BH 2009.8.252 I. A küldő állam nagykövetsége a fogadó államban a küldő állam képviseleti szerve, önálló jogi személyiséggel nem rendelkezik (1965. évi 22. tvr.-rel kihirdetett Bécsben 1961. április 18-án aláírt nemzetközi egyezmény 3. cikk 1. pont).

II. Érvénytelenítési oknak minősül, ha a Választottbíróság ítélete olyan alperesre - egy állam nagykövetségére - vonatkozóan tartalmaz marasztaló rendelkezést, amelynek önálló perbeli jogképessége nincsen [1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbt.) 55. § (1) bek. a) pont].

A jogerős elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes és az A. Köztársaság Nagykövetsége 2000. május 4. napján bérleti szerződést írtak alá, melyben bérbeadóként az alperest, míg bérlőként az A. Köztársaság Nagykövetségét jelölték meg. Az okirat angol és magyar nyelven készült, s azt mind az alperes, mind az A. Köztársaság Nagykövetsége pecsétjével és aláírásával látta el. A szerződés értelmében az alperes a tulajdonában álló ingatlant bérbe adta az A. Köztársaság Nagykövetségének havi 5500 USD bérleti díjért, diplomáciai képviselet céljára, 2000. május 15-étől 2005. május 31-éig terjedő határozott időtartamra. A felek a szerződés 11.) pontjában a közöttük esetlegesen felmerülő vitás kérdések eldöntésére kikötötték a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság eljárását. A bérleti szerződés 2005. május 31-én történt megszűnése és eredménytelen előzetes egyeztetés után a jelen per alperese a Választottbíróság előtt előterjesztett keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az A. Köztársaság Nagykövetségét négy havi használati díj fejében 44 000 USD, felmerült ügyvédi díj címén 16 500 USD, míg a hiányzó ingóságok ellenértékeként 280 000 Ft és mindezek késedelmi kamata, továbbá 5% + áfa ügyvédi munkadíj perköltségként való megfizetésére.

A Választottbíróság 2006. április 26. napján tárgyalást tartott, melyen készült jegyzőkönyvben rögzítette, hogy az A. Köztársaság Nagykövetsége, mint alperes annak ellenére, hogy az idézést 2006. március 13-án átvette, nem jelent meg a tárgyaláson. A tárgyalás végén a Választottbíróság végzést hozott, amely szerint az ítéletét az eljárási szabályzat 41. § (1) bekezdésének megfelelően 30 napon belül írásban fogja közölni a felekkel.

A Választottbíróság a 2006. május 24. napján kelt ítéletében kötelezte az A. Köztársaság Nagykövetségét, mint alperest, hogy 30 napon belül fizessen meg a felperesnek - jelen per alperesének - 38 500 USD-t, továbbá 280 000 Ft-ot, valamint a 38 500 USD után évi 4%, míg a 280 000 Ft összeg után 2005. július 1. napjától kezdődően a Ptk. 301. §-ában meghatározott késedelmi kamatot.

A Választottbíróság ítéletének indokolásában a felek közötti szerződés 11. pontjára hivatkozással megállapította hatáskörét a jogvita elbírálására. Akként foglalt állást, hogy a szerződés 11.) pontjában foglalt nyilatkozat - választottbírósági kikötés - összhangban áll az 1961. április 18-án kelt Bécsi Szerződés rendelkezésivel, melynek 23. cikk első bekezdése, valamint 34. cikk e) pontja szerint a diplomáciai mentesség nem terjed ki a szolgáltatások fejében járó díjakra. A Választottbíróság utalt arra, hogy miután az alperes a tárgyaláson nem jelent meg, észrevételt nem tett, ezt úgy értékelte, hogy az alperes nem vitatja a keresetben foglalt tényállításokat.

Az A. Köztársaság Nagykövetsége, mint felperes a polgári bírósághoz benyújtott keresetében kérte, hogy a bíróság érvénytelenítse a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság ítéletét. Az érvénytelenítés okaként a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. § (1) bekezdés a), c) pontjait és az 55. § (2) bekezdés b) pontját jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy

- a választottbírósági szerződést megkötő alperesnek (Nagykövetség) nem volt jogképessége, az eljárást az A. Köztársaság ellen kellett volna lefolytatni,

- az eljárás alatt a felperes nem volt képes az ügyét előterjeszteni, tekintve, hogy nem volt tudomása az eljárás megindításáról,

- az ítélet a magyar közrendbe ütközik, miután meghozatalára a mentességre vonatkozó jognyilatkozatot mellőző eljárásban került sor.

A felperes keresetében kifejtette, hogy az 1965. évi 22. tvr.-rel kihirdetett, a diplomáciai kapcsolatokból Bécsben 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés (továbbiakban: Bécsi Szerződés) 3. cikke 1. pontjának a) alpontja szerint a diplomáciai képviselet képviseli a küldő államot a fogadó államban, ekként az A. Köztársaság Budapesti Nagykövetsége önálló jogképességgel nem rendelkező szervezeti egység. Hivatkozott továbbá arra, hogy a választottbírósági eljárásról az A. Köztársaság Külügyminisztériumán keresztül szerzett tudomást, s arról a Választottbíróság közvetlenül nem értesítette. A Választottbíróság ítélete egyébként is kikényszeríthetetlen a Bécsi Szerződés 32. cikkének 4. pontjára figyelemmel. Ezen túlmenően arra hivatkozott, hogy a Bécsi Szerződés 32. cikkének 1. pontja alapján az A. Köztársaság nem tett olyan nyilatkozatot, mellyel a diplomáciai mentességről lemondott volna, márpedig e tény akadálya a választottbírósági eljárásnak. A jelen peres eljárásban keletkezett felperesi nyilatkozatokat pedig azért az A. Köztársaság Budapesti Nagykövetsége megjelöléssel küldte el a bíróság részére, mert az A. Államot a Nagykövetség, mint diplomáciai képviselet képviseli Magyarországon. Utóbb felperesként az A. Köztársaságot nevezte meg.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását, a felperes perköltségben marasztalását kérte. Elsődlegesen azzal védekezett, hogy a felperes teljes egészében kiegyenlítette a Választottbíróság ítéletében foglalt marasztalási összeget. A Választottbíróság az eljárási szabályzatának megfelelően küldte meg az idézést, illetőleg a keresetlevelet a Nagykövetség részére, így nem felel meg a valóságnak a felperesnek az az állítása, hogy az eljárásról nem tudott. Másrészt nincs jelentősége annak, hogy a Nagykövetség adott esetben önálló jogi személyiséggel nem rendelkezik, mert minden nagykövetség a fogadó államban oly módon jár el, hogy ott saját nevében szerez jogokat és vállal kötelezettségeket polgári jogi kapcsolatban. A bérleti jogviszonyt nem az A. Köztársaság, hanem az A. Köztársaság Nagykövetsége, mint bérlő hozta létre az alperessel. A bérleti szerződés 11. pontjában a diplomáciai képviselő lemondott a joghatóság alóli mentességről, s ez megegyezik a Bécsi Egyezmény 31. cikk 1. pontjában foglaltakkal. Az alperes utalt arra is, hogy a Bécsi Egyezmény 23. cikkének (1) bekezdése, valamint a 34. cikkének e) pontja értelmében egyébként sem terjed ki a diplomáciai mentesség a szolgáltatások fejében járó díjazásra. A jelen perben pedig mindvégig az A. Köztársaság Budapesti Nagykövetsége járt el, nem pedig az A. Állam.

Az elsőfokú bíróság a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság ítéletét érvénytelenítette. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 100 000 Ft perköltséget, továbbá az államnak külön felhívásra 500 000 Ft illetéket. A bíróság tényként állapította meg, hogy a jelen peres eljárásban felperesként az A. Köztársaság vesz részt azzal, hogy az 1965. évi 22. tvr.-rel kihirdetett, a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés 3. cikkének 1. pontja a) alpontja alapján az A. Köztársaságot, mint küldő államot az A. Köztársaság Budapesti Nagykövetsége képviseli.