BH 2018.3.73 Nem szabályszerű a szabadlábon lévő terhelt nyilvános ülésre idézése, ha azt a bíróság a terhelt állandó lakcímére küldi, de elmulasztja azt a terhelt által a bírósági eljárásban már közölt, így a bíróság által tudott, ismert tényleges tartózkodási helyére küldeni, s az állandó lakóhelyre küldött idézés "nem kereste" jelzéssel érkezik vissza.

Nem tekinthető ugyanis szabályszerűnek az az idézés, amely nem a megidézett, bíróság által kétségtelenül ismert tényleges tartózkodási helyről történik, és így a megidézettnek nincs arra lehetősége, hogy az idézésről tudomást szerezzen. Ezért a terhelt - csupán az állandó lakcíméről történt - idézése a másodfokú nyilvános ülésre nem volt szabályszerű, így annak jogkövetkezményei nem alkalmazhatók. A terhelt idézésének szabályszerűtlensége miatt távollétében a nyilvános ülés megtartására nem kerülhetett volna sor, így hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértés és felülvizsgálati ok valósult meg [Be. 361. § (3) bek.; 362. § (3) bek.; 373. § (1) bek. II. pont d) alpont; 416. § (1) bek. c) pont; 428. § (2) bek.].

[1] A terheltet az elsőfokú bíróság a 2015. június 11. napján kihirdetett ítéletével kisebb értékre, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette [Btk. 370. § (1) bek., (3) bek. b) pont ba) alpont] és 8 rendbeli szabálysértési értékre, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás vétsége [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont, bc) és bd) alpont] - mely 4 esetben kísérlet - miatt halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt 1 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés háromnegyed részének kitöltését követően esedékes.

[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2016. március 8. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a terhelt terhére megállapított bűncselekményeket lopás bűntettének és lopás vétségének nevezte meg, továbbá a lopás bűntette törvényhelyében minősítő körülményként a Btk. 370. § (2) bekezdés bb) és bc) alpontját tüntette fel azzal, hogy a cselekmény helyesen a (3) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint minősül, továbbá a 8 rendbeli lopás vétsége helyesen a Btk. 370. § (2) bekezdés b) pont bb) és bc) alpontja szerint minősül, mely 5 esetben kísérlet. Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt hatályon kívül helyezés érdekében.

[4] Indokai szerint az elsőfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, ugyanis nem derül ki, hogy milyen bizonyítékok alapján ítélte el. Emellett hiányosan vette számba a javára szóló enyhítő körülményeket, amelyek így kiegészítésre szorulnak.

[5] További eljárási szabálysértést követett el akkor, amikor S. L. tanút megfelelő tolmács nélkül hallgatta ki, illetve azzal is, hogy e tanú kihallgatása során a korábban már kihallgatott élettársa, Sz. M. közreműködését vette igénybe fordítóként, tolmács helyett.

[6] Hivatkozott arra is a terhelt, hogy a másodfokú bíróság nyilvános ülésén önhibáján kívül nem vett részt, így a másodfokú bíróság a távollétében hozott ítéletet, a védekezéshez való joga csorbult.

[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, a nyilvános ülésnek a terhelt távollétében történt megtartására utaló részében részben alaptalannak, ugyanakkor az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó részében, valamint más okból alaposnak tartotta.

[8] Álláspontja szerint S. L. tanú kihallgatásával kapcsolatos eljárási szabálysértésre utaló részében - mivel az nem tartozik a felülvizsgálatra okot adó szabálysértések körébe - a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt.

[9] A büntetéskiszabási körülmények nem megfelelő számbavétele szintén nem képez felülvizsgálati okot.

[10] Az iratokból kitűnően a másodfokú bíróság a terheltet a más ügyben kiszabott szabadságvesztés-büntetéséből történő szabadulását követően a nyilvános ülésre a lakcímnyilvántartásban állandó bejelentett lakcímként szereplő címéről idézte, onnan a tértivevény tanúsága szerint "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza. A nyilvános ülés megtartásának a Be. 70. § (7) bekezdése értelmében nem volt akadálya. A terhelt időközben bejelentette a lakcímének a megváltozását, amely a nyilvános ülés megtartását követő napon érkezett a bíróságra. A nyilvános ülés elmulasztása miatt azonban a Be. 362. § (4) bekezdése alapján igazolásnak nincs helye, ezért e részében sem alapos a felülvizsgálati indítvány.

[11] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint az elsőfokú ítéletből nem követhető nyomon, hogy a kerületi bíróság milyen bizonyítékokra alapította azt a ténymegállapítást, hogy a terhelt követte el a 2. pont alatti bűncselekményeket. Ez egyébként a másodfokú ítéletből sem volt megállapítható, mindamellett, hogy az elsőfokú bíróság a 2. pont alatti lopási cselekményekkel összefüggésben a bűnösség megállapítása tekintetében az indokolási kötelezettségének olyan mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az felülbírálatra alkalmatlan.

[12] Az elsőfokú bíróság értékelése alapján ugyanis csak annyi állapítható meg, hogy alapvetően a genetikai szakvéleményre alapította a terhelt bűnösségét.

[13] A terhelt DNS-mintáját azonban csupán az 1. pont alatti lopások helyszínén fellelt ácskapcson, mint elkövetési eszközön azonosították, a 2. pont alatti esetben ilyen bizonyíték nem állt rendelkezésre, a terhelt vallomásából pedig nem rekonstruálható, hogy melyik lépcsőházba ment be, a tanúk sem ismerték fel.

[14] Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértést követett el.

[15] Emellett az ügyészi átiratban foglaltak szerint a törvényszék mint másodfokú bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés II/d) pontjában írt feltétlen eljárási szabálysértést követte el, amikor a nyilvános ülésről az ügyészt nem értesítette, így az ügyész nem nyilatkozhatott arról, hogy a nyilvános ülésen részt kíván venni vagy sem.

[16] A főügyészség ugyanis indítványában tanácsülés kitűzését tartotta indokoltnak az ügyben, miután az indokolási kötelezettség megszegése miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt. A főügyészség ekkor nem nyilatkozott arról, hogy nyilvános ülés tartása esetén részt kíván-e venni azon vagy sem.

[17] A másodfokú bíróság az ügyben nyilvános ülést tűzött ki, az ügyészt azonban nem értesítette, a kitűző végzése pedig azt tartalmazta, hogy "az ügyész a nyilvános ülésen nem vesz részt", viszont ilyen nyilatkozatot az ügyészség nem tett.

[18] A Be. 361. § (4) bekezdése és a Be. 362. § (2) bekezdés megfelelő értelmezése szerint, figyelemmel a Kúria 4. BK véleményére is, a nyilvános ülés akadályát képezték a jelen esetben történtek, mely szerint a másodfokú bíróság az ügyész értesítése nélkül úgy tűzött ki nyilvános ülést, hogy az ügyész nem nyilatkozhatott arról, hogy a nyilvános ülésen részt kíván-e venni.