BH 2004.7.266 Nem állapítható meg a vádlott bűnössége segítségnyújtás elmulasztásának - veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett - bűntettében, ha a személysérüléssel járó veszélyhelyzetet a vádlott vétlenül idézte elő, és nem nyújt tőle elvárható segítséget a sértettnek - A vádlott cselekménye kizárólag a segítségnyújtás elmulasztásának alapeseteként és nem annak bűntetti alakzataként értékelhető [Btk. 172. § (1) bek.].

A megyei bíróság a 2002. június hó 19. napján kelt ítéletével V. Z. I. r. vádlottal szemben az elsőfokú bíróság végzésével elrendelt próbára bocsátást megszüntette. V. Z. I. r. vádlott bűnösségét segítségnyújtás elmulasztásának veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettében és lopás vétségében állapította meg, s ezért őt halmazati büntetésül 1 évi börtönbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Az általa előzetes letartóztatásban töltött időt a főbüntetésbe beszámította, s azzal azt kitöltöttnek vette.

Az elsőfokú bíróság ifj. S. J. II. r. vádlott bűnösségét segítségnyújtás elmulasztásának a segítségnyújtásra egyébként is köteles személy által elkövetett bűntettében és hamis tanúzás bűntettében állapította meg, s ezért őt halmazati büntetésül 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Az elsőfokú bíróság fk. J. I. III. r. vádlott bűnösségét hamis tanúzás bűntette és segítségnyújtás elmulasztásának vétségében állapította meg, s ezért őt 1 évi és 6 hónapi időtartamra próbára bocsátotta.

Az ítéleti tényállás lényege:

V. Z. I. r. vádlott a munkahelyén ismerkedett meg a II. r. vádlott édesapjával, id. S. J.-vel, akivel baráti kapcsolatba került. Gyakran felkereste őt a lakásán, ahol alkalmi munkát is végzett. Ugyancsak jól ismerte fk. J. I. III. r. vádlottat, akivel gyakran volt együtt.

Ifj. S. J. II. r. vádlott egy házban lakott édesapjával id. S. J.-vel és 16 éves testvérével, a sértettel S. R.-el. 1999. augusztus 29. napján K. községben úgynevezett "CHIO-nap" volt. A délelőtti órákban együtt volt V. Z. I. r. és fk. J. I. III. r. vádlott, amikor találkoztak id. S. J.-vel. Ezen a napon a késő délutáni órákban V. Z. I. r. és fk. J. I. III. r. vádlott együtt elmentek id. S. J. lakására, ahol ebben az időben ifj. S. J. II. r. vádlott és S. R. sértett tartózkodott. Id. S. J. 18 órára a munkahelyére ment, így már nem tartózkodott otthon, amikor az említett két vádlott ott megjelent. Négyen voltak az egy szoba-konyhás lakóház szoba helyiségében, ahol televízió-nézés közben kólát, illetve bort fogyasztottak. Este fél nyolc körül V. Z. I. r. vádlott kérésére ifj. S. J. II. r. vádlott kerékpárral elment cigarettát vásárolni. Miután hármasban maradtak, V. Z. I. r. vádlott a sértetthez közeledett, őt simogatta, illetőleg tapogatta. S. R. sértett azonban a közeledést visszautasította. Közölte az ott lévőkkel, hogy fürödni szeretne és ezért a kályhára vizet tett fel melegíteni. A sértett egyébként ekkor egy rojtos, rövidszárú farmernadrágban és topban volt, a lábán pedig klumpát viselt.

V. Z. I. r. vádlott felajánlotta a sértettnek, hogy fogócskázzanak a szobában. A sértett erre hajlandó volt és néhány percen át a szoba közepén lévő asztal körül kergetőztek, miközben V. Z. utol akarta érni a sértettet. Ez sikerült is, és ekkor megfogta a sértett mindkét kezét, majd megpróbálta magához húzni. A sértett ellenkezett, kezeit ki akarta szabadítani, miközben az I. r. vádlott elengedte mindkét kezét. A sértett elvesztette az egyensúlyát és hanyatt esett, a tarkóját az asztal lapjának a sarkába ütötte. Ezt követően hanyatt, fekvő helyzetbe a földre került. Eszméletét elvesztette, mozdulatlanul, tehetetlenül feküdt a földön. A hajas fejbőrön repesztett sérülést, koponyasérülést és agyzúzódást szenvedett. Az I. r. vádlott ezt látva a sértett mellé térdelt és próbálta élesztgetni oly módon, hogy a szájába levegőt fújt. Fk. J. I. III. r. vádlott végig jelen volt a cselekménynél. Közben visszatért ifj. S. J. II. r. vádlott. Miután látta a fekvő helyzetben lévő sértettet és azt, hogy a feje mellett mindkét oldalon vértócsa van, a másik két társának azt mondta, hogy "Megöltétek!" Fk. J. I. III. r. vádlott azt állította, hogy neki nincs köze a történtekhez, amit úgy fejezett ki, hogy "a Z. volt." Megjegyezte közben, hogy baleset történt. V. Z. I. r. vádlott ekkor azt kérte a két társától, hogy segítsenek eltüntetni a sértettet. Fk. J. I. III. r. vádlott eltávozott a helyszínről, ifj. S. J. II. r. vádlott pedig úgy nyilatkozott, hogy ő ebben nem vesz részt. Ő is elment otthonról. Miután egyedül maradt az I. r. vádlott, úgy határozott, hogy a sértettet eltemeti. A szomszéd telken lévő kukoricaföldre vonszolta, és ott sekély gödröt ásott a sértettet elföldelte. Visszament a lakásba, felmosta a szoba padlózatát, majd kiszórta a szekrényből S. R. ruháit és személyes holmijait. Ezzel azt a látszatot keltette, hogy a sértett elment otthonról. Az ajtót bezárta és a kulcsot az általa is ismert, szokott helyre tette, a lakására ment. Mindhárom vádlott számára egyértelmű volt, hogy a sértett orvosi ellátást igénylő sérülést szenvedett, vagyis segítségnyújtásra szorul, mégsem tettek semmit ennek érdekében.

Az eljárás során nem volt megállapítható, hogy S. R. sértett élt-e akkor, amikor V. Z. I. r. vádlott őt eltemette, vagyis a sértett halála az elszenvedett koponyasérülés folytán rövidesen beállt-e, illetőleg az elásás következtében állt-e be a fulladásos halál.

Id. S. J. másnap reggel ért haza a munkából és lányát, a sértettet kereste. Fia a II. r. vádlott azt mondta, nem tudja hol van, úgy gondolta S. R. édesapja munkahelyére ment.

A Sz. Rendőrkapitányság államigazgatási eljárás keretében vizsgálta a sértett eltűnésének körülményeit, az ügyet 1999. december 7. napján körözés fenntartása mellett megszüntették.

A sértett édesapja 2000. február hó 5. napján a szomszédos kukoricaföldön emberi csontokat talált. A büntetőeljárás során bebizonyosodott, hogy lánya tetemét találta meg.

Az Sz. Rendőrkapitányság 2000. február hó 5. napján, február hó 9. napján, május hó 30. napján és július hó 25. napján a II. r. és III. r. vádlottakat, 2000. február hó 18. napján és május hó 30. napján pedig a III. r. vádlottat is tanúként kihallgatta. A kihallgatások során valamennyien azt állították, hogy a sértett halálának körülményeiről nincs tudomásuk. Ezt követően a II. r. és a III. r. vádlott is tanúkihallgatásuk során, korábbi, valóságnak meg nem felelő vallomásaikat megismételték.

Az elsőfokú ítélet ifj. S. J. II. r. vádlott és fk. J. I. III. r. vádlott tekintetében első fokon jogerőre emelkedett.

A fenti ítélet ellen az ügyész V. Z. I. r. vádlott terhére anyagi jogszabálysértés miatt és a büntetés súlyosításáért, V. Z. I. r. vádlott és védője pedig felmentésért fellebbezett.

A Legfőbb Ügyészség átiratában és azzal egyezően a Fellebbviteli Főügyészség a nyilvános ülésen részt vett képviselője felszólalásában észrevételezte, hogy a tényállásban az a megfogalmazás nem tűnik helytállónak, hogy S. R. sértett egyértelműen koponyasérülést és agyzúzódást szenvedett. E sérülések ugyanis az igazságügyi orvos-szakértő véleménye szerint csak lehetséges következményei az elesésnek.