BH 2003.8.321 A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatóját nem mentesíti a felelősség alól, ha a tevékenységre vonatkozó előírások betartásával, kellő előrelátással és óvatossággal el lehetett volna hárítani a kárt [Ptk. 345. § (1) bek.].

A bíróság a jogerős ítéletben elutasította a felperesek vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítésére irányuló, a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra alapított keresetét. A megállapított tényállás szerint 1991-ben a K. Hotel Kft. beruházásában, S. belvárosában szálloda építése kezdődött, majd 1992. januárjától az építkezés abbamaradt. Az építkezés villamos energiával való ellátását úgy oldották meg, hogy egy kábelfelvágást létesítettek bakoszloppal és oszloptranszformátorral, a létesítményt az alperesi áramszolgáltató S. Városi Kirendeltsége üzemeltette. Az alperes utóbb a transzformátort kikapcsolta, a város egyes részeinek áramellátása érdekében azonban a bakoszlop feszültség alatt maradt. 1995. február 25-én az akkor tíz éves I. r. felperes felmászott a bakoszlopra - annak betonlyukait felhasználva -, és a hét méter magasságban lévő vezetékhez hozzáérve áramütést szenvedett, amelynek következményeként felső végtagjait amputálni kellett.

Az alperes az I. r. felperes, valamint szülei - a II-III. r. felperesek - kártérítés iránti keresetének elutasítását azért kérte, mert álláspontja szerint az I. r. felperes magatartása az alperes tevékenysége körén kívül álló elháríthatatlan oknak minősül, és ezáltal a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése értelmében mentesül a kártérítő felelősség alól.

A bíróság az alperes védekezését elfogadta, és a kirendelt igazságügyi szakértők szakvéleményének egybevetése és értékelése alapján a jogerős ítélet indokolásában azt állapította meg, hogy a bakoszlop kialakítása nem minősült ugyan típusosnak, azonban megfelelt a jogszabályi, szabványi előírásoknak. Az oszlop megjelenése és a figyelemfelhívó tábla egyértelművé tette a villamos áram jelenlétét, a feszültség alatti részek nagy magasságba történő felvitele pedig biztosította a megfelelő védelmet. A bakoszlop körbekerítése az ilyen jellegű létesítmények nagy számára tekintettel országosan lehetetlen, az adott esetben pedig azt is figyelembe kell venni, hogy az alperes másnak a területén nem volt jogosult beruházásokat végezni. A baleset elhárítása egyébként olyan magasított, függőleges térszerkezeti elemekből álló kerítéssel lenne megoldható, amely az összes bakoszlop esetében kivitelezhetetlen, a megmászhatatlan oszlop pedig csak egyedi tervezéssel, engedélyezéssel és nagy költséggel oldható meg. A bakoszlop feszültségmentesítése a jogerős ítélet szerint költséges és szükségtelen volt. Nem igényelt az alperes részéről fokozott óvatosságot az a körülmény, hogy a perbeli területen szünetelt az építkezés. Mindezek következtében nem volt a szabványok előírásait meghaladó olyan szükséges védekezési lehetőség, amellyel a baleset megelőzhető lett volna.

A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a kártérítő felelősség jogalapját megállapító közbenső ítélet meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasító döntés meghozatalát kérték. Azzal érveltek, hogy a jogerős ítélet tévesen foglalt állást az alperesnek a kártérítő felelősség alóli kimentése tekintetében. K. J. szakértő szakvéleménye egyértelműen alátámasztotta azt a tényt, hogy a feszültség alatti vezetékek megközelíthetősége kezdetleges megoldásokkal is kizárható lett volna. Ezzel szemben a jogerős ítélet kizárólag D. A. szakértő szakvéleményének a felperesekre terhes megállapításain alapul. A zárt szekrény, a tömör faoszlop alkalmazása, illetőleg az oszlop megfelelő körbekerítése, vagy a kábelfelvágás feszültségmentesítése megfelelő védelmet jelenthetett volna. A felülvizsgálati kérelmükben a felperesek utalnak arra is, hogy nem a szabványoknak van ügydöntő jelentősége, mert az alperesnek a műszaki előírásokon túlmenően is mindent meg kell tennie a kár elhárítása érdekében. Tévesen és megalapozatlanul ítélte meg továbbá a bíróság a gazdaságosság kérdését is, és ennek során indokolatlanul vette figyelembe a környéken, illetőleg az országban lévő többi bakoszlopnál alkalmazott megoldásokat, ezek összköltségét. Nem tartották bizonyítottnak továbbá a felperesek azt sem, hogy a veszélyre figyelmeztető táblát megfelelően kihelyezték volna.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Hivatkozott arra, hogy az objektív felelősségnek a felperesek által megkívánt mértékű kiszélesítése nem indokolt és nem is életszerű, a kár bekövetkezését az I. r. felperes közrehatásra idézte elő, amely mint elháríthatatlan és a tevékenységi körön kívül eső ok, az alperesnek a kártérítési felelősség alóli mentesülését eredményezi.