BH 1985.12.456 Életveszélyt okozó testi sértés kísérlete helyett halált okozó testi sértés megállapítása együttható okok fennállása esetén [Btk. 170. § (5) bek. II. fordulata].

A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt 1 évi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a vádlott kényszergyógyítását is.

A megállapított tényállás szerint a vádlott 1961. évben kötött házasságot a sértettel. Mindketten rendszeresen italoztak, és ilyenkor gyakran volt közöttük tettlegességig fajuló szóváltás. A vádbeli napon a közepesen ittas vádlott - a nyílt utcán - a súlyosan ittas sértettet arcul ütötte, aminek következtében az az aszfalt burkolatú úton hanyatt esett. Ezután a hajánál fogva az árokba húzta, és ott többször a fejébe, illetve az oldalába rúgott gumicsizmás lábbal.

A bántalmazással okozott fejsérülésekhez keményburok alatti vérzés, koponyaűri nyomásfokozódás társult. A koponyaűri vérzés a sértett súlyos fokú májelzsírosodása miatti fokozott vérzékenységére tekintettel a szokásosnál súlyosabb szövődményre: keringési és légzőközpont bénulásra vezetett, ami rövid idő alatt a sértett halálát okozta.

Tévedett az első fokú bíróság a cselekmény jogi minősítése során.

Az első fokú bíróság az orvosszakértő véleményének téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott magatartása és a sértett halála közötti okozati összefüggés nem mutatható ki, és ezért a halál bekövetkezése miatt a vádlottat nem terheli büntetőjogi felelősség.

Az orvosszakértői vélemény ugyanis nem tartalmaz olyan megállapítást, amelyből az oksági kapcsolat hiányára lehetne következtetni. Éppen ellenkezőleg: a szakértő véleménye szerint kifejezetten a vádlott durva bántalmazásától keletkezhetett az a koponyaűri vérzés, amely végül is a sértett halálát okozta. Az a körülmény, hogy a halál bekövetkezésében a sértett átlagon felüli - a vádlott előtt nem ismert - vérzékenysége is szerepet játszott, csupán közreható okként vehető figyelembe.

A Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelvében kifejezésre juttatott állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az elkövetési magatartás és a bekövetkezett halál között akkor állapítható meg az okozati összefüggés, ha a testi sértés okozására irányuló cselekmény indította el, vagy mozdította elő a halálhoz vezető okfolyamatot. Az ezen kívüleső más ok "közrehatása" csak a büntetés kiszabásánál értékelhető. Ezt az álláspontot fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatok 1982. évi 5. számában 179. sorszám alatt közölt eseti döntésében is.