3049/2023. (II. 8.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VI.30.232/2021/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozók - jogi képviselőjük (dr. Csitos Eszter ügyvéd) útján - 2022. május 10-én az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz, melyben, illetve a 2022. június 30-án benyújtott indítványkiegészítésükben kérték a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VI.30.232/2021/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel az véleményük szerint ellentétes az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdésével, T) cikk (1)-(4) bekezdésével, I. cikk (1), (3) és (4) bekezdésével, XV. cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) bekezdésével, 25. cikk (1) és (2) bekezdésével, 26. cikkével, illetve 28. cikkével.
[2] 2. Az indítványozók egy kölcsön megfizetése iránti polgári per (I. és II. rendű) alperesei voltak. Az indítvány alapjául szolgáló tényállás a következő volt.
[3] A per felperesének jogelődje, valamint a per I. rendű alperese között devizaalapú kölcsönszerződés jött létre, melynek célja egy személygépjármű I. rendű alperes általi megvásárlásának lehetővé tétele volt, melyhez az önerőn túli részt a felperes jogelődje biztosította. A kölcsönszerződés értelmében a svájci frankban nyilvántartott kölcsön összegét és annak kamatait forintban 120 havi részletben kellett 2007 decemberétől kezdődően visszafizetni. A kölcsön visszafizetésére a II. rendű alperes vállalt készfizető kezességet. Mivel az adós több havi részlettel is elmaradt, ezért a kölcsönadó a szerződést azonnal hatállyal felmondta, lejárttá téve a kölcsön fennmaradó összegét és annak a szerződésben kikötött ügyleti kamatait. Mivel ezt sem az I. rendű, sem a II. rendű alperes nem fizette meg, a felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte, majd az azzal szembeni ellentmondás folytán perré alakult eljárás lefolytatására a Kecskeméti Járásbíróság előtt került sor, amely a keresetnek helyt adva 8.P.20.567/2019/9. számú ítéletével egyetemlegesen kötelezte az adós I. rendű alperest és a készfizető kezes II. rendű alperest 3 189 963 Ft lejárt tőke- és kamattartozás, azaz a kölcsön fennmaradó összege és annak járulékai, továbbá ügyleti kamat és a perköltség megfizetésére.
[4] Indokolásában kimondta, hogy a felperes részéről a szerződésben és az annak kötelező mellékletét képező üzletszabályzatban történő tájékoztatás az árfolyamkockázatról egyértelmű volt, az I. rendű alperes háromhavi összeggel maradt az azonnali hatályú felmondás időpontjában adós, így a felmondás a szerződésnek megfelelően, jogszerűen történt, amely maga után vonja a fennálló tartozás egyösszegű megfizetésének kötelezettségét, melyre az adós és a kezes egyetemlegesen kötelesek. Az I. rendű alperes hivatkozott ugyan arra, hogy a felperes az üzletszabályzat előzetes megtekintését nem biztosította, hogy az árfolyamkockázatról nem kaptak megfelelő tájékoztatást, illetve hogy a felperes képviseletében eljáró személy valójában nem rendelkezett képviseleti jogosultsággal, ezeket azonban a szerződés maga, illetve a perben beszerzett bizonyítékok a járásbíróság szerint egyértelműen cáfolták. Az árfolyamkockázatról teljes körű tájékoztatás szerepelt mind a szerződésben, mind az annak részévé vált üzletszabályzatban mint általános szerződési feltételekben, mely kiterjedt a forintárfolyam felső határának hiányára és arra a tényre, hogy ennek bekövetkezése esetén az árfolyamkockázat kizárólag a kölcsönvevőt terheli. A szerződésben maga az alperes igazolta aláírásával, hogy az üzletszabályzatot ismeri és azt magára nézve kötelezőnek ismeri el mint a szerződés részét; a felperes jogelődje nevében eljáró személy képviseleti jogosultságát pedig a perben egyértelműen igazolták.
[5] Az alperesek fellebbezése folytán eljáró Kecskeméti Törvényszék 2.Pf.21.210/2020/5. számú, jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a releváns tényeket az elsőfokú bíróság feltárta, és azokból okszerű következtetésekkel jogszerű döntést hozott. Arra az alperesi hivatkozásra, miszerint az elszámolás alapján még a felperes tartozott volna neki, megállapította, hogy tényszerűen az I. rendű alperes a tőketartozással és a kamatok megfizetésével három havi késedelemben volt, így a szerződés felmondása és a kölcsön lejárttá tétele jogszerű volt. Részletesen indokolta, hogy mi alapján nem lehet határozott összegű kölcsönként tekinteni a szerződés tárgyára, és azt is, miért alaptalan az az alperesi hivatkozás, miszerint a kölcsönadó a tájékoztatási kötelezettségének ne tett volna eleget. Mivel az elszámolás megfelelő volt, annak számszaki megfelelőségének kétségbe vonására az alperes maga sem terjesztett elő bizonyítási indítványt, így az elsőfokú bíróság döntése mind jogalapját, mind az összegszerűséget tekintve jogszerű és ténybelileg megalapozott volt.
[6] Az alperesek felülvizsgálati kérelmére eljáró Kúria az alkotmányjogi panasszal támadott, Gfv.VI.30.232/2021/4. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az alperesek azon ismételt hivatkozását, mely szerint a kölcsön fix összegű lett volna, az első- és a másodfokú ítéleti indokolásokkal egyetértve, alaptalannak tartotta, mivel azt maga a szerződés és az üzletszabályzat szövege egyértelműen cáfolta. Nem tartotta megtévesztőnek és így tisztességtelennek e kitételek szövegezését sem, így az erre vonatkozó alperesi érvelést sem fogadta el. Összességében az alperes számos, az Európai Unió Bírósága által meghozott ítéletre, továbbá alkotmánybírósági határozatokra hivatkozott, de konkrét jogszabályi rendelkezések megsértését nem jelölte meg, ezért az ezzel kapcsolatos hivatkozásokat a Kúria nem vizsgálhatta. Egyebekben a felülvizsgálati kérelmet, így a jogszabályi rendelkezéssel megjelölt árfolyamkockázati tájékoztatóval és a kockázatviselés felső határának hiányával kapcsolatos, a szerződés érvénytelenségére vonatkozó alperesi hivatkozásokat megalapozatlannak, a megállapított tényekkel ellentétesnek találta.
[7] 3. Az indítványozók az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz, melyben kérték a támadott kúriai döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel az véleményük szerint ellentétes az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdésével, T) cikk (1)-(4) bekezdésével, I. cikk (1), (3) és (4) bekezdésével, XV. cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) bekezdésével, 25. cikk (1) és (2) bekezdésével, 26. cikkével, illetve 28. cikkével.
[8] Nagyobb részt az általuk hivatkozott konkrét alaptörvényi rendelkezésekkel össze nem kötött, általános jellegű érvelésük szerint a bíróságok, így a Kúria is, tévesen állapították meg a tényállást, mivel az I. rendű alperes a szerződés felmondásakor egyértelműen túlfizetésben volt, ezért az alperesek pernyertességének lett volna helye. A kúriai ítélet továbbá nem vette figyelembe az Európai Unió Bíróságának vonatkozó döntéseit, így a támadott ítélet sérti az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdését. Azzal pedig, hogy a Kúria konkrét jogszabályi rendelkezések megsértésére való hivatkozást követelt meg, az indítványozók rendkívüli jogorvoslathoz való jogát vonta el.
[9] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az 56. § (2) bekezdése értelmében a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. §-ok szerinti feltételeket. E vizsgálat alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásra alkalmatlan, ennek alapján nem fogadható be.
[10] Számos alaptörvényi hivatkozás eleve nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot, így nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott azon feltételnek, miszerint a támadott döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát kell, hogy sértse. Emiatt az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdésével, T) cikk (1)-(4) bekezdésével, I. cikk (1), (3) és (4) bekezdésével, 25. cikk (1) és (2) bekezdésével, 26. cikkével, illetve 28. cikkével kapcsolatos indítvány érdemi elbírálásra alkalmatlan.
[11] Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban a panasz nem tartalmaz érvelést arra vonatkozóan, hogy a támadott kúriai döntés azt miért sérti. Ennek alapján az indítvány e vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja szerinti feltételnek, melynek értelmében a panasznak tartalmaznia kell az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét.
[12] Egyebekben pedig az indítványozók alkotmányjogi panaszukban a felülvizsgálati döntést hozó, továbbá a felülvizsgálati döntés által helybenhagyott első- és másodfokú ítéletek által megállapított tényállást, illetve az ebből levont jogi következtetéseket kifogásolják. Indítványuk lényege, hogy a bíróságok tévesen állapították meg a tényállást, és ebből fakadóan polgári jogilag helytelen ítéletet hoztak.
[13] Mivel az indítvány a támadott bírósági döntés tartalmi kritikáját, ezen belül a bírósági bizonyításfelvétel és bizonyítékértékelés, illetve az anyagi jogi és eljárási jogszabályok bírósági értelmezésének kritikáját foglalja magában, ezért az nem veti fel annak a lehetőségét, hogy akár a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, akár hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó, így a panasz e vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételnek.
[14] A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése, valamint a jogszabályok értelmezése, beleértve az eljárási rendelkezések értelmezését is, a bíróságok, ezen belül is elsősorban a Kúria, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés. Az Alkotmánybíróság továbbá már a 3325/2012. (XI. 12.) AB végzésben kifejtette, ezzel kapcsolatos gyakorlata pedig azóta is töretlen, hogy "[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. [...] [A]z Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban [...] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna" (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]).
[15] 5. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VI.30.232/2021/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2023. január 24.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1131/2022.