A Budapest Környéki Törvényszék Gf.25986/2009/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 344. §] Bírók: Beszterceyné dr. Benedek Tímea, Bottka Erzsébet, Lukácsi Beáta

Kapcsolódó határozatok:

Dabasi Járásbíróság G.20196/2009/9., *Budapest Környéki Törvényszék Gf.25986/2009/4.*, Kúria Pfv.20500/2010/4. (BH+ 2011.9.392)

***********

BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

9.Gf. 25.986/2009/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Bíróság, mint másodfokú bíróság a

(.) ügyvéd által képviselt felperes neve(felperes címe.) felperesnek - a Ügyvédi Iroda, (.) ügyvéd által képviselt névváltozás előtt: (.) alperes ellen kártérítés iránt a Városi Bíróság előtt 7.G. 20.196/2009/9. szám alatt 2009. szeptember 29. napján kelt ítélete ellen az alperes által 10. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

ÍTÉLETET

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperes által fizetendő marasztalás összegét 2.682.081.- (kétmillió-hatszáznyolcvankettőezer-nyolcvanegy) forintról 1.341.040.- (egymillió-háromszáznegyvenegyezer-negyven) forintra, a perköltség összegét 570.020.- (ötszázhetvenezer-húsz) forintról 80.500.- (nyolcvanezer-ötszáz) forintra leszállítja, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 2.682.081.- forintot, és ennek 2008. július 1. napjától a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, valamint 570.020.- forint perköltséget.

Ítélete indokolásában rögzítette, hogy 2006. április 13-án az autópálya irányából felé haladva jobb pályatest 144 km 730 méterszelvényénél személygépkocsi és őz ütközéséből baleset következett be. A balesetet szenvedett gépkocsiban 2.219.710.- forint összegű kár keletkezett. A balesetet szenvedett gépjármű tulajdonosa keresetet indított a jelen per felperesével szemben a Városi Bíróság előtt, az ügyben született jogerős ítélet 2.682.081.- forint megfizetésére kötelezte a felperesi vadásztársaságot, mely összeget a felperes a balesetet szenvedett gépjármű tulajdonosának megfizetett.

A felperes keresetében a fenti összeg megfizetésére kérte kötelezni alperest arra hivatkozással, hogy a baleset bekövetkeztéért az út kezelőjének vétkességi felelőssége fennállt, tekintettel arra, hogy az autópálya vadvédelmi berendezéseinek kezelésére és ellenőrzésére az autópálya kezelő köteles.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a perbeli balesetet a vadvédelmi kerítés un. építési hiányossága okozta, az, hogy a kerítés nem követte a terepviszonyokat, nem húzódott teljesen végig az autópálya mentén, hanem a kerítés alatt, illetve amellett az állat kijuthatott az autópályára. Kifejtette azon álláspontját, hogy az alperesnek gondoskodni kellett volna arról, hogy az autópálya alkalmas legyen a biztonságos közlekedésre, azt rendeltetésszerűen lehessen használni, s e körbe beletartozik, hogy az alperesnek gondoskodni kellett volna arról, hogy a vadvédelmi kerítés alkalmas legyen annak biztosítására, hogy azon keresztül a vad az autópályára ne tudjon feljutni.

Megállapította, hogy az alperes a hiányosan átvett kerítésért is felelősséggel tartozik, mivel az alperes - mint a közút kezelője - nem gondoskodott arról, hogy az út biztonságos közlekedésre alkalmas legyen, ezért kártérítési felelősséggel tartozik.

Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte, hogy a másodfokú bíróság változtassa meg az elsőfokú ítéletet oly módon, hogy a keresetet utasítsa el, valamint felperest perköltségben marasztalja.

Fellebbezése indoklásában megjegyezte, hogy az autópályát a 2005. december 10. napjától kezdődően forgalomba helyezte, így az autópálya a vonatkozó szabványoknak és előírásoknak megfelelt. Építési hiányosságok illetve annak vizsgálata, hogy az ebből adódó réseken vad képes- e bejutni az autópályára, nem az alperes feladata tekintettel arra, hogy ilyen jellegű vizsgálatra megfelelő szakértelemre van szükség. Az autópálya forgalomba helyezését követően alperes jogosultsága arra terjed ki, hogy észlelje az útellenőrzések során az esetleges meghibásodást, és intézkedést tegyen ezek elhárítására. Utalt arra, hogy a Vtv. 78. §. (4) bekezdése alapján a felperes kötelessége a vadvédelmi berendezések alkalmasságának ellenőrzése, és a hiányosságok bejelentése az út kezelője felé. Amennyiben a felperes ilyen jellegű bejelentést tett, az alperes mindig megtette a megfelelő intézkedést. Előadta, hogy az alperes a vadvédő kerítés hiányosságáról csak a balesetet követően szerzett tudomást, így vétkességen alapuló felelőssége nem állapítható meg. Továbbá hivatkozott arra is, hogy az alperes az autópálya kezelését az Országos Közutak Kezelések szabályozásáról szóló rendelet előírásai alapján végzi oly módon, hogy a rendeletben előírtnál sűrűbb ellenőrzési tevékenységet végez.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.