A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22047/2013/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.22.047/2013/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a Pál és Társai Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő címe; ügyintéző: dr. Pál András ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I. r. felperes címe) I. rendű, II. r. felperes neve (II.rendű felperes címe.) II. rendű és III. r felperes neve (III. r. felperes címe) III. rendű felpereseknek, a Gergelyné dr. Mohácsy Edit jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2012. január 19. napján meghozott 23.P.26.559/2007/55. számú ítélete ellen, a felperesek részéről 58. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, és az alperes által az I. rendű felperesnek fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 1.000.000 (egymillió) forintra, a II. rendű felperesnek fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 500.000 (ötszázezer) forintra, a felpereseknek egyetemlegesen fizetendő vagyoni károk összegét 354.830 (háromszázötvennégyezer-nyolcszázharminc) forintra, a kamatfizetésre vonatkozó rendelkezések között a 28.760 (huszonnyolcezer-hétszázhatvan) forintot 54.897 (ötvennégyezer-nyolcszázkilencvenhét) forintra felemeli.

Az alperes által a F. T.G. H.-nak fizetendő állam által előlegezett költséget 192.132 (százkilencvenkettőezer-százharminckettő) forintra, az államnak fizetendő kereseti illetéket 144.900 (száznegyvennégyezer-kilencszáz) forintra felemeli, míg az állam által viselt szakértői díjat 321.607 (háromszázhuszonegyezer-hatszázhét) forintra, a kereseti illetéket 242.500 (kettőszáznegyvenkétezer-ötszáz) forintra leszállítja.

A felperesek által az alperesnek egyetemlegesen fizetendő elsőfokú perköltség összegét 80.000 (nyolcvanezer) forintra leszállítja.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az I. rendű felperest, hogy 43.000 (negyvenháromezer) forint, a II. rendű felperest 22.000 (huszonkettőezer) forint, a III. rendű felperest 19.000 (tizenkilencezer) forint másodfokú perköltséget 15 napon belül fizessen meg az alperesnek.

A feljegyzett 393.100 (háromszázkilencvenháromezer-egyszáz) forint fellebbezési illetékből az alperes köteles megfizetni az államnak külön felhívásra 69.700 (hatvankilencezer-hétszáz) forintot, míg a fennmaradó 323.400 (háromszázhuszonháromezer-négyszáz) forintot az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

K. G. - aki az I. rendű felperesnek és a II. rendű felperes perbeli jogelődjének az édesapja, a II. rendű felperesnek a nagyszülője, a III. rendű felperesnek pedig a testvére volt - 2006. április 11-én gyalogosként közúti balesetet szenvedett, amelyben az életét vesztette. A baleset úgy következet be, hogy K. G. az úttesten kijelölt gyalogátkelőhelytől 28 méterre akart átkelni az úttesten, amikor elütötte őt egy, az alperes által biztosított személygépkocsi. Azon az útszakaszon, ahol a baleset bekövetkezett, a megengedett legnagyobb sebesség 40 km/óra volt. A balesetet okozó gépjármű vezetője 68-72 km/óra sebességgel haladt. A jármű vezetőjét a bíróság jogerős ítéletével bűnösnek mondta ki halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében. Az alperesnek a kárrendezési eljárásban az volt az álláspontja, hogy K. G. ittas állapotban, a kellő körültekintést elmulasztva lépett az úttestre, ezzel 30 % mértékben felróhatóan maga is közrehatott a baleset bekövetkezésében. Emiatt az I. és III. felperesek, valamint a II. rendű felperesi jogelőd kárait részben térítette meg. Nem vagyoni kártérítés jogcímén megfizetett az I. rendű felperesnek 1.500.000 forintot, a II. rendű felperes jogelődjének pedig 1.000.000 forintot. Megfizetett ezen felül a felpereseknek 115.772 forintot temetési költség, 32.228 forintot gyászruha költsége és 12.408 forintot üzemanyag költség címén.

Az I. és a III. rendű felperesek, valamint a II. rendű felperes jogelődje a K. G. halálával okozati összefüggésben keletkezett káraik megtérítése iránt terjesztettek elő keresetet. Keresetükben arra kérték kötelezni az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 3.000.000 forint, a II. rendű felperesnek 1.500.000 forint, a III. rendű felperesnek 1.200.000 forint nem vagyoni kártérítést, továbbá a felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 756.955 forint vagyoni kártérítést. Igényt tartottak a kártérítés után 2006. április 11-től a kifizetés napjáig járó késedelmei kamat és a perrel felmerült költségeik megfizetésére is. További 49.617 forintot temetési költség, 142.022 forintot gyászruha költsége, 5.316 forintot üzemanyag költség, 560.000 forintot sírkőállítás költsége címén követeltek. Álláspontjuk szerint K. G. nem sértett közlekedési szabályt, ittassága pedig nem bír jelentőséggel a baleset bekövetkezése szempontjából. Kiemelték, hogy a balesetet okozó gépjármű vezetője jelentősen túllépte a megengedett legnagyobb sebességet. A sebességtúllépés mértéke olyan nagy volt, hogy az megtévesztette K. G.t annak felmérése során, hogy biztonságosan át tud-e haladni az úton a személygépkocsi előtt. Mindezekre figyelemmel vitatták, hogy K. G. felróhatóan közrehatott a baleset bekövetkezésében. Hivatkoztak arra, hogy a baleset, valamint a balesetből eredő káraik bekövetkezéséért kizárólag a gépjármű üzemben tartója a felelős, ezért az alperes a káraikat teljes mértékben köteles megtéríteni. Előadták, hogy az I. rendű felperes és a II. rendű felperes jogelődje a baleset bekövetkezésének időpontjában egy háztartásban élt K. G.ral. Kifejtették, hogy K. G. halála megfosztotta őket mindattól az apai támogatástól, amit K. G. a halálát megelőzően nyújtott a számukra. Előadták továbbá, hogy K. G. halála érzelmileg is megviselte őket, a haláleset miatt a reájuk nehezedő terhek jelentősen megnövekedtek. A III. rendű alperes előadta, hogy szüleik korai elvesztése miatt nagyon közel állt a testvéréhez, rendszeresen találkoztak.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperesek perköltségben marasztalására irányult. Védekezésében elismerte a helytállási és teljesítési kötelezettségének fennállását. Hivatkozott azonban arra, hogy K. G. súlyosan ittas állapotban, nem a kijelölt gyalogos átkelőhelyen, kellő körültekintés nélkül lépett le az úttestre, ezzel megsértette a KRESZ 21. § (5) és (8) bekezdésébe foglalt közlekedési szabályokat. Fenntartotta azt az álláspontját, ami szerint ezzel K. G. 30 % mértékben felróhatóan maga is közrehatott a baleset bekövetkezésében. Kifejtette, hogy K. G. felróható közrehatása az alperesre terhesebb 70-30 % arányú kármegosztás alkalmazására ad alapot. Álláspontja szerint az I. rendű felperes és a II. rendű felperesi jogelőd nem vagyoni kárait, továbbá a felperesek vagyoni kárait az indokolt mértékben megtérítette. Hivatkozott arra, hogy a középkorú III. rendű felperes külön élt a testvérétől, ezért őt a testvére halála miatt nem illeti meg nem vagyoni kártérítés. Okfejtése szerint a síremlék állításának a költségét a felperesek még nem fizették meg, ezért e költség viseléséből a felpereseknek nem származott kára.