A Győri Ítélőtábla Pf.20345/2018/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 51. §, 78. §, 81. §, 141. §, 164. §, 228. §, 253. §, 256. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 237. §] Bírók: Havasiné dr. Orbán Mária, Molnár Andrea, Vass Mária

A Győri Ítélőtábla

Pf.V.20.345/2018/7/I.szám

A Győri Ítélőtábla dr.Filó Mihály ügyvéd által képviselt felperesnek dr.Rózsa Mária ügyvéd által képviselt I. r., II. r., dr.Rózsa Mária ügyvéd és a dr. Dicső Ügyvédi Iroda által képviselt III. r., dr.Rózsa Mária ügyvéd által képviselt IV. r. alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt - amelyben a képviselő ... főügyészségi ügyész, által képviselt Ügyész fellépett - a Veszprémi Törvényszék előtt folyamatba tett perében Veszprémben, 2018.november 16.napján 14.P.20.522/2018/43/I.szám alatt hozott ítélet ellen az alperesek részéről 44. és 45.sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Köteles az I.r. alperes 15 nap alatt megfizetni a felperesnek 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint, a II.r. alperes 1.100.000 (egymillió-egyszázezer) forint, a III.r. alperes 1.000.000 (egymillió) forint, míg a IV.r. alperes 200.000 (kettőszázezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. r. alperest, hogy 24.000.000 forintot, a II. r. alperest, hogy 21.000.000 forintot, a III. r. alperest, hogy 20.000.000 forintot, a IV. r. alperest, hogy 3.000.000 forintot fizessen meg az államnak 15 napon belül a Kincstár...-...-00000000 számú számlájára történő átutalással; ezt meghaladóan az indítványt elutasította.

A bíróság kötelezte az I. r. alperest, hogy 220.247.811 forintot ezen összeg után 2018. április 10. napjától a kifizetésig járó, a jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, és 12.992.152 forint perköltséget; a II. r. alperest, hogy 193.058.721 forintot, ezen összeg után 2018. április 10. napjától a kifizetésig járó, a jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, és 11.564.736 forint perköltséget; a III. r. alperest, hogy 181.173.521 forintot, ezen összeg után 2018. április 10. napjától a kifizetésig járó, a jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, és 11.004.021 forint perköltséget; a IV. r. alperest, hogy 24.728.884 forintot, ezen összeg után 2018. április 10. napjától a kifizetésig járó, a jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, és 2.188.682 forint perköltséget fizessen meg a felperesnek 15 napon belül; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Megállapította, hogy az állam által előlegezett 250.000 forint költséget az állam viseli.

Ítéletének jogi indokolása szerint az 1952. évi III. törvény (rPp.) 275.§ (5) bekezdése értelmében a Kúria a hatályon kívül helyező végzésében az új eljárás lefolytatására vonatkozóan kötelező utasításokat ad. A bíróság kötve van az abban foglaltakhoz, mint ahogy a Kúriának a hatályon kívül helyező végzésben foglalt megállapításaihoz és állásfoglalásaihoz is. Erre tekintettel irányadónak kellett tekinteni a tényállásban megállapított tartalmú jogviszony semmisségét.

A Kúria végzésének indokolásában kifejtette, hogy különbséget kell tenni a szerzőképes fél közötti "belső", illetve a tulajdonszerző és az eladó közötti "külső" jogviszony között. A perbeli esetben a peres felek közötti belső jogviszonyt kellett megítélni.

Ezen perben a felek közös szándéka volt a külföldi magánszemélyre [Tft. 7.§ (1) bekezdés], de egyidejűleg a belföldi jogi személyre [6.§ (1) bekezdés] vonatkozó tulajdonszerzési tilalom, illetve a II-IV. r. alperesek jogviszonyba lépésével a szerzési korlátozás [Tft. 5.§ (1) bekezdés] kijátszása [12]. A rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható nyilvánvaló érvénytelenséget a 2/2010. (VI.28.) PK vélemény 4.a. pontja alapján hivatalból észlelte.

A Kúria végzésének indokolása szerint az alperesek kötelesek a kapott pénzbeli szolgáltatás helyébe lépett ingatlanvagyonuk értékesítéséből származó vételárat kiadni a felperesnek. A végzés indokolása utalt arra is, hogy az alperesek visszatérítési igényt megalapozó, részükre visszajáró szolgáltatást a felperesnek nem teljesítettek.

Az alperesek az értékesített ingatlanok vételára 50 %-ának megfelelő 343.604.486 forintban jelölték meg az általuk teljesített szolgáltatások ellenértékét. Arra hivatkoztak, hogy ez az összeg, mint az alpereseknek járó "megbízási és fájdalomdíj" a felperesnek nem jár vissza, mivel úgy állapodtak meg, hogy a nyereséget egymás között "testvériesen" megosztják.

A 40.számú iratukban előadták, hogy ezen megállapodásra azért került sor, mert az alpereseknek nincs módjuk arra, hogy az éveken keresztül nyújtott munkákat, tevékenységet tételesen kimutassák. A felperes részére nyújtott és elszámolást megalapozó szolgáltatásukat az alperesek abban jelölték meg, hogy részt vettek a földek felkutatásában, az adásvétellel kapcsolatos tárgyalások lebonyolításában, a termőföldek gondozásának ellenőrzésében.

Az elsőfokú bíróság az alperesek ezen védekezését nem fogadta el. A Pp.164.§./1/ bekezdése értelmében az alpereseknek kellett volna igazolni a fenti előadásukat. A bizonyítatlanság jogkövetkezménye terhükre esik, így az ingatlan értékesítéséből származó vételár egy része sem számolható el javukra.

Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a becsatolt iratok, illetve V B, D G tanúk vallomása alapján megállapítható, hogy az ingatlanok felkutatását felperes megbízása alapján a P-m Kft. ügyvezetője végezte. Az ingatlanok értékesítésében sem vettek részt az alperesek. Ezt a tényt személyes meghallgatása során az I.r. alperes is elismerte. (20.sz.jegyzőkönyv)

Az alperesek hivatkozása annyiban helytálló, hogy a felperes és az alperesek közötti megállapodás kiterjedt arra is, hogy a felperes ellenértéket fizet az alpereseknek az ingatlanszerzési tevékenységük után. J-né K B tanúvallomása alapján bizonyítottnak ítélte, hogy a felperes az alperesek részére hektáronként 10 márkát, majd 5 eurót fizetett. Az alperesek azt nem bizonyították, hogy további ellenszolgáltatást megalapozó tevékenységet fejtettek ki.

Nem fogadta el az alperesek azon hivatkozását sem, hogy a felek megállapodása alapján a visszafizetés összege 50 %-os mértékben csökkentendő. Rögzítette, hogy a Kúria a felek közötti belső jogviszony semmisségét állapította meg, így a jogvita a felek megállapodása alapján nem rendezhető, a semmisség jogkövetkezményei alkalmazásának van helye.

Vizsgálta az ügyészi indítvány megalapozottságát is.

Álláspontja szerint a szerződés érvénytelenségét eredményező tényállás egymagában nem elegendő az rPtk.237.§./4/ bekezdésének az alkalmazására, vizsgálni kell, hogy a felperes tanúsított-e olyan magatartást, amely súlyosan elítélendő.

A felperes terhére értékelte azt, hogy nem tett lépéseket a jogellenes helyzet felszámolására, jóllehet reálisan már nem számolhatott azzal, hogy az ingatlanok tulajdonjogát megszerezheti.

Az állam javára történő marasztalás lényege az, hogy nem kaphatja meg a visszajáró szolgáltatást az a fél, akinek a magatartása súlyosan elítélendő. Azt a folyamatot, amely a felek közötti szerződésekhez és a tiltott ingatlanszerzésekhez vezetett, a felperes indította el, és elsősorban az ő érdekét szolgálta a perbeli szerződéses konstrukciók működtetése.