BH 2007.12.424 A sérült munkavállaló indokolt költség címén igényt támaszthat az állapotának megfelelő személygépkocsira, ezt nem köteles a kártérítési járadékából megvásárolni [Mt. 177. § (1) bekezdés].

A felperes keresetében az alperesnél történt üzemi balesetéből eredő súlyos mozgáskorlátozottsága miatt személygépkocsi beszerzési költség megfizetését kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adva kötelezte az alperest 2 580 520 forint megfizetésére.

Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 1987-ben az alperesnél fennállt munkaviszonyában üzemi balesetet szenvedett, és az alperes emiatt fennálló teljes kárfelelősségét a munkaügyi bíróság korábban jogerősen megállapította. A kártérítés iránti további perben a másodfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 230 160 forint személygépkocsi költség megfizetésére, amelyből a felperes akkor egy Aleko típusú személygépkocsit vásárolt. A jogerős ítélet felülvizsgálata során hozott határozatában a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a felperes baleset utáni állapotát figyelembe véve az adott személygépkocsi beszerzése nem tekinthető indokolatlan és túlzott költekezésnek.

A felperes perbeli keresetében arra hivatkozott, hogy a 12 éves Aleko gépkocsi a műszaki állapota miatt már nem képes a feladatát ellátni, továbbá a felperest a Megyei Közigazgatási Hivatal 300 000 forint összegű gépkocsi- beszerzési támogatásban részesítette. A felperes ezen összegen felüli vételár-különbözet kártérítésként megfizetését kérte egy automata sebességváltós Opel Corsa személygépkocsi megvásárlásához.

A munkaügyi bíróság az Mt. 174-176. §-ai alapján megalapozottnak ítélte a felperesi követelést. Kiemelte, hogy a munkavállalót olyan helyzetbe kell hozni, mintha károkozás nem történt volna. A felperes súlyos mozgáskorlátozottsága miatt a mindennapi életvitelhez alappal tarthatott igényt az új gépkocsira.

Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. Kifejtette még, hogy az alperest terhelik a kár elhárításával kapcsolatos költségek, a felperes kárenyhítési kötelezettségére pedig, mely szerint a kártérítési járadékából kellett volna megtakarítania a gépkocsi beszerzési költségét, alaptalanul hivatkozott. Elfogadhatatlannak találta továbbá a használt gépkocsi beszerzésére vonatkozó alperesi érvelést.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a keresetet elutasító határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az új gépjármű beszerzésére vonatkozó igény a káronszerzés általános tilalmába ütközött. Érvelése szerint a felperes kártérítési járadékként a vele azonos munkakört ellátók átlagos keresetéhez képest magasabb összegű ellátásban részesült és részesül, ezért elvárható lett volna, hogy a bevételeiből megtakarítsa a gépjármű beszerzési költséget. Megítélése szerint a felperes egészségi állapota (rokkantsága) sem teszi indokolttá az igényt arra is figyelemmel, hogy már nem dolgozik, és a tömegközlekedést is igénybe tudja venni. Méltánytalannak minősítette a marasztalását, álláspontja szerint a célnak egy használt személygépkocsi megvétele is megfelelt volna, figyelemmel a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményére, és az erre vonatkozó bírói gyakorlatra is.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.