EH 2000.198 Önmagában a vad közúton - nem gyorsforgalmi úton - való megjelenése nem értékelhető a vadásztársaság fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességként, kártérítési felelősség alapja a kármegelőzési kőtelezettség elmulasztása lehet [Ptk. 346. § (2)-(3) bek.].

A felperes keresetében a személygépkocsijában a vadásztársaság alperes vadászterületéről kiváltott őzzel 1997. április 10-én történt összeütközés következtében keletkezett kára megtérítését kérte. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adva 176 604 forint és kamata megfizetésére kötelezte az alperes vadásztársaságot az 1996. évi LV. törvény 75. §-ának (3) bekezdése és a Ptk. 346. §-ának (1) bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes felróhatósága a kármegelőzés elmulasztása miatt megállapítható. A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, azonban eltérő jogi indokolással. A másodfokú bíróság jogi indokolása szerint ugyanis a vadnak az útra való kiváltása a fokozott veszéllyel járó tevékenység körében bekövetkezett rendellenességnek minősül, ezért az alperes felelőssége a Ptk. 346. §-ának (2) bekezdésén alapul.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával a kereset elutasítását. Az alperes szerint téves a másodfokú bíróságnak az a jogi indokolása, amely szerint a vad közúton való megjelenése működési rendellenességnek minősül. Álláspontja szerint a baleset bekövetkeztében egyik felet sem terhelte felróhatóság és nem volt megállapítható működési rendellenesség sem, ezért a Ptk. 346. §-ának (3) bekezdése alkalmazásának lett volna helye, vagyis mindkét félnek magának kell viselnie a kárát.

A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Arra alappal hivatkozik a felülvizsgálati kérelem, hogy téves a jogerős ítéletnek az a jogi indokolása, amely szerint önmagában a vad közúton - nem gyorsforgalmi útról van szó - való megjelenése az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességként lenne értékelhető. Ugyanakkor az eljárt bíróságok mégis jogszabálysértés nélkül állapították meg az alperes kártérítési felelősségét, mert az alperes felróhatósága - ahogy arra az elsőfokú bíróság helyesen utalt ítélete indokolásában - a kármegelőzési kötelezettség elmulasztása kapcsán megállapítható volt.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta az érdemben helytálló jogerős ítéletet, mellőzte azonban abból az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi indokolást. (Legf. Bír. Pfv. VI. 23 059/1998/4. sz.)