BH 2003.2.62 A nevelési-oktatási intézmény kártérítő felelőssége alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a tanulói jogviszonnyal összefüggésben bekövetkezett kárt működési körén kívül eső, elháríthatatlan ok idézte elő [Ptk. 339. § (1) bek., 345. § (2) bek., 1993. évi LXXIX. tv 77. § (3) bek.].
A jogerős közbenső ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes és másik két diáktársa 1997. május 13-án az alperes egyik pedagógusának felkérésére, az iskola udvarán található, fémből készült kétkerekű szállítókocsival papírt szállítottak. A felperes ötlete folytán a kiskocsit a gyermekek futva húzták. Az iskola bejáratánál bekanyarodva a kocsi egyik kereke gödörbe került, és a kocsi húzórúdja a felperes kezét nekinyomta a bejáratnál lévő betonoszlopnak, amelynek következtében a felperes a jobb keze I. ujja alappercének nyílt, darabos törését, roncsolódását szenvedte el, és emiatt az ízületi vonal alatt csonkolást kellett végezni.
A felperes a balesettel összefüggő nem vagyoni kárigényét érvényesítette, az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú közbenső ítéletben a bíróság azt állapította meg, hogy a felperest 1997. május 13-án ért balesetben "az alperesi közrehatás, mint felelősség mértéke 60%". Az elsőfokú közbenső ítélet indokolása szerint a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Köot.) 77. §-ának (3) bekezdése alapján a felperest a tanulói jogviszonnyal összefüggésben érte a baleset. A Köot. 121. §-ára alapított alperesi védekezést az elsőfokú bíróság nem fogadta el, és közbenső ítélete indokolásában megállapította, hogy ha az alperes iskola felkéri a tanulót egy tevékenységre, akkor azt felügyelnie is kell. A felügyelet hiányosságát mutatja többek között az is, hogy a veszélyes kocsit a tanulók elől nem zárták el. A károsult részéről a fémkocsi szertelen, felróható, rendeltetésellenes használata olyan elháríthatatlan magatartásnak minősül, amelynek értékelésével a bíróság a felperes közrehatását 40%-os mértékben állapította meg.
A felperesnek a teljes kártérítő felelősség megállapítására irányuló fellebbezése és az alperesnek a kereset elutasítása iránti csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú közbenső ítéletet helybenhagyta. A másodfokú közbenső ítélet indokolása szerint a kézikocsi rendeltetésellenes használata a károsult részéről nem tekinthető elháríthatatlan magatartásnak, mert az a megfelelő pedagógusi felügyelettel megelőzhető lett volna. A Köot. 77. §-ának (3) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése értelmében azonban nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származik. A felperes pedig a kocsi engedély nélküli elvitelével és nem rendeltetésszerű használatával közrehatott a kár bekövetkeztében. A kármegosztás mértéke a másodfokú bíróság szerint nem volt a fellebbezéssel támadott, ezáltal mindezeknek a körülményeknek a mérlegelése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú közbenső ítéletet helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alperes kizárólagos, teljes kártérítő felelősségét megállapító közbenső ítélet meghozatalára irányult. Jogi álláspontja szerint a jogerős közbenső ítélet a Köot. 77. §-a (3) bekezdésének és a Ptk. 345. §-a (2) bekezdésének téves alkalmazása folytán jogszabálysértő. A felperes azzal érvelt, hogy az adott esetben elsődlegesen a Köot. rendelkezései az irányadóak, ezért az alperes csak annak a kárnak a megtérítése alól mentesül, amelyet a felperes elháríthatatlan - és nem felróható - magatartása okozott. Miután a felperes magatartása nem volt elháríthatatlan, ezért a felperes jogi álláspontja szerint kármegosztásnak nincs helye. Utalt arra is a felülvizsgálati kérelmében, hogy a kármegosztás aránya is eltúlzott, és annak mértékét a fellebbezésében vitatta.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet megváltoztatását és a keresetet elutasító ítélet meghozatalát kérte, másodlagosan pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta az új eljárás lefolytatása és új határozat meghozatala érdekében. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében azzal érvelt, hogy a jogvita elbírálása szempontjából annak volt döntő jelentősége, hogy a baleset mikor és hogyan történt, illetőleg a felelősség kimenthető volt-e. Az alperes a közoktatási törvény rendelkezéseire alapítva arra hivatkozott, hogy a baleset idején a tanuló nem állt az iskola felügyelete alatt. Ha a baleset nem a kötelező vagy az ún. nem kötelező tanórai foglalkozások, ezek közötti szünet, a tanítás kezdete előtti és étkezés alatti felügyelet, illetőleg nem tanórán kívüli foglalkozás alatt következik be, akkor ezért az oktatási-nevelési intézmény nem tartozik felelősséggel. Az alperes azzal is érvelt, hogy a baleset az intézmény területén kívül történt a tanórák után. A baleset kizárólagos oka pedig a fémkocsi nem rendeltetésszerű használata, vagyis a felperes felróható és elháríthatatlannak minősülő magatartása volt.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapos, az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!