A Kúria Mfv.10067/2012/4. számú precedensképes határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 206. §, 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

A bizonyítási teher átfordulását nem eredményezi pusztán annak állítása, hogy a közigazgatási szerv a tényállás-megállapítási kötelezettségének nem tett eleget. Az 1997. évi LXXXIII. tv. 67. § szerinti megtérítési felelősség tárgyában indult perben a felperes volt köteles bizonyítani, hogy a biztosított csigolyasérülése nem a munkavédelmi előírásokban foglaltaknál nagyobb tömegű súly mozgatásával van összefüggésben. 1997. LXXXIII. Tv. 67. §, 1952. III. Tv. 164. § (1), 1952. III. Tv. 336/A. § (2), 1952. III. Tv. 206. § (1)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.067/2012/4.szám

A Kúria a dr. Székely Péter ügyvéd által képviselt felperesnek az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Területi Hivatala alperes ellen társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indított perében - mely perbe a felperes pernyertessége érdekében a dr. Bebesi István ügyvéd által képviselt beavatkozott - a Tatabányai Munkaügyi Bíróságon 6.M.697/2008. szám alatt indított és a Tatabányai Munkaügyi Bíróság 2011. július 21-én hozott 6.M.697/2008/47. számú ítéletével jogerősen befejezett perében a jogerős határozat ellen az felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria Tatabányai Munkaügyi Bíróságon 6.M.697/2008/47. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, fizessen meg külön felhívásra a magyar állam javára 132.520 (százharminckétezer-ötszázhúsz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

Az alperes 2008. szeptember 18-án kelt fizetési meghagyásában - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. §-a alapján - 1.325.221 forint és kamatai megfizetésére kötelezte a felperest a raktáros munkakörben foglalkoztatott K. R. F. 2007. október 8-án bekövetkezett munkabalesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási költségek megtérítése címén.

A határozat indokolása szerint a munkavállaló fa raklapon lévő kartondobozban tárolt alkatrészek rakodása közben szenvedett gerincsérülést. Az alkatrészes dobozt, amelyet emelővillás targoncával szállítottak a tároló polc mellé, a sérültnek és munkatársának kézi erővel kellett betolniuk a polcra. Húzás közben, a fémlemez polc illesztésén való megakadás megelőzése érdekében megemelték a raklapot, amikor is a sérült dereka egy rossz mozdulat következtében megroppant. A sérült és munkatársa által mozgatott anyag 150 kg tömegű volt, ennek mozgatásához két személy nem elegendő, a teher mozgatásához nem állt rendelkezésre megfelelő segédeszköz. Az alperes a felperes felelősségét az anyagmozgatási és tárolási normák, így a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.), a Közlekedési baleset-elhárító és egészségvédő óvórendszabály IV. Anyagmozgatás, anyagtárolás című fejezetének kiadásáról szóló 2/1972.(MK 6.) KPM rendelet, a Munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004.(IV.19.) FMM rendelet határozatában felsorolt rendelkezései és a felperes által "A segédeszközök nélküli biztonságos kézi anyagok mozgatás szabályai" című szabályzata megsértése miatt állapította meg.

A Tatabányai Munkaügyi Bíróság a társadalombiztosítási határozat hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet elutasította. Az ítéleti tényállást a bíróság - a munkabaleseti jegyzőkönyv alapulvételével - a társadalombiztosítási határozatban foglaltakkal egyezően állapította meg. A felperes felelősségét alátámasztó körülményként értékelte, hogy a felperes a jegyzőkönyvben a hasonló munkabalesetek megelőzése érdekében, a biztonságos anyagmozgatást biztosítandó, az alkatrészek tárolási méreteinek, göngyölegeinek felülvizsgálatát, optimális méretű és tömegű tárolási egységek kialakítását írta elő.

A bíróság a munkabaleseti jegyzőkönyv és a perben kirendelt igazságügyi munkavédelmi szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a sérült részéről a munkabalesettel összefüggésben álló munkavédelmi szabályszegés nem történt. A perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemények ítéletben részletesen ismertetett megállapításainak egybevetésével a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes csigolyasérülése a balesetkor végzett munkamozzanat során keletkezett. Rámutatott, hogy az elsőként kirendelt szakértők a szakvélemény kiegészítése során sem zárták ki, hogy a sérülés üzemi baleseti eredetű volt, az utóbb kirendelt szakértő szakvéleménye pedig a balesettel való okozati összefüggés fennállását egyértelműen alátámasztotta. A felperes és a beavatkozó további szakértői bizonyítás elrendelésére irányuló bizonyítási indítványát a bíróság azzal az indokkal mellőzte, hogy a felperes felelőssége elbírálásához a rendelkezésre álló szakvélemények megfelelő bizonyítékokat tartalmaztak. A felperes felelősségét a bíróság, kiemelve, hogy a felperes nem tudta bizonyítani a perben, hogy a baleset-elhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt vagy óvintézkedést kizárólag a sérült mulasztotta el, az Ebtv. 67. §-a és a Legfelsőbb Bíróság KK 25. számú állásfoglalása alapján megállapíthatónak tartotta.

Az ítélet ellen, miután annak rendelkező részében a fellebbezés benyújtásának lehetőségére vonatkozó tájékoztatás szerepelt, a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását, másodlagosan - a bizonyítás kiegészítésével - a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte.

A felperes álláspontja szerint a munkaügyi bíróság 20. sorszámú végzése meghozatala során súlyos eljárási szabályszegést követett el azzal, hogy a Pp. 336/A. § (2) bekezdésében meghatározott bizonyítási terhet törvényi felhatalmazás nélkül a visszájára fordította, ami által megvalósult a Pp. 206. § (1) bekezdésében meghatározott szabad bizonyítás elvének súlyos megsértése is. A hivatalból indult közigazgatási eljárás során hozott határozatban foglalt tényállás valóságának bizonyítása az alperest terhelte, a felperes működésén belül keletkezett jegyzőkönyvére hivatkozással a bizonyítási teher nem volt megfordítható. A bizonyítékok mérlegelésének joga a bizonyítási eljárás lefolytatását követően nyílik meg a bíróság számára, az eljárás megindításakor a bíróság nem tulajdoníthat egy adott bizonyítási eszköznek olyan joghatást, amely a törvényes bizonyítási terhet megfordítja. A bíróság végzése tartalmilag is megalapozatlan, a munkabaleseti jegyzőkönyvből csupán az állapítható meg, hogy a sérült gerince a jegyzőkönyvben rögzített mozdulat során megroppant, az viszont nem, hogy a későbbi röntgen felvételen látható gerincelváltozás és az esemény között okozati összefüggés lenne. A felperes szerint éppen az valószínűsíthető, hogy az elváltozás más alkalommal következett be. A gerinc megroppanása egyébként is csupán a sérült szubjektív észlelése, nem diagnózis és nem azonos a gerinctörés orvosi diagnózisával, így a munkabaleseti jegyzőkönyv nem alkalmas az okozati összefüggés bizonyítására.