A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30127/2008/4. számú határozata váltókövetelés tárgyában. [1/1965. (I. 24.) IM rendelet (Vár.) 32. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Salamonné dr. Solymosi Ibolya

Kapcsolódó határozatok:

Győri Törvényszék P.20720/2007/10., Győri Ítélőtábla Pf.20373/2007/4., *Kúria Gfv.30127/2008/4.* (BH 2009.1.23, EH 2008.1888)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.IX.30.127/2008/4.szám

A Magyar Köztársaság Nevében !

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Karlosák Edina ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Csizmadia Zsolt ügyvéd által képviselt alperes ellen váltótartozás és járulékai megfizetése iránt a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróságnál P.20.720/2007. szám alatt indult és a Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.373/2007/4. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.373/2007/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 139.500 (Százharminckilencezer-ötszáz) forint felülvizsgálati perköltséget és az államnak az adóhatóság felhívására 279.000 (Kétszázhetvenkilencezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a perben nem álló M. Kft. 2006. május 26-án egy 4,650.000 Ft követelést tartalmazó, 2006. július 31-ei lejáratú, a Takarékszövetkezethez telepített forgatható saját váltót állított ki a perben nem álló F. Kft. rendelvényes javára. A váltó kifizetéséért az alperes váltókezességet vállalt. A váltót a rendelvényes 2006. május 30-án üres forgatmánnyal ellátva átruházta a felperesre. Lejáratkor a felperes a váltót fizetés végett bemutatta, - de mert az adós számlája fedezetlen volt - a váltóra a telepes óvást pótló banki nyilatkozatot vezetett. A felperes az őt megelőző váltóbirtokos - az F. Kft. ellen fordult, a Kft. azonban az igényét azzal hárította el, hogy a váltó óvatolása szabálytalan volt, arra az óvást pótló banki nyilatkozatot a telepes nem az 1/1965. (I.24.) IM rendelet (a továbbiakban: Vár.) 44.§-ának (3) bekezdésében meghatározott időtartam alatt, hanem a lejárat napján vezette rá, ezért a váltóbirtokos a vele szembeni igényét elveszítette.

A váltó kiállításának alapjául szolgáló jogviszony az F. Kft-nek az M. Kft-vel szemben fennálló, az No.97868 és No.97877 számú számlákba foglalt szállítói követelése volt, ennek biztosítására állították ki a perbe hozott váltót. Az F. Kft. a váltó kiállításának alapjául szolgáló, az M. Kft-vel szemben fennálló 4,650.000 Ft összegű számlakövetelését és annak kamatait 2006. nyarán a felperesre engedményezte és erről 2006. szeptember 1-jén az adóst értesítette. Az adós 2006. december 19-éig a felperes részére részletekben 3,050.000 Ft-ot teljesített (6. sorsz. irat).

A váltó kiállítója az M. Kft. ellen 2006. decemberében felszámolási eljárás indult, a MI. Kft. az adós felszámolójával 2006. december 20-án kötött tartozás-átvállalási szerződéssel átvállalta az M. Kft-nek "az engedményezési szerződés alapján" a felperessel szemben fennálló 1,768.625 Ft összegű tartozását, majd az átvállalt tartozást 2007. július 12-ével bezárólag részletekben kiegyenlítette (3. sz. előkészítő irat). A fizetést a tartozást átvállaló gazdálkodó szervezet is a felperes részére teljesítette, a váltón a részletek megfizetéséről szóló nyugtázásra azonban nem került sor, és a már felszámolás alatt álló adós, valamint a tartozást átvállaló a váltót nem kérte vissza.

Az adós elleni felszámolási eljárásban a felperes a váltótartozásból eredő hitelezői igényét bejelentette, amelyet a felszámoló a 2007. március 29-én kelt értesítés szerint 4,650.000 + 50.000 Ft-ban elismert (5/F/4.), majd 2007. augusztus 3-án az elismerést 1,765.625 + 50.000 Ft-ra módosította (6/F/1.).

A felperes 4,650.000 Ft váltótartozás, ennek 2006. július 31-étől járó évi 6 % váltókamata és 3 ezrelék váltódíj iránti igényét 2007. július 16-án fizetési meghagyással érvényesítette. Követelését a Vár. 32.§-ának (1) bekezdésére alapította. Arra hivatkozott, hogy az alperes a saját váltó kiállítójáért váltókezességet vállalt, ezért a váltón alapuló követeléseket az alperes köteles teljesíteni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a váltó az F. Kft-nek a váltóadóssal szemben fennálló, szám szerint meghatározott számlában írt követelései biztosítására kerül kiállításra. Az alapügyletből eredő tartozások kiegyenlítésre kerültek, ezzel kiegyenlítésre került a felperes váltókövetelése is, következésképpen az alperest mint kezest fizetési kötelezettség nem terheli.

A felperes elismerte az adós részéről a 3,050.000 Ft, a tartozást átvállaló Kft. részéről pedig további 2 millió forint kifizetését, állítása szerint azonban ez a teljesítés nem a váltótartozás, az alapjogviszonyból eredő tartozás, hanem a váltóadósnak a perbeli váltótartozástól független, a T. és Társa Bt-vel szemben fennálló és a 2006. december 22-én kelt engedményezési szerződés alapján reá engedményezett 4,867.672 Ft követelés kiegyenlítésére történt. A perbeli váltótartozás ezért jelenleg is fennáll (5/F/2.). A felperes utóbb arra is hivatkozott, miszerint az alperes vállalta, hogy az alapügylet is és a váltótartozás is kiegyenlítésre kerül, ha a váltótartozás kifizetésére 2006. július 31-éig nem kerül sor (9. sorszámú jegyzőkönyv 4. oldal). A 9. sorszámú jegyzőkönyv 10. oldalának (3) bekezdésében már akként nyilatkozott, hogy 2007. februárjában egy szóbeli megbeszélésen elhangzott, hogy az addigi teljesítések "az alapügylet teljesítései" a váltótartozás akkor tekintendő kiegyenlítettnek, ha a T. és Társa Bt. felé fennálló tartozás is kifizetést nyer. Az alperes tagadta, hogy a felperessel akár mint kezes, akár mint az adós Kft. ügyvezetője a felperes által állított megállapodást megkötötte volna.

Az első fokon eljárt Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a P.20.720/2007/10. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 nap alatt váltótartozás címén 4,650.000 Ft-ot, ennek 2007. július 31-től a kifizetés napjáig járó évi 6 % váltókamatát, 3 ezrelék váltódíjat és 480.000 Ft perköltséget, valamint az államnak 279.000 Ft feljegyzett kereseti illetéket.

A Győri Ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott Pf.IV.20.373/2007/4. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Megállapította; az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a váltótartozás nem került kifizetésre, ezáltal tévesen marasztalta az alperest. Kifejtette, hogy a Vár. 32.§-ának (1) bekezdése szerint a váltókezes kötelezettsége ugyanolyan mint azé, akiért a kezességet vállalta. Az alperes a váltó kiállítójáért vállalt kezességet, ezért felhozhatta mindazokat a kifogásokat, amelyeket a váltó kiállítója mint egyenes adós felhozhatott volna. Jogi álláspontja szerint a perbeli esetben a Vár. 17.§-ában írt rendelkezés nem alkalmazható, az alperes ugyanis a kifogásában nem arra hivatkozott, hogy egy korábbi váltóbirtokos részére került a váltótartozás kifizetésre, hanem arra, hogy mind a váltó kiállítója, mind a tartozást átvállaló MI. Kft., a keresetet előterjesztő jelenlegi váltóbirtokos felperes részére teljesített, ezért érdemben kellett elbírálni az alperesnek a váltó kifizetésére történő hivatkozását.