A Debreceni Ítélőtábla Bhar.272/2019/12. számú határozata orgazdaság bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 82. §, 342. §, 379. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 145. §, 574. §, 591. §, 592. §, 605. §, 608. §, 613. §, 615. §, 617. §, 618. §, 619. §, 620. §, 623. §] Bírók: Balla Lajos, Répássy Árpádné dr. Németh Laura, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Járásbíróság Bk.374/2008/2., Hajdúszoboszlói Járásbíróság B.87/2006/146., Debreceni Törvényszék Bf.565/2009/13., Kúria Bfv.940/2010/5. (BH 2014.5.136, BH+ 2011.9.373), Nyíregyházi Járásbíróság B.1439/2016/63., Nyíregyházi Törvényszék Bf.489/2018/41., *Debreceni Ítélőtábla Bhar.272/2019/12.*, Kúria Bfv.1200/2019/18.

***********

Debreceni Ítélőtábla

Bhar.I.272/2019/12. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Debrecenben, 2019. július 9. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t:

A különösen nagy értékre, üzletszerűen elkövetett orgazdaság bűntette és más bűncselekmények miatt I. r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2019. március 29. napján kihirdetett 4.Bf.489/2018/41. számú ítéletét a fellebbezéssel érintett IX. r., X. r., XI. r. vádlottak tekintetében helybenhagyja.

A harmadfokú eljárásban 12.000,- (tizenkettőezer) Ft a XI. r. vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

I n d o k o l á s

Az első fokon eljárt Nyíregyházi Járásbíróság a 2018. május hó 17. napján kihirdetett 36.B.1439/2016/63. számú ítéletével a harmadfokú eljárásban érintett IX. r. és X. r. vádlottakat az ellenük egy-egy rendbeli jelentős értékre elkövetett orgazdaság bűntette [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 379. § (1) bekezdés c) pontja, (4) bekezdés a) pontja], valamint a XI. r. vádlottat az ellene közokirat hamisítás bűntette (Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontja) miatt emelt vád alól felmentette.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést IX. r., X. r., és XI. r. vádlottak terhére, felmentésük miatt, bűnösségüknek a vádban meghatározottak szerinti megállapítása, a vádiratban indítványozott büntetések kiszabása végett.

A másodfokú eljárásban a Nyíregyházi Törvényszék a 2019. március hó 29. napján kelt 4.Bf.489/2018/41. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a harmadfokú eljárással érintett IX. r., X. r. és XI. r. vádlottak tekintetében megváltoztatta, IX. r. és X. r. vádlottakat a Btk. 379. § (1) bekezdés c) pontja, (4) bekezdés a) pontja szerinti orgazdaság bűntettében, míg a XI. r. vádlottat a Btk. 342. §. (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettében mondta ki bűnösnek. A IX. r. vádlottat 540 napi tétel, 3.000.- forint egy napi tétel összegű, 1.620.000,- forint végösszegű, a X.r . vádlottat 400 napi tétel, 2.000,- forint egy napi tétel összegű, 800.000,- forint végösszegű, a XI. r. vádlottat pedig 250 napi tétel, 1.200,- forint egy napi tétel összegű, 300.000,- forint végösszegű pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetések meg nem fizetésének jogkövetkezményéről, illetőleg a járulékos kérdéseket illetően az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség tekintetében megállapította, hogy abból XI. r. vádlott 142.872,- forintot köteles viselni, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét e vádlottak tekintetében helybenhagyta.

A másodokú ítélet ellen a IX. r., X. r. és XI. r. vádlottak védői jelentettek be fellebbezést e vádlottak felmentése érdekében.

Az ügyészség nem élt jogorvoslattal.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.214/2014/6-ll. számú átiratában az előterjesztett védelmi perorvoslatokat alaptalannak találta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság részletes és helyes indokolással fejtette ki határozatában, hogy a vádbeli bűncselekmények a fellebbezéssel érintett IX. r., X. r. és XI. r. vádlottak terhére a pontosított és kiegészített tényállás alapján miért állapíthatók meg, helytállóan változtatta meg az elsőfokú bíróságnak a vádlottak tudattartalmára, bűnösségük bizonyítottságának hiányára vont téves jogkövetkeztetését is. Helytállónak találta az alkalmazandó büntető törvény kiválasztására vonatkozó rendelkezéseket, illetőleg helyesnek vélte a kiszabott pénzbüntetéseket is az alkalmazott minősítés mellett. Mindebből eredően a másodfokú bíróság ítéletének a perorvoslattal támadott rendelkezései ellen bejelentett másodfellebbezések nem vezethetnek eredményre, ezért a másodfokú ítéletnek a IX. r., X. r. és XI. r. vádlottak tekintetében történő helybenhagyására tett indítványt.

A védők közül a IX. r. és a X. r. vádlottak meghatalmazott védője a bejelentett perorvoslatát írásban részletesen indokolta (10. sorszám alatti irat). Kifejtette, miszerint a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében részben megalapozatlan, az helytelen ténybeli következtetésen és jogértelmezésen alapul, mely mellett az indokolás tartalmát is ellentmondásosnak találta, ugyanakkor a harmadfokú bíróságot a másodfokú bíróság által helyesbített, kiegészített tényállás nem köti, így nincs akadálya a helyes tényállás megállapításának. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően értelmezte a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 591. § (1) bekezdését, mivel kimondottan csupán az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelését kifogásolva, lényegében kizárólag a feltűnő értékaránytalanságra alapozva állapította meg a IX. r. és a X. r. vádlottak bűnösségét, hiszen az egyéb megállapítások, a további, bűnösség felé mutató tényadatok pusztán bizonytalan feltételezés láncolatot képeznek, melyek körében bizonyítás nem folyt.

Megismételve az elsőfokú, illetve a másodfokú eljárásban is feltárt érveit, rögzítette, hogy az orgazdaság megállapíthatóságának feltételei, a szükséges tényállási elemek, a szándékosság nem bizonyított sem IX. r., sem X. r. vádlott vonatkozásában. E vádlottak nem tudtak, nem is tudhattak arról, hogy lopott a gépjármű, megfelelő gondosságot mutattak a vásárlások során, személyük nem hozható összefüggésbe más vádlottakkal. Utalt a BH 2000.341 eseti döntésben írtakra, illetve az orgazdaság bűncselekményénél felhívta a Büntető Törvénykönyvhöz fűzött magyarázatot, melyekkel kapcsolatban kifejtette, hogy a feltűnő értékaránytalanság esetén az alacsony ár önmagában nem elegendő a bűnösséghez, különösen azért sem, mivel senki sem vizsgálta, hogy az alacsony árnak mi volt az oka, mely körben a vádhatóság bizonyítási kötelezettségének sem tett eleget. A másodfokú bíróság álláspontjától eltérően kifejtette, miszerint semmi nem igazolja azt a feltételezést, hogy az első vásárlásra a későbbi beszámítás érdekében vagy reményében került volna sor, hiszen az érintett jármű egy olyan autóba került beszámításra, amely még meg sem volt akkor, amikor az első vásárlás történt. Semmilyen tény nem támasztja alá a másodfokú ítéltet teljesen megalapozatlan feltevéseivel és logikailag zárt láncot nem alkotó gondolatmenetével szemben, hogy akár a IX. r., akár a X. r. vádlott úgy szerzett volna járművet, hogy tisztában lett volna azzal, hogy az bűncselekményből származik, ekként e vádlottak felmentése indokolt.