1060/D/2008. AB végzés

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról szóló 1973. évi 7. törvényerejű rendelet 5. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, illetve vagylagosan alkotmányos követelmény kimondására irányuló, a Fővárosi Bíróság 15.G.40.559/2008/4. sz. ítéletével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

I.

1. Az indítványozó gazdasági társaság 2000-ben bérbe adta ingatlanát egy külföldi állam budapesti nagykövetségének, ám a nagykövetség nem teljesítette teljes mértékben a szerződésben foglaltakat, ezért az indítványozó - a felek szerződéses kikötésének megfelelően - a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbírósághoz fordult. A választottbíróság ítéletében kötelezte a nagykövetséget az indítványozó követeléseinek részbeni megtérítésére. Az érintett külföldi állam a Fővárosi Bíróság előtt megtámadta az ítéletet, kérve annak érvénytelenítését. A bíróság eljárása során a diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról szóló 1973. évi 7. tvr. (a továbbiakban: Dtvr.) 5. § (1) bekezdése alapján megkereste az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot, amely a Külügyminisztériummal közös állásfoglalásában arról tájékoztatta a bíróságot, hogy a nagykövetségnek nincs jogképessége, azzal kizárólag az érintett külföldi állam rendelkezik. A bíróság az állásfoglalást a Dtvr. 5. § (1) bekezdése alapján magára nézve kötelezőnek tekintette, és megállapította, hogy a nagykövetség nem köthetett volna szerződést, és így a választottbírósági kikötés is érvénytelen, következésképpen a választottbíróság nem is járhatott volna el az ügyben. A bíróság mindezek alapján a választottbírósági ítélet érvénytelenítése mellett határozott.

Az indítványozó meglátása szerint ugyanakkor a végrehajtó hatalom hatásköre csak arra terjed ki, hogy a diplomáciai mentességre vonatkozó kötelező állásfoglalást adjon ki, a jogalanyiság kérdésében azonban kizárólag a bíróság jogosult dönteni. Így tehát a bíróság - az indítványozó szerint - helytelenül értelmezte a Dtvr. támadott rendelkezését, amikor magára nézve a nagykövetség jogalanyisága kérdésében is kötelezőnek fogadta el az említett állásfoglalást. Ezzel pedig az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, 8. § (1) bekezdésének, 50. § (3) bekezdésének, valamint 57. § (1) bekezdésének sérelmét idézte elő.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, melyben a Dtvr. 5. § (1) bekezdésének a megsemmisítését (illetve vagylagosan az általa alkotmányosnak tartott értelmezésre vonatkozó alkotmányos követelmény kimondását), valamint alkalmazási tilalom kimondását kérte a Fővárosi Bíróság 15.G.40.559/2008. szám alatt lefolytatott eljárásában.

2. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a jogszabályi feltételeknek.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz tehát - mint azt már az 57/1991. (XI. 8.) AB határozat (ABH 1991, 272, 282.) is kifejtette - egyedi, jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.

A Fővárosi Bíróság 15.G.40.559/2008. számú - választottbírósági ítélet érvénytelenítése tárgyában hozott - ítélete ellen a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 57. §-a a fellebbezés lehetőségét kizárta. A jogerős ítélet kézbesítésére a rendelkezésre álló tértivevény-máso-lat szerint 2008. június 27. napján került sor. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló törvényi határidő hatvanadik napja 2008. augusztus 26. napja volt, mely azonban eredménytelenült telt el. A postai bélyegző tanúsága szerint az indítványozó - jogi képviselője útján -2008. augusztus 27. napján, azaz a hatvan napos törvényi határidőn túl adta postára alkotmányjogi panaszát, amely ezért elkésettnek tekintendő.

Mindezek miatt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § e) pontja alapján az elkésett - és ezért a törvényi feltételeknek meg nem felelő -alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

Budapest, 2009. szeptember 22.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró