A Kúria Kfv.35298/2019/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 38. §, 97. §, 108. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

A becslési eljárás során a valószínűsített adóalaptól való eltérés bizonyítása a felperest terheli.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.298/2019/5.

A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Szilágyi, Aszman és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Szilágyi Zoltán ügyvéd)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: dr. Stomfai Ramona kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes (35. sorszám)

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.265/2018/32.

Rendelkező rész

A Kúria a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.265/2018/32. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 4.131.585 (négymillió-egyszázharmincegyezer-ötszáznyolcvanöt) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes rendkívül sokfajta és nagy mennyiségű árucikk kis-és nagykereskedelmével foglalkozik. Nagykereskedelmi tevékenységét a székhelyén lévő raktáráruházban folytatja, emellett bolthálózattal rendelkezik, melyek Baranya megye különböző városaiban működnek.

[2] A felperes 2006. december 19. napján szoftver bérleti szerződést kötött egy "Frézer Kópé" elnevezésű program használatára, melynek több modulja létezett. A felperes 2013-2014. években a raktárkezelő és a számlázó modult, a pénztár modult és 2014 évtől a pénzügyi és könyvelési modult használta. 2014. évtől a felperes főkönyvi könyvelése is a Frézer ügyviteli rendszerbe került át a korábbi Hessyn főkönyvi rendszerből.

[3] A felperesnél az adóhatóság 2016. október 20. napján adatok gyűjtését célzó ellenőrzést végzett, melynek keretében az adóhatóság munkatársai adathordozóra mentették a felperes által használt "Frézer Kópé" elnevezésű raktárkezelő és számlázó szoftverrendszer 2012-től 2015-ig terjedő időszakának adatállományait. Ezt követően összevetették a felperes könyvelésében, éves beszámolójában kimutatott készletértékeket, illetve az azokat alátámasztó felperesi dokumentumokat, bizonylatokat. Az adóhatóság vizsgálta az év végi leltározások tényét és megvalósulását, majd megállapította, hogy a 2013. év eleji nyitókészlet-állomány leltározással nem alátámasztott. A vizsgálatot megelőzően a felperes egyik pécsi vevői partnerénél végzett adóellenőrzést az adóhatóság, melynek során rögzítette, hogy a társaság a felperes tevékenységéhez nagyon hasonló kis-és nagykereskedelmi tevékenységet végzett. A felperes, mint beszállító számla nélkül jelentős nagyságban értékesített árukat ennek a gazdálkodó szervezetnek. Az ellenőrzés során az adóhatóság olyan IT adatok és bizonylatok birtokába jutott, melyeket a felperessel szemben megindított revízió során felhasznált.

[4] A felperes, mivel nem a valós készletmennyiség alapján számszerűsített készletértékeket szerepeltette főkönyvi könyvelésében és beszámolóiban, ezért az adóhatóság a 2013. évi készletértéket becsléssel állapította meg. Az ellenőrzés feldolgozta az adatmentés készletnyilvántartási, számlázási és egyéb adatait, majd megállapította, hogy azok alátámasztják az ügyvezető azon nyilatkozatát, melyben elismerte az eltérést, azaz a "Frézer Kópé" raktárkezelő rendszer év végi készletadatai nagyon jelentősen, több százmilliós nagyságrendű eltérést mutattak a főkönyvben és a mérlegben szereplő készletadatokkal szemben. Mivel a PDA eszközben rögzített leltárral felvett mennyiséghez tartozó értékek nem egyeztek a beszámolóban szerepeltetett készletértékekkel, ezért az adóhatóság a 2013 év végi készletállományt is becsléssel állapította meg. Tette ezt annak ellenére, hogy az árukészlet leltározásra került, de nem a valós készletmennyiség alapján számszerűsített készletértékeket szerepeltette a felperes főkönyvi könyvelésében és közzétett beszámolójában.

[5] A felperes egy gazdasági társasággal adásvételi keretszerződést kötött 2012-ben melynek alapján az 2013 novemberétől napi szintű vevője volt felperesnek. A vásárlások a felperes nagykereskedelmi áruházában történtek, a vásárlásokról készpénzfizetési számlákat állítottak ki. A vásárlások éves értéke több mint háromszázmillió forint volt. A készpénzteljesítéssel érintett napokon a felperes több számlát állított ki, sokszor néhány másodperc, néhány perc eltéréssel, többségében sorszám folytonosan. A számlák egyenkénti értékükben nem haladták meg az 1.500.000 Ft összegű értékhatárt. Az adóhatóság álláspontja az volt, hogy miután a termékértékesítések mindegyike azonos szerződő felek között valósult meg, azonos típusú termékkészletek adásvételére irányult, azonos gazdasági célt töltött be, a felek közötti szerződéses ügyletek egységet alkottak, így a készpénzfizetési korlátozás szempontjából a vizsgálat időszakban létrejött valamennyi termékértékesítést egy adásvételi szerződésnek kell tekinteni, függetlenül attól, hogy a felek miként bizonylatolták azokat.

[6] Az ellenőrzés lefolytatását követően az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére a vizsgált 2013. január 1. és 2014. december 31. közötti időszakra társasági adó adónemben 183.000.583 Ft adókülönbözetet, melyből 175.000.978 Ft minősült adóhiánynak, áfa adónemben 65.609.000 Ft adóhiánynak is minősülő adókülönbözetet, továbbá 12.629.000 Ft következő időszakra átvihető követelés-különbözetet állapított meg. Innovációs járulék címén 5.602.000 Ft adóhiánynak is minősülő adókülönbözetet állapított meg, a további adónemek vonatkozásában megállapítást nem tett. A felperes terhére megállapított adóhiány jogkövetkezményeként 276.524.000 Ft adóbírság és 18.500.000 Ft késedelmi pótlék került kiszabásra. A készpénzfizetés korlátozásával kapcsolatos előírások megszegése miatt a felperes terhére 56.349.000 Ft mulasztási bírság is előírásra került.

[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2018. március 19. napján hozott 2234027517 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Teljes mértékben egyetértett az elsőfokú adóhatóság által lefolytatott becsléssel és annak módszerével. Utalt arra, hogy a felperes által a fellebbezésben először hivatkozott tesztüzemet semmi sem támasztotta alá. A készpénz korlátozás körében megállapított mulasztási bírságot vitató kifogások is alaptalanok, az elsőfokú adóhatóság a teljes körűen feltárt tényállás alapján jogszerűen állapította meg azt, hogy a felperes terhére rótt mulasztást elkövette az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 38. § (3a.) - (3.b) bekezdéseire figyelemmel.