A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10292/2009/5. számú határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 182. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.2955/2008/3., *Kúria Mfv.10292/2009/5.* (BH 2010.2.48)

***********

Mfv.III.10.292/2009/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljárt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 22.M.2955/2008. szám alatt indított és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2008. október 15. napján kelt 22.M.2955/2008/3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2009. szeptember 28. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 22.M.2955/2008/3. számú ítéletének azon rendelkezését, amellyel a felperesnek az alperes szolgálati nyugdíj megállapításáról rendelkező határozata hatályon kívül helyezésére irányuló keresetét elutasította - az alperes határozatára, továbbá a Miniszter határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az alperest e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

Egyebekben a munkaügyi bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét maga viseli.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s

Az alperes 2008. február 27-én kelt határozatában rendelkezett a felperes szolgálati nyugdíja rögzítéséről, ugyanezen a napon kelt másik határozatában pedig a szolgálati nyugdíja megállapításáról. E határozatokat a felperes fellebbezése folytán eljárt miniszter a 2008. április 25-én kelt határozatával helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését, a szolgálati nyugdíj megállapításáról szóló határozat tekintetében pedig az alperes új eljárásra és - a részére 2007-ben kifizetett jubileumi jutalomnak a nyugdíj összegébe való beszámításával - új határozat meghozatalára való kötelezését kérte.

Álláspontja szerint a szolgálati nyugdíj folyósítás nélküli megállapításáról az alperes nem rendelkezhetett, a szolgálati viszonya ugyanis - szolgálati nyugellátásra való jogosultsága miatti felmentés okán - 2007. december 30. napjával megszűnt, ezért a támadott határozat meghozatalakor a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) hatálya nem terjedt ki rá.

A felperes szerint a nyugdíj rögzítése a Hszt. 182. § (8)-(10) bekezdései és az igazságügyi és rendészeti miniszter, illetve az önkormányzati és területfejlesztési miniszter irányítása alá tartozó rendvédelmi szervek és az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság hivatásos állományú tagjainak nyugellátása, hozzátartozói nyugellátása, valamint baleseti járadéka megállapításának eljárási rendjéről szóló 28/2006.(XI.9.) IRM-ÖTM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §-a jogszabálysértő alkalmazásán, a törvényben előírt hat hónapos jogvesztő határidő figyelmen kívül hagyásán alapult. Utalt arra is, hogy határozatát az alperes - ellentétesen a jóhiszemű joggyakorlás elvével - azért hozta meg, hogy a részére 2007-ben kifizetett jubileumi jutalmát úgy tudja feltüntetni, mintha arra már 2005. márciusában jogosult lett volna.

A nyugdíjat megállapító határozatot a felperes azért tartotta jogellenesnek, mert az alperes a részére 2007. augusztus 16-án megállapított és kifizetett jubileumi jutalmat 2005-ben kifizetett juttatásként vette figyelembe, ennek alapján - megsértve a Hszt. 183. § (1) bekezdését, illetve az alkalmazott jogszabályhely feltüntetése nélkül - mellőzte a nyugdíj összegébe való beszámítását. Hivatkozott arra is, hogy a jubileumi jutalom összegének megállapításánál a munkáltató a 2007. év béradatait vette figyelembe, annak a személyi jövedelemadó bevallásban is 2007-ben kapott jövedelemként kell szerepelnie, továbbá, hogy ennek megfelelően, a jogosultság hónapjáig (2007. augusztusig) történt a munkavállalói járulék levonása is.

Az alperes a támadott határozatokban foglalt indokok alapján kérte a kereset elutasítását. Utalt arra, hogy a felperes esetében a szakközépiskolai tanulmányi idő beszámítása miatt történt utólagos szolgálati idő módosítások okozták a jogosultsági idők átrendeződését, ami befolyásolta a felperes jubileumi jutalomra való jogosultságát és a nyugdíja megállapítását is. A munkáltató 2007. decemberében kiadott parancsa és a 2008. januárban kiállított igazolása alapján, a szolgálati nyugdíj megállapítása során derült fény arra, hogy a nyugdíj-rögzítés korábban nem történt meg, erről a szolgálati viszony megszűnése után is köteles volt hivatalból határozni, az erre biztosított jogszabályi határidő nem jogvesztő.

A nyugdíj-megállapító határozat jogszerűségét illetően azzal érvelt, hogy a nyugdíjszámítás rendjét nem a kifizetés, hanem a jogosultság időpontja határozza meg, e tekintetben az adózásra és a járulékokra vonatkozó jogszabályok nem mérvadóak. Az alperes a 2005. november 12-én esedékessé vált, 2007-ben kifizetett jubileumi jutalmat a nyugdíjrögzítés során figyelembe vette, kétszeres beszámításra jogszabály nem ad lehetőséget.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 2008. október 15-én kelt 22.M.2955/2008/3. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes szolgálati idejének kezdő időpontja a szakközépiskolai tanulmányi idő beszámításával kapcsolatos perek, köztük a felperes tanulmányi ideje beszámításáról rendelkező jogerős ítélet alapján módosult, az alperes a szolgálati idő módosulására figyelemmel a Hszt. 182. § (8) bekezdésében írt határidőn túl, elkésetten intézkedett a nyugdíj-rögzítésről. Az elkésettséget a munkaügyi bíróság nem értékelte olyan súlyú jogsértésnek, amely okot adna a határozat hatályon kívül helyezésére.

A munkaügyi bíróság megállapította továbbá, hogy a szakközépiskolai tanulmányi idő szolgálati időbe való beszámítására tekintettel a felperes már 2005-ben jogosulttá vált a 25 évi jubileumi jutalomra, a szolgálati idő utólagos módosulása miatt azonban ennek kifizetésére csak 2007-ben került sor. Ítéletében a Hszt. 183. § (1) bekezdését értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy a szolgálati nyugdíj összegének megállapítására vonatkozó határozat is jogszerű.

A nyugdíj összegét a szolgálati viszony megszűnését közvetlenül megelőző 365 nap alatt elért juttatások figyelembe vételével kell megállapítani. A normaszövegben az "elért" szó a juttatásra való jogosultság megnyílását, a jogosultság elérését jelenti, ezért a 2007-ben kifizetett jubileumi jutalmat az alperes helyesen nem számította be a nyugdíj összegébe.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben - jogszabálysértésre és ezzel összefüggésben megalapozatlanságra hivatkozva - kérte annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, valamint költségei megtérítését.