A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20136/2008/5. számú határozata jogdíj megfizetése (SZERZŐI jogdíj megfizetése) tárgyában. [1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. §, 4. §, 16. §, 42. §, 49. §] Bírók: Kovács Zsuzsanna, Kurucz Zsuzsánna, Lesenyei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.20.136/2008/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Jankovich Béla ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, az S. B. G. & K. Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Szamosi Katalin ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerzői jogdíj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2007. november 9. napján kelt, 8.P.23.213/2006/32. számú ítélete ellen a felperes részéről 33. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 180.000 (Száznyolcvanezer) Ft másodfokú perköltséget.

Köteles a felperes az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 450.000 (Négyszázötvenezer) Ft fellebbezési illetéket az államnak külön felhívásra megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 360.000 Ft perköltséget és az államnak külön felhívásra 450.000 Ft le nem rótt eljárási illetéket.

Az ítélet indokolása szerint az alperes és a felperes - aki az alperesi egyesület tagja - között 2005. június 21-én létrejött Együttműködési megállapodásnak megfelelően a felperes egy meghatározott szöveg francia nyelvre történő szakfordítását végezte az alperes számára. A szakfordításnak az alperes nem vitatta a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 4. § (2) bekezdése szerinti egyéni eredeti jellegét, a fordítás szerzői jogi védelmét, ezért az elsőfokú bíróság a szerzői jogdíj és kártérítés megfizetésére irányuló kereset elbírálása során elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az Együttműködési megállapodás az Szjt. 42. §-a és 55. §-a szerinti felhasználási szerződésnek minősül-e, mivel a felperesi álláspont az volt, hogy a szerződésük csak a fordítás díját szabályozta, a felhasználói jogokat nem, ezért 4.500.000 Ft szerzői jogdíjat igényelt.

Az elsőfokú ítélet szerint az Együttműködési megállapodásban a felek a felhasználási szerződés valamennyi lényeges kérdésében megállapodtak. Pontosan tartalmazta a szerződés, hogy a felperes milyen munka elvégzésére vállalkozott, és a felhasználásnak mi lesz a módja, a terjedelme. Szerepel a megállapodásban, hogy a ... 40. évfordulója alkalmából Pécsett megtartott Nemzetközi Konferencia magyar felszólalásainak - amely a .... 2004. évi különszámában és kiegészítő számában szerepeltek - a felperes által készített francia nyelvi fordításait is tartalmazó kiadvány a 2005. október 17. és 21. között XI'AN városában tartandó ... 15. közgyűlése alkalmából készül. Emellett a felperesnek, mint az egyesület tagjának, tudomása kellett legyen arról, hogy egy konferenciára szánt anyag megmaradt kiadványai a tagság és az érdeklődők rendelkezésére állnak és arról is, hogy az alperes semmiféle gazdálkodási tevékenységet nem folytathat.

A díjazásról pedig akként rendelkeztek, hogy a felperes tudomásul vette, hogy az alperes költségvetése 750.000 Ft kifizetését teszi lehetővé és azt az alperesi kijelentést is tudomásul vette, hogy további pályázati pénzből még fedezni kívánja a többletköltséget, illetőleg hasonló feladatokkal is megbízná a felperest. Két ízben is leszögezték a szerződésben, hogy a francia szakfordítás díja 3 illetve 4 Ft/leütés + áfa, és ez esetben a 3 Ft/leütés tarifa alkalmazására került sor. Tehát a felperes elfogadta a szakfordítás ellenében - a szakfordítói díjak közül ugyan a minimális mértékűt - kifizetendő összegként.

Az elsőfokú bíróság szerint ezt a szerződés szerinti díjat kellett az alperesnek megfizetnie, amely nem vitásan megtörtént. Mivel a felperes az általa vélelmezett példányszámok alapján számította a díjigényét, utalt az ítélet arra, hogy alaptalanul feltételezte a felperes, hogy a kiadványból 5000-5000 db készült el nyomtatott és CD formátumban, mert azt semmilyen adat nem támasztott alá, de hangsúlyozta, hogy ettől a kérdéstől függetlenül a szerződés rendelkezéseit kell figyelembe venni. A kikötött díj mellett még vállalta az alperes, hogy 2005. szeptemberében esetleg elnyerhető pályázati költségvetésből fedez további költséget, de annak elnyeréséről nem volt adat, mint ahogy arra sem, hogy az alperes későbbi időpontban hasonló fordítási feladatokat szükségesnek látott volna elvégeztetni.

A felperes 3.000.000 Ft nem vagyoni kárigénye kapcsán az volt az elsőfokú ítélet álláspontja, utalva a Ptk. 339. §-ára, hogy az alperes oldalán semmilyen jogellenes magatartás nem állapítható meg, ezért semmilyen hátrány nem érte, érhette a felperest. Rámutatott arra, hogy a felperes által e kérelme indokaként megjelölt költségek, vagyis, hogy az alperessel szembeni igényérvényesítés érdekében jogszabályi ismeretek megszerzésére fordított idő miatt nem tudott más munkát végezni és költségei is adódtak, a Pp. 75. § (1) bekezdése szerinti perköltségek közé tartozóak.

A felperes által igényelt alperesi adatszolgáltatási kötelezettséggel kapcsolatban kifejtette, hogy a felperes az egyszeri munka elvégzésével, míg az alperes a díj kifizetésével teljesítette a szerződést, semmilyen további felhasználás nem került szóba és nem is volt peradat arra. Ezért fogalmilag kizárt, hogy az alperesnek adatszolgáltatási kötelezettsége lett volna. Egyetlen felhasználási módja volt a felperesi fordításnak a kínai konferenciára eljuttatott kiadványban való megjelentetése. Az hogy a kiadvány tartalmát az alperes a papíralapú kiadvány mellett CD lemezre is rögzítette, az elsőfokú bíróság szerint nem minősül újabb felhasználási módnak.

Mindennek alapján a felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította és a Pp. 78. §-a alapján kötelezte az alperes perköltsége megfizetésére.

Az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a keresetének történő helyt adás érdekében a felperes fellebbezett. Másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.

Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet már a tényállás vonatkozásában sem megalapozott és indokolásában számos olyan megállapítás szerepel, amely a csatolt okiratokkal ellentétes. Így nem egy cikk, hanem 29 cikk fordítása történt, továbbá nem csak feltételezte, hogy az alperes értékesítette a kiadványt, hanem az értékesítés tényét dokumentálta is. Állította, hogy az alperesi delegáció tagjai a saját súlykeretük terhére vittek Kínába 1000 példányt a kiadványból.

Érvelt azzal, hogy az alperesi egyesület folytathat gazdasági tevékenységet az általános szabályok (Ptk. 62. § (3) bekezdés) és az alperes saját alapszabálya 6.1. pontja szerint is.

Kitért arra is, hogy az alperes és nyomda között 2005. szeptember 20-án létrejött megbízási szerződéshez képest az egyik számla ennél korábbi teljesítési időt tartalmaz, míg a másik számla keltezése már a kínai konferencia megnyitó ünnepségének napjával esik egybe, mindezt értelmezhetetlennek találta. A nyomda által megküldött iratokat is hiányosnak tartotta.