BH 1994.3.140 Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy a bíróság a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben valamennyi, a felek életközösségét érintő vagyoni kérdést együttesen, összefüggően és véglegesen bírálja el. Ez a szabály irányadó az egységes elszámolást érintő csatlakozó fellebbezés elbírálására is [Pp. 244. § (1) és (2) bek.].

A felperes és az I. r. alperes 1970. április 8-án kötöttek házasságot. Életközösségük 1987. augusztus 29-én a felperesnek a közös lakásból történt elköltözésével megszakadt.

A házasságot a városi bíróság az 1992. szeptember 28-án kelt ítéletével felbontotta, és döntött a házastársi közös vagyon megosztásáról is.

A vagyonközösségi igények elbírálása körében a házasingatlanon a felperes és az I. r. alperes 2/5 illetőség erejéig fennállott közös tulajdonát megszüntette, a felperes 1/5 tulajdoni részét az ingatlanforgalmi szakértői vélemény szerinti beköltözhető forgalmi értéke figyelembevételével 1 660 000 forint megváltási ár ellenében az I. r. alperes tulajdonába adta, a II-III. és IV. r. alpereseket (a felek gyermekeit) mint tulajdonostársakat pedig ennek tűrésére kötelezte.

A felperes és az I. r. alperes a II-III. és IV. r. alperesekkel közös tulajdonú üdülőingatlant az 1989. december 20-án kötött adás vételi szerződéssel közösen értékesítették, és az eladási árat tulajdoni arányaiknak megfelelően peren kívül felosztották.

Az ingóságokat a bíróság az eltelt több mint négy év alatt kialakult birtokállapotnak megfelelően, természetben osztotta meg. Ennek során a felperes tulajdonába az ítélet szerint 453 000 forint, a per során a felek által kötött

részegyezségek jóváhagyásával pedig 860 275 forint értékű ingóság került. Az I. r. alperes az általa üzemeltetett fémesztergályos műhely felszerelésével együtt az ítélet rendelkezése folytán 4 682 322 forint értékű vagyontárgy tulajdonjogát, az említett részegyezségek alapján pedig 273 805 forint értékű ingóság tulajdonjogát szerezte meg. A felperes által a közös tulajdonú lakásingatlan és műhely, az üdülőingatlan, valamint a műhelyben lévő gépek alperesi használata ellenértékeként követelt többlethasználati díj iránt előterjesztett követelést az elsőfokú bíróság az igazságügyi szakértői vélemények alapulvételével a következők szerint ítélte alaposnak:

Az életközösség megszakadása és a közös tulajdon megszüntetése közötti időszakra a lakás- és műhelyhasználat díját középarányosan, az 1991. évi forgalmi és értékviszonyokból kiindulva - figyelemmel a felperesi tulajdoni illetőségre is - 61 hónapra vetítetten összesen 610 000 forintban határozta meg.

A műhelyben lévő gépek használati díját havi 18 350 forintban számolta el úgy, hogy ez a díj a szükséges kisebb karbantartást is magában foglalja. Az I. r. alperes különvagyoni gépeire való hivatkozásának csak kis részben tulajdonított jelentőséget, álláspontja szerint ugyanis a különvagyoni gépekkel elért gazdasági eredményből vásárolt újabb gépek közös vagyonba kerültek.

Az üdülőhasználati díj vonatkozásában az 1988-89. évekre vetítetten a felperes követelését tulajdoni részével arányosan 29 000 forint erejéig találta alaposnak, figyelemmel arra, hogy a nyaraló a felek gyermekei számára biztosított nyári üdülést, így a tulajdonostársak viszonyait méltányolandó családjogi elemek befolyásolták. A felsorolt használati díjak elszámolása az I. r. alperes terhére történt.

Ugyanakkor a felperes mint tulajdonostárs az elsőfokú ítélet szerint köteles viselni tulajdoni arányának megfelelően a közös gépek nagyjavításával felmerült költségek felét, valamint az ingatlan kiadásainak a tulajdoni hányada szerinti arányos részét. Végül a teljes vagyont 800 000 forint alperesi különvagyon terheli, amelyet ugyancsak az elszámolás körébe vont.

Az említett vagyoni tételek elszámolásának eredményeként az I. r. alperes 1 974 309 forint értékkülönbözet megfizetésére köteles.