A Kúria Pfv.22372/2011/9. számú precedensképes határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §] Bírók: Baka András, Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna

A határozat elvi tartalma:

Amennyiben a szabadságvesztés büntetés letöltése során a fogvatartott számára nem biztosítják a jogszabályban előírt mozgásteret, az megvalósítja az emberi méltóság sérelmét. Ezért objektív jogkövetkezményként a személyhez fűződő jogsértés megállapítása abban az esetben is indokolt, ha az elhelyezés körülményei a büntetés-végrehajtási intézetnek nem felróhatóak. 1952. III. Tv. 75. § (1), 1952. III. Tv. 76. §

***********

Pfv.IV.22.372/2011/9.szám

A Kúria a dr. Kovács Arthur pártfogó ügyvéd által képviselt (tartózkodási helye: felperesnek a .. .... ... jogtanácsos által képviselt I. rendű, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által képviselt Magyar Állam II. rendű, a Legfőbb Ügyészség Jogi Képviseleti Önálló Osztály által képviselt Legfőbb Ügyészség III. rendű és a ... ... .... jogtanácsos által képviselt IV. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértése és járulékai iránt a Csongrád Megyei Bíróság előtt 2.P.20.677/2010. számon megindított és a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.313/2011/6. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 44. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét e körben megváltoztatja, és megállapítja, hogy a IV. r. alperes megsértette a felperes emberi méltóságát azzal, hogy fogva tartása során nem biztosította számára a jogszabályban előírt mozgásteret.

A kondicionáló terem használatával kapcsolatos jogsértés megállapítása iránti és az I.-III. r. alperessel szemben előterjesztett kártérítési igény tekintetében a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet - az elsőfokú ítéletre is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. és II. r. alpereseknek személyenként 25.000 (huszonötezer) forintot.

A IV. r. alperes felülvizsgálati eljárási költségét 10.000 (tízezer) forintban állapítja meg.

Megállapítja, hogy a felperest képviselő pártfogó ügyvéd munkadíját teljes egészében az állam viseli.

Ez ellen a részítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes 2007. március 26. napjától emberölés bűntette miatt kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés büntetését tölti a IV.r. alperes intézetében.

A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy a IV.r. alperes megsértette emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát, a további jogsértéstől való eltiltását és írásbeli nyilatkozatban elégtételadásra kötelezését. A jogsértések miatt az I.-IV.r. alpereseket egyetemlegesen 10.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. Keresetét arra alapította, hogy a IV.r. alperes megsértette a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásáról szóló 6/1996. (VII.12.) IM rendelet (R.) 137. § (1) bekezdésében foglaltakat, mert nem biztosította számára a zárkán belül előírt mozgás- és légteret. Kifogásolta a zárkák belső elrendezését is, az asztal és az ágy WC-től való távolságát, valamint azt, hogy az ágyak egymáshoz vannak csavarozva. Sérelmezte, hogy a kondícionáló terem használatát a IV.r. alperes nem tette lehetővé számára, ezzel megsértette a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr.(Bv.tvr.) 36.§ (1) bekezdés m) pontjában foglaltakat.

Az I.r. alperessel szemben előterjesztett kárigényét arra alapította, hogy a büntetés-végrehajtási szervek szakmai irányítására, ellenőrzésére vonatkozó 1995. évi CVII. törvényben foglalt rendelkezéseket megsértette.

A II.r. alperes károkozó magatartása a felperes szerint abban nyilvánult meg, hogy a BV intézetek létesítésére, bővítésére, az esetlegesen alternatív büntetések meghatározására, a kihasználtság csökkentésére vonatkozó kötelezettségét megszegte.

A III.r. alperes pedig, mint az ügyészi szervezet irányításáért felelős szerv elmulasztotta a büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyeletéről szóló 1/1990. Legf. Ü. utasítás 29. § (1)-(4) bekezdésében foglaltak betartatását, ami lehetővé tette a jogsértések elkövetését.

A jogerős ítélet - az elsőfokú ítéletet helybenhagyva - a felperes keresetét elutasította.

Az ítélőtábla megállapította, hogy a felperes a 13/1996. (XII.13.) IM rendelet alapján a Ptk. 349. §-a szerinti jogorvoslati lehetőséget kimerítette.

Kifejtette, hogy a Bv.tvr. 47. § (1) bekezdés a) pontja az elítélt egészséges és kulturált elhelyezését teszi a büntetés-végrehajtási intézet kötelezettségévé. A R. 137. § (1) bekezdése szerint a zárkában elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre lehetőleg 6 m3 légtér és lehetőség szerint a férfi elítéltek esetén 3 m2 mozgástér jusson. Ezzel a jogalkotó a kulturált elhelyezéshez kívánatos feltételeket határozta meg, azonban a "lehetőleg" és a "lehetőség szerint" kifejezések használatával az elvárás szintjén fogalmazta meg az elhelyezés paramétereit.

Az ítélőtábla megállapította: a IV.r. alperes intézetének alapterülete adott, annak bővítése, átalakítása csak olyan beruházás eredményeként lenne megvalósítható, amely túlmutat az intézet költségvetési keretein. Magyarországon az életfogytiglan tartó szabadságvesztés büntetés végrehajtása kizárólag a IV.r. alperes intézetében történhet, ezért más intézetben a felperes nem helyezhető el. A büntetés-végrehajtási intézetnek nincs mérlegelési joga az intézetbe beszállított elítéltek befogadása tárgyában, és jelen esetben a R. 12. §-ában meghatározott megtagadási ok nem állt fenn.

Megállapította, hogy a felperes elhelyezésekor a IV.r. alperes nem tudta biztosítani a jogszabályban meghatározott mozgásteret, azonban ez rajta kívülálló objektív okok miatt történt, ezért felróhatóság hiányában kártérítési igény nem érvényesíthető vele szemben.

Mivel az I.r. alperest a szervezési, irányítási és felügyeleti tevékenység ellátása terén nem terheli mulasztás, ezért kártérítési felelőssége sem áll fenn.

Felróhatóság hiányában a II. r. alperes terhére sem állapítható meg kártérítési kötelezettség.

A III.r. alperes az ügyészségről szóló 1972. évi V. törvényben meghatározott jogszabályi kötelezettségének eleget tett. Jogellenes mulasztás hiányában pedig kártérítésre nem kötelezhető.

A kondicionáló terem, illetve a sportolási lehetőség biztosítása tekintetében kifejtette, hogy a Bv.tvr. 36. § (1) bekezdés m) pontjában biztosított jogosultság nem teremt alanyi jogot a felperes számára a sportolási lehetőség igénybevételére. Így annak kérelmezése nem eredményezheti az automatikus engedélyezést sem. A BV intézet a R. 34. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján megalkotott házirendben köteles rögzíteni az e jogok gyakorlására vonatkozó részletszabályokat, az engedélyezhetőség feltételeit. Ennek megfelelően a IV.r. alperes mérlegeli a biztonsági kockázatokat, hogy milyen sportolási lehetőség biztosítható az elítélt számára. A IV.r. alperes elfogadható indokát adta a felperes kérelme elbírálásának. Nem állapítható meg, hogy a felperest indokolatlanul elzárta a kondicionáló terem használatától, így jogellenes, felróható magatartást nem tanúsított. A sportolási lehetőség biztosítása egyébként nem kizárólag a kondicionáló terem igénybevételét foglalja magában. A perben a felperes nem cáfolta azt az állítást, hogy a csoportos sportfoglalkozásokon való részvételét a IV.r. alperes lehetővé tette. Tehát a IV.r. alperes Bv.tvr-ben szabályozott kötelezettségét teljesítette.