BH 2001.8.395 Rendes felmondás esetén a jogszabályban előírt világos indokolás követelményének megfelel az az indokolás, amely megjelöli azt a tényt, körülményt, amelyre az intézkedést a munkáltató alapította, és abból - függetlenül attól, hogy azt összefoglalóan vagy részletezően határozta meg - megállapítható, miért nincs szükség a továbbiakban a munkavállaló munkájára [Mt. 89. § (2) bek., MK 95. sz.].

A felperes gépkocsivezető munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1998. május 6-án kelt rendes felmondással megszüntette. Intézkedését az üzemi működés racionalizálásával, munkahelyek átszervezésével, feleslegessé vált munkakörök megszüntetésével indokolta.

A felperes keresetében vitatta a felmondási indok valóságát, rendeltetésellenes joggyakorlásra és választott szakszervezeti tisztségére hivatkozott. A felmondás jogellenessége jogkövetkezményeinek az alkalmazását kérte, a munkakörében való továbbfoglalkoztatása mellőzésével.

A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította a felmondás jogellenességét, és az alperest kétszeres végkielégítés címén 560 310 forint, elmaradt munkabér címén 93 585 forint, valamint perköltség megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet.

Álláspontja szerint a felmondás indoka a világos indokolás követelményének nem felelt meg, mert nem jelölte meg azt az átszervezést, az alperesnek azokat az intézkedéseit, amelyek a felperes munkakörét érintették. Az alperes által a perben konkretizált átszervezés alapján sem találta a bíróság a felmondás indokát, valóságát bizonyítottnak. Megállapítása szerint az alperes csak munkaerő-átcsoportosítást hajtott végre, és a felperes munkaviszonyának megszüntetését követően rövid időn belül gépkocsivezetőt alkalmazott, amit önmagában a táppénzen lévők helyettesítése nem tett indokolttá. A bíróság az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását is megállapította, mert úgy ítélte meg, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát a megelőzően tartott sztrájk szervezésében való részvétele miatt szüntette meg. A felperes választott szakszervezeti tisztségére hivatkozását a bíróság nem találta alaposnak.

Az alperes a fellebbezésében a jogellenesség megállapításának valamennyi indokát - a felmondás nem megfelelő indokolását, az indok valótlanságát, illetve a rendeltetésellenes joggyakorlást - támadta, az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét azzal hagyta helyben, hogy a kiesett időre járó munkabér összegét - a felperes keresetfelemelése folytán - 187 164 forintra és kamataira felemelte.

A másodfokú bíróság egyetértett azzal a jogi állásponttal, hogy a felmondás indokolása az Mt. 89. §-ának (2) bekezdésében és a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalásában megkívánt világos indokolási kötelezettségnek nem felelt meg, mert nem jelölte meg azokat a konkrét tényeket, körülményeket, amelyekből meg lehet állapítani, miért nincs szükség a felperes munkájára. A rendeltetésellenes joggyakorlást viszont nem találta kellően bizonyítottnak, ezért az elsőfokú ítélet indokolásából az erre vonatkozó okfejtést mellőzte.

Az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte az Mt. 89. §-ába és 100. §-ába ütköző törvénysértés miatt. Vitatta, hogy a világos indokolás kötelezettségének nem tett eleget, mert az átszervezésre, racionalizálásra hivatkozott, és megjelölte a gépjárművezetők irányításával, váltásával kapcsolatban az új rendszer bevezetését is. Ennek keretei között maradt a perbeli bizonyítás, amely alátámasztotta, konkretizálta a munkáltatói intézkedés indokát.