A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30290/2010/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 193. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 179. §] Bírók: Bodor Mária, Csőke Andrea, Pethőné dr. Kovács Ágnes

Gfv.X.30.290/2010/4.szám

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr.D.Magyar László ügyvéd ... által képviselt ... felperesnek a dr.Babay Ákos ügyvéd ... által képviselt ... I.r. ... II.r. és ... III.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon 9.G.40.049/2007. számon folyamatban volt és a Szegedi Ítélőtábla 2010. április 27-én kelt Gf.III.30.145/2010/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.145/2010/5. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti. A felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseinek a peres felek perköltségviselésére vonatkozó részét hatályon kívül helyezi, és kötelezi a II.r.alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 329.300 (háromszázhuszonkilencezer-háromszáz) Ft elsőfokú perköltséget, amelyből 70.000 (hetvenezer) Ft után "Áfa" is jár; kötelezi a felperest, hogy szintén 15 nap alatt fizessen meg az I.r.alperesnek 212.900 (kettőszáztizenkettőezer-kilencszáz) Ft + "Áfa", a III.r.alperesnek 134.500 (egyszázharmincnégyezer-ötszáz) Ft +"Áfa" elsőfokú perköltséget; az Ir.alperesnek 38.500(harmincnyolcezerötszáz) Ft másodfokú perköltséget, amelyből 16.900 (tizenhatezerkilencszáz) Ft után "Áfa" is fizetendő, a III.r.alperesnek 16.600 (tizenhatezerhatszáz-száz)Ft másodfokú perköltséget, amelyből 8.000 (nyolcezer) Ft után"Áfa"is jár; a felperes és a II.r.alperes a saját eljárásával felmerült másodfokú eljárási költségeit maga viseli. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - beleértve a felperest és a II.r.alperest terhelő illeték lerovási kötelezettségről szóló rendelkezést - egyebekben hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest hogy az illetékfeljegyzési-joga folytán le nem rótt 87.500 (nyolcvanhétezerötszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket a Magyar Államnak, külön felhívásra fizesse meg.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperesi gazdasági társaságot M. G. és O. I. alapította 1993. december 3-án. Mindkét tag egyúttal önálló aláírási joggal megválasztott ügyvezetője is volt a cégnek. Ügyvezetői megbízatásuk lejártát - 1998. december 3-át - követően, 2001. április 14-ig a felperesi társaságnak nem volt ügyvezetője. Ekkor M. G. került 5 évre megválasztásra. Cégjegyzési jogosultságát 2006. május 14-én jegyezte be a cégbíróság 2001. április 14-i hatállyal.

1995. július 1-jétől 1999. július 6-ig a felperesi társaságnál O. Gy., O. I. lánya illetve M. G. házastársa, könyvelői feladatokat látott el. A tagok egymás közötti viszonya, valamint M. G. és O. Gy. kapcsolata megromlott. Utóbb a házastársak házassága felbontásra került, a társaság tagjai pedig 1999. augusztus 3-án a felperesi társaság székhelyén jegyzőkönyvben rögzítették, hogy amennyiben az anyagiakban meg tudnak egyezni, O. I. az üzletrészét eladja a felperesi kft-nek. Ellenértékként, átadáskori értéken a felperesi cég ingóvagyonát, forgótőkéjét kapja meg. M. G. ezt követően megveszi az üzletrészt a felperesi kft-től. Az említett jegyzőkönyv aláírása után, dr.D. E. ügyvédi irodájában, O. I. kiválása érdekében szerződéstervezetek készültek. A tagok azonban nem tudtak véglegesen megállapodni. Végül O. I. felperesi társaságban fennállt tagsági viszonya 2000. január 20-án, üzletrészének O. Gy. történő átruházásával szűnt meg.

A II.r. alperesi egyszemélyes társaság az 1999. július 27-én kelt társasági szerződéssel jött létre. Cégjegyzékbe történő bejegyzésére 1999. szeptember 15-én került sor. Annak tagja O. I., ügyvezetője O. Gy. 2008. június 1-jéig, főtevékenységként a felperessel azonosan, üdítőital gyártásával foglalkozott.

1999. szeptember 29-én a felperes vagyontárgyai közül 15 db ingóság: 1 db 10 fejes félautomata palacktöltő, 1 db félautomata palackozó sor, 1 db Rover típusú szivattyú, 1 db kéttálcás ipari mosogató, 1 db villanymotor, 1 db csigaszivattyú, 1 db kézi refraktométer, 1 db előszűrő, 1 db számítógéprendszer monitorral, 1 db Epson LX nyomtató, 1 db szünetmentes tápegység, 1 db RICOH 120 típusú faxkészülék, 1 db számítógép asztal, 1 db mikrohullámú sütő és 1 db 1,2 tonnás targonca O. I. családi házába, majd onnan meg nem határozható időpontban a II.r. alperes telephelyére került átszállításra. A szintén a felperes tulajdonát képező, 1 db 1 literes kétfészkes flakonszerszámot, a II.r. alperessel kötött szerződéses jogviszony alapján a III.r. alperes tartotta birtokban, majd azt 2008. január 12-én a II.r. alpereshez visszaszállította.

1999. szeptember 30-án O. Gy. 3 db, összesen 889.375 Ft-os számlát állított ki, számlakibocsátóként a felperest, vevőként az I.r. alperest, szolgáltatott ingóságként a megelőzően felsorolt ingóságokat feltüntetve. 1999. szeptember 30-án az I.r. alperes 916.056 Ft végösszegben e tárgyak eladását és a II.r. alperest vevőként feltüntetve újabb számlát készített. Az I.r. alperes az O. Gy. által kiállított számlán feltüntetett tárgyakat ténylegesen soha nem vette birtokba.

A Kiskőrösi Városi Bíróság az 1.B.221/2002/18. számú ítéletében kifejtett indokolása szerint azt állapította meg, hogy O. I. a perbeli ingóságokat M. G. beleegyezésével és tudtával, a közöttük létrejött megállapodás alapján vitte el.

A felperes keresetében a közte és az I.r. alperes, valamint az I. és a II.r. alperes között a perbeli ingóságok átruházására, 1999. szeptember 30-án kötött adásvételi szerződések semmisségének megállapítását, eredeti állapot helyreállításaként, az alpereseknek az ingóságok egyetemleges kiadására kötelezését kérte. E tárgyi eszközök értékét 5.200.000 Ft-ban határozta meg. Utóbb, a peres eljárás során beszerzett szakértői vélemény alapján, azok együttes értékeként 1.458.200 Ft-ot jelölt meg. Előadta, hogy a perbeli adásvételi szerződések nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköznek, mert az értékesítés célja az időközben alapított II.r. alperesi kft tevékenysége alapjainak megteremtése, a felperesi társaság működésének ellehetetlenítése volt. Utalt arra, hogy O. Gy. 1999. szeptember 30-án ez utóbbi nevében nem volt jogosult az I.r. alperessel kötött ügyletről számlát kiállítani. Hangsúlyozta azt is, hogy a tárgyi eszközök értékesítése a felperes üzleti és gazdasági érdekeivel ellentétben állt. Az lehetetlenné tette a gyártást és a forgalmazást. Hivatkozott arra is, hogy a perbeli szerződések megkötéséhez a taggyűlés hozzájárulására lett volna szükség. Utalt arra, hogy a szerződések megkötésének időpontjában a felperesi társaságnak nem volt ügyvezetője. Arra az esetre, ha a perbeli ingóságok természetbeni kiadására nincs mód, kérte kötelezni az alpereseket egyetemlegesen az ingóságok 1.458.200 Ft-os értékének megtérítésére és a fizetendő összeg után, 1999. szeptember 30-tól a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamat megtérítésére.