A Szegedi Ítélőtábla Pf.20313/2011/6. számú határozata személyiségvédelmi igény tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 84. §, 339. §, 349. §, 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 36. §, 47. §, 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (Bv. Szabályzat) 34. §, 137. §] Bírók: Bereczkyné dr. Lengyel Nóra, Szeghő Katalin, Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.313/2011/6. szám

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Szegedi Ítélőtábla a (pártfogó ügyvéd neve) pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek - a (jogtanácsos neve) jogtanácsos (1054 Budapest, Steindl Imre u. 8.) által képviselt Büntetés-Végrehajtási Intézet Országos Parancsnoksága 1054 Budapest, Steindl Imre u. 8. szám alatti székhelyű I. r., Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (1054 Budapest, Akadémia u. 3.) által képviselt Magyar Állam II. r., Legfőbb Ügyészség Jogi Képviseleti Önálló Osztálya (1055 Budapest, Markó u. 16) által képviselt Legfőbb Ügyészség 1055 Budapest, Markó u. 16. szám alatti székhelyű III. r. és (jogtanácsos neve) jogtanácsos által képviselt Szegedi Fegyház- és Börtön 6724 Szeged, Mars tér 13. szám alatti székhelyű IV. r. alperes ellen személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság 2011. március hó 22. napján kelt 2.P.20.677/2010/38. számú ítélete ellen a felperes részéről 39. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és a II. r. alpereseknek külön-külön 50.000 - 50.000, - (ötvenezer-ötvenezer) Ft, a IV. r. alperesnek pedig 100.000,- (egyszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget.

A feljegyzett 600.000,- (hatszázezer) Ft másodfokú eljárási illetéket, valamint (pártfogó ügyvéd neve) pártfogó ügyvéd másodfokú eljárásban felmerült díját a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperes emberölés büntette miatt kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés büntetését tölti a IV. r. alperesi intézetben 2007. március 26. napjától kezdődően. Kiszámíthatatlan magatartására, személyiségére, szökési szándékára és öngyilkossági késztetettségére tekintettel az ún. BSR (Biztonsági Speciális Rezsim) körlet különböző zárkáiban tartózkodik. A zárkák két személy befogadására alkalmasak, a nem rácsos zárkák alapterülete 7,8 m2, légtérfogata 26,21 m3, a

- 2 -

rácson kívüli terület 2 m2. A fogvatartás kezdetétől a felperes 25 különböző zárkában tartózkodott, ezek közül egy esetben volt az egy fogvatartottra jutó mozgástér 3,9 m2, míg a többi helyiség esetén ezt a mértéket nem érte el. A zárkában az asztalok a nyitott WC-től 40 cm-re, az ágyak 1,2 m-re vannak elhelyezve, a zárkán belüli ágyakat egymáshoz csavarozták.

A felperes huzamos ideje pszichés problémákkal küzd, 2008. december 18-án öngyilkosságot kísérelt meg. Az intézetben rendszeresen részt vesz pszichológusi foglalkozásokon, heti rendszerességgel orvosi, havonta pszichológusi vizitet biztosítanak számára. A feszültség levezetése érdekében a pszichológus a sportolási lehetőségek biztosítását javasolta. A felperes 2010-ben kérelmet terjesztett elő a kondicionáló terem használata iránt, amelyet a IV. r. alperes elutasított, majd azt 2010. december 1. napjával engedélyezte. Utóbb a felperes az engedély visszavonását kérte, majd december 14-én ismét kérelmet terjesztett elő, amely alapján a IV. r. alperes 2011. januárjában ismételten engedélyezte számára a kondicionáló terem használatát.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a IV. r. alperes megsértette az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát, kérte a további jogsértésektől történő eltiltását és kötelezését az I.-III. r. alperesekkel egyetemlegesen 10.000.000,- Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Hivatkozása szerint a IV. r. alperes megsértette a 6/1996. (VII. 12.) IM számú rendelet (továbbiakban: IM rendelet) 137. § (1) bekezdésében foglaltakat azzal, hogy nem biztosította számára a zárkán belül előírt mozgás- és légteret. Sérelmezte a BSR körleten belüli zárkák belső elrendezését is, az asztal és az ágy WC-től való távolságát, továbbá azt, hogy az ágyak egymáshoz vannak csavarozva, így rabtársától nem tud elkülönülten aludni. Kifogásolta, hogy a IV. r. alperes a kondicionáló terem használatát nem tette lehetővé számára, állította, hogy emiatt pszichés állapota leromlott. Előadása szerint a 2008-as öngyilkossági kísérlete óta pszichiátria kezelésre szorul, egészségromlása túlmutat azon a mértéken, amely a hosszú szabadságelvonással egyébként együtt jár. Depressziója, szuicid hajlama a IV. r. alperes alkalmazottainak jogsértései, az elhelyezés hiányosságai miatt következett be, testi, lelki szenvedései a IV. r. alperes magatartásával összefüggésben keletkeztek. Az I. r. alperesi jogsértést abban látta megvalósulni, hogy a büntetés-végrehajtási szervek szakmai irányítására, ellenőrzésére vonatkozó, az 1995. évi CVII. tv.-ben foglalt rendelkezéseket megsértette. A II. r. alperes károkozó magatartásaként a BV intézetek létesítésére, bővítésére, esetlegesen alternatív büntetések meghatározására, a BV intézetek kihasználtságának csökkentésére irányuló kötelezettségek megszegését jelölte meg, a III. r. alperessel szemben előterjesztett követelését pedig arra alapította, hogy a III. r. alperes, mint az ügyészi szervezet irányításáért felelős szerv a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyelete körében elmulasztotta az 1/1990.-es számú Legfőbb Ügyészi Utasítás 29. § (1) - (4) bekezdésében foglaltak betartatását, ezáltal lehetővé tette, hogy a IV. r. alperes a fentebb részletezett jogsértéseket elkövesse.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A IV. r. alperes ellenkérelmében nem vitatta, hogy a felperes BSR körleten belüli elhelyezése esetén a zárkák mozgástere - az esetek jelentős részében - nem érte el a jogszabályban előírt 3,9 m2-t, érvelése szerint azonban az elítéltek befogadása terén mérlegelési jog nem illeti meg, így az

- 3 -

Pf.II.20.313/2011/6. szám

intézmény túlzsúfoltságáért felelősség nem terheli. Hangsúlyozta, hogy a zárkák méretei adottak, a berendezési tárgyak elhelyezése az építészeti adottságoktól függnek, annak megváltoztatására nincs módja. A felperes részére a pszichológiai és orvosi ellátást mindvégig biztosította, véleménye szerint az elhelyezési körülmények és a felperes pszichés problémái között okozati összefüggés nem állapítható meg. Kiemelte, a kondicionáló terem igénybe vételének engedélyezése nem automatikus, e tekintetben a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet rendelkezéseit nem sértette meg, a sportolási lehetőséget utóbb a felperes részére biztosította, e tekintetben figyelemmel volt az intézet fokozott biztonsági kockázatára, és a felperes személyes körülményeire is.

Az I. r. alperes érvelése szerint az ellenőrzési kötelezettségét nem szegte meg, a büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltságáért felelősség nem terheli, a bv. szervek feladatainak ellátásához szükséges feltételeket biztosította. A felperes elhelyezésére kizárólag a IV. r. alperesi intézetben kerülhetett sor, az intézet pedig köteles az elítéltek befogadására.