel az irányelv közzététele után az első öt évben legalább havonta 10 munkanapon, és azután havonta legalább 15 munkanapon megtörténik; a mintavételi napokat az érintett időtartamban lehetőleg egyenletesen kell elosztani. Az éves átlagértéket úgy kell kiszámítani, hogy az érvényes napi értékek összegét elosztják az érvényes napok számával.

B. Az elemzés referenciamódszere

Az elemzés referenciamódszere az atomabszorpciós spektrometria; a befogott részecskékben az ólom meghatározásakor az elemzési hiba kisebb legyen, mint az az érték, ami a levegő 0,1 μg m- 3 (a 2 μg m- 3 - határérték 5 %-a) ólomtartalmának felel meg. Ezt az elemzési hibát a meghatározott tartományon belül a megfelelő gyakorisággal végzett kalibrálással kell tartani.

--------------------------------------------------