A Győri Ítélőtábla Bf.98/2019/5. számú határozata emberölés bűntette (emberölés ELŐKÉSZÜLETÉNEK bűntette) tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 160. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 170. §, 590. §, 592. §, 593. §, 605. §, 606. §, 754. §, 875. §] Bírók: Csák Csilla, Szalainé dr. Joánovits Krisztina, Széplaki László

Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

Bf.III.98/2019/5.

A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Győrött, 2020. január 15. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az emberölés előkészületének bűntette miatt vádlott neve ellen indult büntetőügyben a Győri Törvényszék 2019. október 11. napján kelt B.317/2016/67. számú ítéletét megváltoztatja azzal, hogy a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát 2 (kettő) év 10 (tíz) hónapra súlyosítja.

A vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege 114.934 (száztizennégyezer-kilencszázharmincnégy) Ft.

Egyebekben helybenhagyja azzal, hogy az elsőfokú bíróság 2019. szeptember 23. napján is tartott tárgyalást, a vádlott személyazonosító igazolványának száma 1; lakcímkártyájának száma 2.

I n d o k o l á s

[1] A Győri Törvényszék 2019. október 11. napján kihirdetett B.317/2016/67. számú ítéletében bűnösnek mondta ki a vádlottat emberölés előkészületének bűntettében (Btk. 160. § (1) bekezdés és (3) bekezdés). A bíróság a Soproni Járásbíróság B.585/2012/35. számú, 2014. december 01. napján jogerőre emelkedett ítéletének - a terheltet érintő - próbára bocsátást kimondó rendelkezését hatályon kívül helyezte és a próbára bocsátást megszüntette. Az emberölés előkészületének bűntette és a próbára bocsátással érintett 1 rb súlyos testi sértés bűntettének kísérletéért (Btk. 164. § (1)-(3) bekezdés) - halmazati büntetésül - 1 év 10 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, hosszabb tartamú, börtön fokozatban letöltendő szabadságvesztés büntetés és hosszabb tartamú közügyektől eltiltás kiszabása érdekében; a vádlott és védője elsődlegesen - elsősorban bűncselekmény, másodsorban bizonyítottság hiányában történő - felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

[3] Az ügyész fellebbezésének B.17/2016. szám alatti írásbeli indokolásában amellett érvelt, hogy az elsőfokú bíróság az enyhítő körülményeknek aránytalanul nagy hangsúlyt adott, míg a súlyosító körülményeket nem kellő mértékben vette figyelembe, a speciális- és a generális prevenció megvalósulása érdekében, a kiszabott szabadságvesztés mértékénél lényegesen súlyosabb mértékű szabadságvesztés kiszabása szükséges a vádlottra nézve, aki elhúzódó akaratelhatározással, hozzátartozója sérelmére, végsősoron "rablógyilkosságra" adott megbízást a tényállásban szereplő tanú 1 nak.

Felsorakoztatta, mely körülmények támasztják alá a vádlott elhatározásának és megbízásának komolyságát, mely körülmények fokozzák a terhelt magatartásának társadalomra veszélyességét, továbbá megjelölte a figyelembe vehető enyhítő körülményeket.

Hivatkozva a halmazati szabályokra és a próbára bocsátás hatálya alatti elkövetésre is álláspontja szerint a kiszabott büntetés mértéke messze elmarad a cselekmény súlyával arányban álló mértéktől.

Az elsőfokú bíróság ítéletének akkénti megváltoztatását találta szükségesnek, hogy a vádlottat a középmértéket elérő vagy azt meg is haladó hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és ehhez igazodó közügyektől eltiltás büntetésre ítélje a másodfokú bíróság.

[4] A védő fellebbezésének írásbeli indokolásában a lefolytatott bizonyítási eljárás hiányosnak találta, valamint hivatkozott arra, hogy az ügy végeredményére kiható pontatlanságokat, és súlyos mulasztásokat tapasztalt. Ezen tényeknek szerinte az elsőfokú bíróság nem adott kellő hangsúlyt, melynek következtében nem megfelelően állapította meg a tényállást. Sérelmezte, hogy az ítélet - 3. oldal utolsó bekezdés szerint - a beszerzett bizonyítékok ellenében tett megállapítást arra vonatkozóan, hogy a vádlott tanú 1 részére élelmiszer csomagokat juttatott... amelyeket nem kellett kifizetnie. E körben ellentétes tényállás megállapítását a meghallgatott dolgozók vallomásai alapján látta lehetségesnek. Az ún. á.-i útnak álláspontja szerint az volt a szerepe, hogy azt megismerje a behajtásban segítséget nyújtó tanú 1, megismerve a vádlott ingatlan vagyonát, annak értékét. A széf tekintetében tett ellentétes vallomás alapján a tanú szavahihetőségének stabilitása és személyiségének manipulatív jellege mellett érvelt, hivatkozott A.A. vallomásainak ellentmondásaira és felhozta, hogy tanú 7 tanúvallomása sem erősítette meg a tanú 1 né által előadottakat. Sérelmezte, hogy az ítélet úgy tesz megállapításokat a megbízásról, annak változásairól, hogy konkrétumok időben térben és bizonyítékokkal alátámasztva nem kerülnek felszínre, hiányolta az okirat eltűnése vizsgálatának elmaradását,

Előadta, hogy tanú 1 nem vette komolyan a vádlott szándékát, a történetet kiszínezve, felerősítve, a sértettet megfélemlítve adta tovább a "sztorit" nem titkoltan azért, hogy mindenkiről pénzt húzzon le. Óriási hiányaként hozta fel az eljárásnak, hogy a többször hivatkozott hangfelvétel - amit a sértettnek a benzinkúton játszott le a tanú- és ami "bizonyítja" a bűnöséget, nem létezik. Ehhez kapcsolódóan jelezte, hogy az a tény, hogy az operaív nyomozás nem tárt fel semmilyen bizonyítékot a vádlott bűnösségével szemben éppen azt erősíti meg, hogy a vádlott nem követte el a terhére rótt bűncselekményt.

Az eljáró hatóságok súlyos mulasztásaként jelölte meg, hogy egy okirati bizonyíték eltűnt az eljárásban és annak tartalmát csak érintőlegesen, abból egyes tényeket kiemelve tartalmaz az ítélet. Hiányolta, hogy az ítélet nem tér ki arra, hogy mi támasztja alá azon kijelentéseket, hogy a vádlott november végétől már azt hangoztatta, hogy tegye el az útból, szúrja le, ölje meg a feleségét. A hivatkozás, hogy a vádlott többször telefonon és személyesen is kérte arra, hogy ölje meg a feleségét, minden konkrétum nélküli megállapítás, erre kizárólag tanú 1 hivatkozik. Felhozta, hogy egyetlen fültanú sem tudta ezt megerősíteni, és az operatív nyomozás sem szerzett be erről bizonyítékot, a vádlottól soha semmilyen kijelentés konkrétan az elkövetés módjára, annak eszközeire, idejére nem hangzott el.

tanú 1 szavahihetetlenségét illetve egyoldalú nyilatkozatait hangoztatta a készült felvételek számát illetően és az ún. alibivel kapcsolatban.

Beszámolt a védő ügyvédi irodájában felvett nyilatkozat keletkezésének okáról és sérelmezte, hogy a hatóságok nem tettek eleget a minimális kötelezettségüknek, amikor egy önként jelentkező tanú nyilatkozattételét nem segítették elő, kockáztatva azt, hogy ez a nyilatkozat nem segíti a tényállás pontos teljeskörű tisztázását és ezt rótta fel az elsőfokú bíróság hibájaként is akkor, amikor kifejtette, hogy a nyomozati szakot követően a bíróság előtti szakban a védelem által előterjesztett bizonyítási indítványnak lényegében nem adtak helyt, arra hivatkozva, hogy arra majd a bírósági tárgyalási szakaszban lesz lehetőség.