62005TJ0068_SUM[1]

Az Elsőfokú Bíróság (első tanács) 2009. március 10-i ítélete. Aker Warnow Werft GmbH és Kvaerner ASA kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Állami támogatások - Hajógyártás - Az egykori Német Demokratikus Köztársaság - Hajógyártási szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezése címén kifizetett támogatások - Versenyképességi támogatások - Többletkifizetés hiánya. T-68/05. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2009. március 10. ( *1 )

"Állami támogatások - Hajógyártás - Az egykori Német Demokratikus Köztársaság - Hajógyártási szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezése címén kifizetett támogatások - Versenyképességi támogatások - Többletkifizetés hiánya"

A T-68/05. sz. ügyben,

az Aker Warnow Werft GmbH (székhelye: Rostock [Németország]),

a Kvaerner ASA (székhelye: Oslo [Norvégia])

(képviselik őket kezdetben: M. Schütte ügyvéd és B. Immenkamp solicitor, később: M. Schütte)

felpereseknek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: L. Flynn és V. Kreuschitz, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a Németország által a Kvaerner Warnow Werft javára végrehajtott állami támogatásról szóló, 2004. október 20-i 2005/374/EK bizottsági határozat (HL 2005. L 120., 21. o.) megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (első tanács),

tagjai: V. Tiili elnök (előadó), F. Dehousse és I. Wiszniewska-Białecka bírák,

hivatalvezető: K. Pocheć tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. március 11-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

Jogi háttér és a jogvita alapját képező tényállás

1 1990. december 21-én a Tanács elfogadta a hajógyártás támogatásáról szóló 90/684/EGK irányelvet (HL L 380., 27. o.). Ez az irányelv rendelkezik az Európai Közösségben hajógyártással és -átépítéssel foglalkozó vállalkozások (a továbbiakban: hajógyárak) javára bizonyos feltételek mellett nyújtott működési és szerkezetátalakítási állami támogatások lehetőségéről.

2 A jelen kereset keretében egyedüli jelentőséggel bíró működési támogatásokkal kapcsolatban a 90/684 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "[a hajógyáraknak] nyújtott termelési támogatások összeegyeztethetőnek tekinthetők a közös piaccal, ha a [hajógyártási és -átépítési] szerződéshez nyújtott támogatás teljes összege támogatástartalomban nem haladja meg a támogatás előtti szerződéses érték százalékban kifejezett egységes felső határát". Ezenkívül az említett irányelv 11. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján a tagállamoknak a 90/684 irányelvvel érintett valamennyi új vagy már meglévő támogatási programot a végrehajtását megelőzően be kell jelenteniük a Bizottságnak.

3 1991. május 24-i és levelével a Németországi Szövetségi Köztársaság a 90/684 irányelv 11. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően bejelentette a Bizottságnak a német területen és különösen az egykori Német Demokratikus Köztársaság területén található hajógyárakra vonatkozó támogatási programokat.

4 A Németországi Szövetségi Köztársaságnak címzett 1991. szeptember 13-i határozatával (a továbbiakban: határozat) a Bizottság úgy határozott, hogy a bejelentett támogatási programok tekintetében nem emel kifogást. Az említett határozatban a Bizottság a 90/684 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében szereplő "szerződéshez kapcsolódó termelési támogatásokkal" kapcsolatban többek között úgy vélte, hogy "a verseny kivédésére irányuló támogatási program alapján [minden] német hajógyár részesül[het] a szerződéses érték 9,5%-át (a támogatás előtti szerződéses érték 8,7%-át) kitevő mértékű támogatásban, amennyiben ezek a hajógyárak olyan országok más hajógyáraival állnak versenyben, amelyekben több támogatást nyújtottak". Az határozat a Bizottság levelével elfogadott határozata helyébe lépett, amely megengedte a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, hogy a német hajógyáraknak a verseny kivédésére irányuló támogatást (Wettbewerbshilfe, a továbbiakban: versenyképességi támogatás) nyújtson.

5 1992. július 20-án a Tanács elfogadta a 90/684 irányelvet módosító 92/68/EGK irányelvet (HL L 219., 54. o.). A 92/68 irányelv célja arra irányult, hogy kizárólag az egykori Német Demokratikus Köztársaság területén található hajógyárak számára megengedje, hogy a 90/684 irányelvben foglaltnál magasabb támogatási felső határ vonatkozzon rájuk, és elősegítse a szerkezetátalakításukat, miközben a hajógyártás világpiacán csökkenti a többletkapacitást.

6 A 92/68 irányelv beiktatta a 90/684 irányelvbe a 10a. cikk (1)-(3) bekezdését, amely a következőképpen rendelkezik: "(1) A [működési támogatásokra vonatkozó] II. fejezet a 4. cikk (6) és (7) bekezdése kivételével nem alkalmazható az 1990. július 1-jén az egykori Német Demokratikus Köztársaság területén működő [hajó]gyárak hajógyártási és -átépítési tevékenységére. (2) 1993. december 31-ig az (1) bekezdésben említett gyárak hajógyártási és -átépítési tevékenysége javára nyújtott működési támogatások a következő feltételek mellett összeegyeztethetőnek tekinthetőek a közös piaccal: (3) A Bizottság biztosítja, hogy a jelen cikkben foglalt támogatások nem sértik a közös érdekkel ellentétes módon a kereskedelmet."

a) az ezekben a gyárakban ebben az időszakban végzett tevékenység folytatásának elősegítését célzó támogatások egyik gyár esetében sem haladják meg a szerkezetátalakítást követő három évben kifejtett hajógyártási és -átépítési tevékenység alapján számított éves forgalom 36%-ának megfelelő felső határt; ezeket a támogatásokat 1993. december 31-ig ki kell fizetni;

b) semmilyen más termelési támogatást nem nyújtottak 1990. július 1-je és között aláírt szerződésekre;

c) [az egykori Német Demokratikus Köztársaság] a Bizottság által jóváhagyott menetrend szerint, és mindenképpen 1995. december 31. előtt a kapacitást ténylegesen és visszafordíthatatlanul az fennálló 545000 [kompenzált bruttó űrtartalmú] kapacitás nettó 40%-ára csökkenti;

d) [az egykori Német Demokratikus Köztársaság] független könyvvizsgáló által készített éves jelentés formájában bizonyítékot szolgáltat a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy a kifizetett támogatások kizárólag az egykori Német Demokratikus Köztársaságban található gyárak tevékenységére vonatkoznak; az első ilyen jelentést legkésőbb 1993 február végéig be kell nyújtani a Bizottságnak;

7 A kizárólagos tárgyalásokat követő versenytárgyalási eljárás eredményeként 1992. október 7-én kötött szerződéssel (a továbbiakban: átvételi szerződés) a Treuhandanstalt (a továbbiakban: THA), az egykori Német Demokratikus Köztársaság területén található hajógyárak szerkezetátalakításáért és privatizálásáért felelős közigazgatási szerv a keletnémet Neue Warnow Werft hajógyárat, a Kvaerner Warnow Werft (a továbbiakban: KWW) jogelődjét a norvég Kvaerner csoportra ruházta át. A KWW jelenleg Aker Warnow Werft.

8 1992. október 30-án a Németországi Szövetségi Köztársaság bejelentette a Bizottságnak az átvételi szerződést, valamint többek között a KWW számára a hajógyár szerkezetátalakítását lehetővé tevő állami támogatások kifizetésének előzetes tervét. Az átvételi szerződés 7. és 12. cikkéből lényegében kitűnik, hogy azokat az állami támogatásokat, amelyekből a KWW a Warnow Werft hajógyár szerkezetátalakítását kívánta elvégezni, részletekben kellett kifizetni, és a részletek kifizetését a Bizottság előzetes hozzájárulásától tették függővé.

9 A Németországi Szövetségi Köztársaságnak címzett 1993. február 10-i határozatával a Bizottság elsősorban a 90/684 irányelv 4. cikke alapján úgy határozott, hogy nem emel kifogást az bizottsági határozattal jóváhagyott versenyképességi támogatási program módosításai tekintetében.

10 1993. február 10-i határozatában a Bizottság az határozatban jóváhagyott támogatások felső határára hivatkozik.

11 A Németországi Szövetségi Köztársaságnak címzett 1993. március 3-i (a továbbiakban: első jóváhagyó határozat), (a továbbiakban: második jóváhagyó határozat), , és határozatával a Bizottság a 92/68 irányelvvel módosított 90/684 irányelv alapján jóváhagyta a KWW javára működési támogatás és a Warnow Werft hajógyár szerkezetátalakítására irányuló támogatás részletekben történő nyújtását.

12 A KWW-nek nyújtott működési támogatások szempontjából csak az első és a második jóváhagyó határozatnak van jelentősége.

13 Az első jóváhagyó határozat a KWW-nek nyújtott működési támogatások vonatkozásában különösen a következőket állapította meg: "1992. július 20-án a Tanács elfogadta a hajógyártás támogatásáról szóló [90/984] irányelvet módosító [92/68] irányelvet. Az új [92/68] irányelv a versenyképesség visszaszerzése miatt sürgőssé vált szerkezetátalakítás végrehajtása érdekében kivételt állapít meg az egykori [Német Demokratikus Köztársaság] hajógyárainak nyújtott működési támogatási programokra. A [Warnow Werft hajógyár] privatizálására vonatkozóan a Bizottság a német kormánytól megkapta [az átvételi szerződés] magyarázatokkal kiegészített végleges változatát. Az 1993. február 2-i megbeszélésen a német hatóságok további adatokkal szolgáltak. A Bizottság így össze tudta gyűjteni az annak eldöntéséhez szükséges információkat, hogy a [Warnow Werft hajógyár] esetében teljesülnek-e a [92/68] irányelvben foglalt különös szabályozás feltételei. Amikor a Bizottság jóváhagyta ezt az eltérést, biztosította a Tanácsot arról, hogy gyakorolni fogja ellenőrzési és felügyeleti jogkörét annak érdekében, hogy [az egykori Német Demokratikus Köztársaság területén található] hajógyárak csak a szerkezetátalakításukhoz feltétlenül szükséges támogatásban részesüljenek. [...] [A] Bizottság úgy határozott, hogy a hajógyártásra vonatkozó [90/684] irányelv és a [92/68] irányelv rendelkezései alapján nem emel kifogást a németországi [Warnow Werft hajógyárnak] nyújtott támogatás első részletének kifizetésére vonatkozóan. Ez a részlet a következő elemekből áll: [...]"

- 45500000 [német márka] összegű működési támogatás, 11700000 [német márka] az 1990. július 1-je után kötött, jelenleg teljesítés alatt álló [hajógyártási szerződésekből] származó veszteségek egy részének megtérítésére, és 6100000 [német márka] összegű versenyképességi támogatás, valamint 27750000 [német márka] összegű saját tőke kifizetése.

14 A második jóváhagyó határozat a KWW-nek nyújtott működési támogatásokkal kapcsolatban különösen a következőket állapította meg: "A német kormánynak [a Warnow Werft hajógyár termelési kapacitására vonatkozó] jelen kötelezettségvállalására tekintettel a Bizottság a hajógyártás támogatásáról szóló [90/684] irányelv és a [90/684] irányelvet módosító [92/68] irányelv alapján [...] úgy határozott, hogy nem emel kifogást a németországi [Warnow Werft hajógyárnak] nyújtott támogatás második részletének kifizetésére vonatkozóan; ez a részlet a következő elemekből áll: [...]"

- 617100000 [német márka] összegű működési támogatás, amelyből 113500000 [német márkát] készpénzben kell kifizetni; amely összegből 66900000 [német márka] versenyképességi támogatás, 46600000 [német márka] pedig az 1990. július 1-je után kötött [hajógyártási szerződésekből] származó veszteségek egy részét fedezi. Ez a [Warnow Werft] hajógyárnak az kötött szerződésekre vonatkozóan kifizethető legnagyobb összegű működési támogatás.

15 1999. július 8-án a Bizottság elfogadta a Németországi Szövetségi Köztársaság által a KWW-nek nyújtott állami támogatásokra vonatkozó 1999/675/EK határozatot (HL L 274., 23. o.). Ezt a határozatot a 2000/416/EK bizottsági határozat (HL L 156., 39. o.) módosította, amelyben a Bizottság lényegében azt állapította meg, hogy mivel a KWW az 1998-as évre vonatkozóan túllépte az engedélyezett termelési kapacitást, a neki nyújtott 82200000 német márka (DEM) összegű támogatások nem egyeztethetők össze a közös piaccal.

16 2000. február 15-én a Bizottság elfogadta a Németországi Szövetségi Köztársaság által a KWW-nek nyújtott állami támogatásokra vonatkozó 2000/336/EK határozatot (HL L 120., 12. o.), amelyben lényegében azt állapította meg, hogy mivel a KWW az 1997-es évre vonatkozóan is túllépte az engedélyezett termelési kapacitást, a neki nyújtott 12600000 DEM összegű támogatások nem egyeztethetők össze a közös piaccal.

17 2002. február 28-án az Elsőfokú Bíróság a T-227/99. és T-134/00. sz., Kvaerner Warnow Werft kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletében (EBHT 2002., II-1205. o.) lényegében azzal az indokolással semmisítette meg a fenti 15. és 16. pontban említett két bizottsági határozatot, hogy a Bizottság tévesen értelmezte a kapacitáskorlát fogalmát a tényleges termelés korlátjaként. a Bíróság a C-181/02. P. sz., Bizottság kontra Kvaerner Warnow Werft ügyben hozott ítéletében (EBHT 2004., I-5703. o.) elutasította a Bizottság által az Elsőfokú Bíróság ítéletével szemben benyújtott fellebbezést.

18 2004. október 20-án a Bizottság elfogadta a Németország által a Kvaerner Warnow Werft javára végrehajtott állami támogatásról szóló 2005/374/EK határozatot (HL 2005. L 120., 21. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat).

19 A megtámadott határozat (1) és (2) preambulumbekezdésében a Bizottság ismerteti, hogy 1999. június 16-án tájékoztatást kért a német hatóságoktól azoknak a pénzeszközöknek az eredetéről, amelyek a német sajtóban közzétett információ szerint lehetővé tették a KWW számára, hogy körülbelül 205000000 eurós kölcsönt nyújtson a Kvaernernek. A Bizottság e tekintetben kifejti, hogy a tájékoztatást azért kérte, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az említett pénzeszközök "nem a [KWW-nek] fizetett támogatás többletkifizetéseiből vagy más támogatási elemekből származtak-e".

20 A vizsgálatát követően a Bizottság egyrészt a megtámadott határozat (127) preambulumbekezdésében azt állapítja meg, hogy "a [KWW és a Kvaerner közötti] pénzmozgások a jelek szerint nem az 1995-ben véget ért szerkezetátalakítási időszak többlettámogatásából származtak".

21 Másrészt a Bizottság a megtámadott határozat (120) és (121) preambulumbekezdésében azt állapítja meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság által számára szolgáltatott információk szerint a KWW 25999000 DEM összegű állami többlettámogatást kapott, amely a KWW által "a szerkezetátalakítási időszak alatt" kapott támogatás teljes összege, azaz 430100000 DEM, és a hajógyártási és -átépítési szerződésekhez kapcsolódóan a KWW által elszenvedett tényleges veszteségek (a továbbiakban: szerződésekhez kapcsolódó veszteségek), azaz 404101000 DEM közötti különbségnek felel meg.

22 A Bizottság a megtámadott határozatban a következőket állapítja meg:

"1. cikk

A [Németországi Szövetségi Köztársaság] által a [KWW] számára adott, 13293077 EUR (25999000 DEM) összegű állami támogatás nem egyeztethető össze a közös piaccal.

2. cikk

(1) [A Németországi Szövetségi Köztársaságnak] meg kell tennie mindazokat az intézkedéseket, amelyek az 1. cikkben említett, a [KWW] számára rendelkezésre bocsátott támogatásnak a [KWW-től] való visszafizetéséhez szükségesek.

[...]"

Eljárás és a felek kérelmei

23 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. február 16-án benyújtott keresetlevelükkel az Aker Warnow Werft GmbH és a Kvaerner ASA felperesek előterjesztették a jelen keresetet.

24 Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (első tanács) megnyitotta a szóbeli szakaszt, és 2007. december 6-i és levelével az eljárási szabályzat 64. cikkében meghatározott pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket, hogy válaszoljanak az írásbeli kérdésekre, és nyújtsanak be bizonyos iratokat. A felek az előírt határidőn belül eleget tettek a felhívásnak.

25 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2008. február 11-én benyújtott leveleikben a felperesek azt kérték, hogy a Bizottság által az Elsőfokú Bíróság pervezető intézkedéseire válaszul előterjesztett egyes dokumentumokat távolítsanak el az aktából, mivel azoknak nincsen jelentősége a jogvita kimenetele szempontjából (a továbbiakban: vitatott dokumentumok). Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához benyújtott levelében a Bizottság arra hivatkozik, hogy a vitatott dokumentumok relevánsak az Elsőfokú Bíróság által neki címzett pervezető intézkedések megválaszolása szempontjából.

26 A 2008. március 11-én megtartott tárgyaláson az Elsőfokú Bíróság meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az Elsőfokú Bíróság szóbeli kérdéseire adott válaszait. Ezenkívül az Elsőfokú Bíróság elutasította a felperesek arra irányuló kérelmét, hogy a vitatott dokumentumokat távolítsák el az aktából, amennyiben azokat a Bizottság az általa feltett kérdésekre válaszul terjesztette elő. Végül az Elsőfokú Bíróság felszólította a Bizottságot bizonyos iratok tizenöt napon belül történő benyújtására. A Bizottság a felszólításnak eleget tett. levelükkel a felperesek benyújtották az említett dokumentumokra vonatkozó észrevételeiket.

27 A szóbeli szakaszt 2008. április 25-én befejezettnek nyilvánították.

28 A felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

29 A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;

- kötelezze a felpereseket a költségek viselésére.

Az ügy érdeméről

30 A felperesek négy jogalapot terjesztenek elő keresetük alátámasztására. Az első jogalapot téves jogalkalmazásra és nyilvánvaló értékelési hibára alapítják, amennyiben a Bizottság a megtámadott határozatban tévesen vont kétségbe meglévő támogatásokat, amelyeknek nem rendelhette el a visszatéríttetését. A második jogalapot az ahhoz a tényhez kapcsolódó nyilvánvaló értékelési hibára alapítják, hogy a KWW nem kapott semmilyen többlettámogatást, mivel a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére nyújtott támogatások teljes összege valójában alacsonyabb volt az ezen az alapon elszenvedett tényleges veszteségek összegénél. A harmadik jogalapot a jogbiztonság és a bizalomvédelem elve megsértésére alapítják, amely az eljárás megindítása határidejének és a Bizottság eljárást megelőzően tanúsított magatartásának tudható be. A másodlagosan előterjesztett negyedik jogalapot a visszatérítendő támogatás összege meghatározásánál elkövetett nyilvánvaló értékelési hibára alapítják.

31 Bevezetésképpen rá kell mutatni arra, hogy a második jogalap keretében a felperesek lényegében a Bizottság azon megállapítását kifogásolják, hogy a KWW összesen 430100000 DEM támogatást kapott, amely a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére kapott 450000000 DEM összegű támogatásnak és 62500000 DEM összegű versenyképességi támogatásnak a Bizottság által jóváhagyott, de a Kvaernernek ki nem fizetett 82400000 DEM összegű működési támogatással csökkentett összegének felel meg, amely a szerződésekhez kapcsolódó, 404100000 DEM összegű tényleges veszteségek fedezésére szolgál. A második jogalap két részre osztható.

32 Az első résszel a felperesek lényegében azt adják elő, hogy a KWW csak a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek címén összesen 58300000 DEM, készpénzben kifizetett támogatást kapott, amint ez az első és a második jóváhagyó határozatból kitűnik, nem pedig 450000000 DEM támogatást, ahogyan azt a Bizottság a megtámadott határozatban megállapította.

33 A második résszel a felperesek lényegében arra hivatkoznak, hogy a KWW által a ki nem fizetett versenyképességi támogatás megtérítésére kapott 62500000 DEM-et nem kellett volna beleszámítani a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére nyújtott támogatás teljes összegébe.

34 Mivel ez a két rész annak megállapítására irányul, hogy a KWW által a szerződésekhez kapcsolódó veszteségei fedezésére kapott támogatás teljes összege nem haladja meg az általa e tekintetben elszenvedett tényleges veszteségek teljes összegét, az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy vizsgálatát célszerű a második jogalap második részével kezdeni.

A második jogalap második részéről, amelyet a megtámadott határozatban a figyelembe vehető, kapott támogatás meghatározásánál elkövetett nyilvánvaló értékelési hibára alapítottak

A felek érvei

35 A felperesek lényegében arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el azáltal, hogy a ki nem fizetett versenyképességi támogatás megtérítése címén nyújtott 62500000 DEM-et beleszámította a KWW által kizárólag a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére kapott támogatás teljes összegébe. Ilyen feltételek mellett a szerződésekhez kapcsolódó működési veszteségek fedezésére kapott támogatás teljes összege alacsonyabb az ezen az alapon elszenvedett tényleges veszteségei összegénél, és így a KWW nem részesült többlettámogatásban.

36 Először is a felperesek azt adják elő, hogy még ha a versenyképességi támogatás működési támogatásnak is minősül, akkor sem kizárólag a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek megtérítésére irányul, amint ez az első és a második jóváhagyó határozatból, valamint a Németországi Szövetségi Köztársaság által a Bizottsággal közölt dokumentumokból következik. A felperesek szerint a versenyképességi támogatás annak lehetővé tételére irányult, hogy a Közösség területén működő valamennyi hajógyár versenyképes maradjon az ázsiai hajógyárakkal szemben, amelyek a hajógyártás világpiaci versenyét torzító hatású támogatásokban részesültek. Az a tény, hogy a versenyképességi támogatás összegét a hajógyártási szerződések összege alapján állapították meg, nem jelenti azt, hogy a támogatás nyújtását azoktól a veszteségektől tették függővé, amelyek az említett szerződésekből származhattak. A felperesek következésképpen azt állítják, hogy a KWW a versenyképességi támogatást szabadon fordíthatta a szerződésekből származó veszteségeken kívüli egyéb működési költségekre.

37 A felperesek az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdéseire válaszul ezenkívül megjegyzik, hogy a versenyképességi támogatást a 90/684 irányelv 4. cikke és a Richtlinien für die Gewährung von Wettbeverbshilfen an Werften in der Bundesrepublik Deutschland auf dem in Artikel 3 des Einigungsvertrages genannten Gebiet (az egyesítési szerződés 3. cikkében említett területen létesített németországi hajógyáraknak nyújtott versenyképességi támogatásra vonatkozó, 1991. július 22-i irányelvek; a továbbiakban: német irányelvek) (Bundesanzeiger 1991., 5153. o.) alapján hagyták jóvá. A felperesek előadják, hogy az említett irányelveket bejelentették a Bizottságnak, amely jóváhagyta azokat. Ebből többek között az következik, hogy ha a versenyképességi támogatást az alapján nyújtották, hogy kötöttek-e hajógyártási szerződést, vagy sem, akkor a támogatást az említett szerződésekből származó veszteségeken kívüli egyéb működési költségekre is lehet fordítani.

38 Végül a felperesek előadják, hogy a versenyképességi támogatás átalányösszegnek minősül, amely nem lehet visszatérítés tárgya. Egyrészt megjegyzik, hogy a német irányelvek kifejezetten rendelkeztek arról, hogy a versenyképességi támogatás nem téríthető vissza. Másrészt azt állítják, hogy a KWW-nek nyújtott versenyképességi támogatást nem a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére használták fel, hanem könyvelési szempontból a KWW egyéb működési költségekkel csökkentett tartalékaira különítették el.

39 A Bizottság erre azt válaszolja, hogy nem követett el hibát azzal, hogy a versenyképességi támogatás címén kapott támogatás összegét beleszámította a KWW által a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére kapott támogatások teljes összegébe, mivel - amint azt a megtámadott határozat 94-96. pontjában megállapította - a versenyképességi támogatást egyrészt "a szerkezetátalakítás során keletkező veszteségek" fedezésére hagyták jóvá, másrészt olyan "bevételi formát" jelentett, amely lehetővé tette a KWW számára, hogy csökkentse a szerződésekhez kapcsolódó veszteségeit, és ezáltal a működési támogatás iránti szükségletét.

40 Ezenkívül a Bizottság az Elsőfokú Bíróság írásbeli és szóbeli kérdéseire adott válaszul arra hivatkozik, hogy a versenyképességi támogatást a 90/684 irányelv 4. cikke alapján nyújtották, és az volt a célja, hogy a Közösség területén található valamennyi hajógyár számára lehetővé tegye a saját területükön található hajógyárakat támogatásban részesítő egyes ázsiai országok által támasztott tisztességtelen verseny kivédését. Egyrészt a Bizottság e tekintetben kifejti, hogy jóllehet annak, hogy a KWW versenyképességi támogatásban részesüljön, nem volt feltétele, hogy a szerződésekhez kapcsolódó veszteségeket szenvedjen el, ezt a támogatást az összes megkötött hajógyártási szerződésben rögzített eladási ár alapján számolták ki. A Bizottság szerint ezért az említett támogatás nyújtása csökkenti a szerződésekhez kapcsolódó veszteségeket. Másrészt a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a versenyképességi támogatást bele kellett számítani a kizárólag a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek címén nyújtott támogatások teljes összegébe, mivel a Németországi Szövetségi Köztársaság által 1992. november 27-én a Bizottsághoz címzett levélből következően a KWW csak azért fogadott el a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek címén 450000000 DEM támogatást, nem pedig 569600000 DEM-et, ahogyan azt eredetileg a THA és a Kvaerner a kizárólagos tárgyalások során tervezte, mert a szerződéshez kapcsolódó veszteségei fedezésére versenyképességi támogatást is kap.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

41 A felperesek lényegében arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el azáltal, hogy a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére kapott támogatások teljes összegébe beleszámította a ki nem fizetett versenyképességi támogatás megtérítése címén nyújtott 62500000 DEM-et.

42 Az ítélkezési gyakorlat szerint annak megállapításához, hogy a Bizottság elkövetett-e a tények mérlegelésekor olyan nyilvánvaló hibát, amely indokolttá tenné a megtámadott határozat megsemmisítését, a felperes által felhozott bizonyítékoknak elégségesnek kell lenniük ahhoz, hogy a szóban forgó határozatban elfogadott tények értékelését hihetőségétől megfosszák (az Elsőfokú Bíróság T-380/94. sz., AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben 1996. december 12-én hozott ítéletének [EBHT 1996., II-2169. o.] 59. pontja).

43 A jelen ügyben elöljáróban azt kell megállapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban három lépésben fejtette ki az annak megállapításához vezető gondolatmenetet, hogy a KWW 25999000 DEM támogatást kapott, amely a szerződésekhez kapcsolódó tényleges veszteségek összegére tekintettel többletnek minősül.

44 Először is, miután a megtámadott határozat (13)-(19) preambulumbekezdésében a Bizottság felidézi a különösen az első és a második jóváhagyó határozat alapján jóváhagyott támogatások különböző elemeit, a megtámadott határozat (118) preambulumbekezdésében kifejti, hogy a támogatásnak az 1995. december 31-ig történő felhasználását illetően a KWW könyvvizsgálójának jelentését vette alapul, amelyet a Németországi Szövetségi Köztársaság küldött meg a Bizottságnak (a továbbiakban: jelentés), és ez alapján azt állapította meg, hogy a KWW a következő támogatásokban részesült:

- 450000000 DEM szerződésekhez kapcsolódó veszteségek címén;

- 62500000 DEM a KWW által meg nem kapott versenyképességi támogatás megtérítése címén.

45 A ki nem fizetett versenyképességi támogatás megtérítése címén kapott 62500000 DEM-re vonatkozóan a megtámadott határozat (116) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az első és a második jóváhagyó határozatban összesen 73000000 DEM versenyképességi támogatást hagytak jóvá, de ennek az összegnek egy részét, 10500000 DEM-et végül nem bocsátottak a KWW rendelkezésére, és csak 62500000 DEM-et fizettek ki neki.

46 A Bizottság továbbá a megtámadott határozat (91) és (117) preambulumbekezdésében megjegyzi, hogy a KWW-nek bizonyos típusú hajókra ("Kassettenschiffe") vonatkozó szerződéseket nem kellett végrehajtania, és ezért ezen az alapon nem is kapott támogatást. A Bizottság ezért kifejti, hogy a megtámadott határozatban nem vette figyelembe azt a támogatást, amelyet az említett szerződéseknek megfelelő összeg, azaz 34600000 DEM erejéig hagyott jóvá, és amely a második jóváhagyó határozatban jóváhagyott, 617100000 DEM összegű teljes működési támogatás részét képezte.

47 Így a Bizottság a megtámadott határozat (118) preambulumbekezdésében megállapítja, hogy a felperesek "a szerkezetátalakítási időszak alatt" összesen 5125000 000 DEM támogatásban részesültek, amelyből 450000000 DEM-et a szerződésekhez kapcsolódó veszteségekre, 62500000 DEM-et pedig a ki nem fizetett versenyképességi támogatás megtérítése címén kaptak.

48 Másodszor, a Bizottság a megtámadott határozat (119) preambulumbekezdésében rámutatott arra, hogy a KWW szerződéseihez kapcsolódó tényleges veszteségek összege a Németországi Szövetségi Köztársaság által számára 1999. június 30-i szakértői vélemények szerint 404101000 DEM-et tett ki.

49 Következésképpen a Bizottság a megtámadott határozat (120) preambulumbekezdésében úgy véli, hogy a KWW a szerződéseihez kapcsolódó tényleges veszteségeinél 108399000 DEM-mel több támogatásban részesült.

50 Harmadszor, a Bizottság a megtámadott határozat (116) és (121) preambulumbekezdésében rámutat arra, hogy a KWW nem kapott meg 82400000 DEM "működési támogatást, amelyet a Bizottság korábban [helyesen: a szerkezetátalakításra vonatkozóan] hagyott jóvá", és amely a "régi adósságok elengedésének" felel meg. Ilyen feltételek mellett a Bizottság úgy véli, hogy "az, hogy a veszteségre adott [helyesen: az, hogy a szerződésekhez kapcsolódó veszteségekre adott] többlettámogatást a meg nem kapott működési támogatással szemben figyelembe vegyék, egybevág a Bizottságnak a jóváhagyó határozatokban tett kötelezettségvállalásával, amely szerint gondoskodik arról, hogy a kedvezményezett csak a szerkezetátalakításához szükséges támogatást kapja meg".

51 A Bizottság ez utóbbi megállapításból a megtámadott határozat (121) preambulumbekezdésében azt a következtetést vonja le, hogy a 82400000 DEM-et le kell vonni a KWW által a szerződésekhez kapcsolódó veszteségekre kapott 108399000 DEM összegű többlettámogatásból.

52 A Bizottság ezért három megállapítás alapján, miszerint először is a KWW "a szerkezetátalakítási időszak alatt" összesen 512500000 DEM támogatásban részesült, másodszor hogy összesen 404101000 DEM szerződésekhez kapcsolódó tényleges veszteséget szenvedett el, harmadszor pedig hogy nem fizették ki neki a jóváhagyott 82400000 DEM összegű támogatást, a megtámadott határozat (121) preambulumbekezdésében az állapította meg, hogy a KWW 25999000 DEM összegű többlettámogatásban részesült, amelynek el kell rendelni a visszatérítését.

53 Ezért egyrészt rá kell mutatni arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban azt állapította meg, hogy a KWW által a ki nem fizetett versenyképességi támogatás megtérítésére kapott 62500000 DEM a szerződésekhez kapcsolódó tényleges veszteségek fedezésére irányuló és arra felhasznált támogatások részét képezi, és ez az összeg - legalábbis részben - visszatéríttethető.

54 Másrészt ha abból indulunk ki, hogy a KWW csak a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek címén 450000000 DEM-et kapott, ahogyan azt a felperesek állítják, a 62500000 DEM összegű versenyképességi támogatást nem kellett volna figyelembe venni a megtámadott határozatban, és ezért azt kellene megállapítani, hogy a Bizottság tévesen következtetett többlettámogatás fennállására. Ebben az esetben ugyanis a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek címén kapott összes támogatás a 82400000 DEM ki nem fizetett támogatás levonása után 367600000 DEM lenne, amely kevesebb, mint a KWW által e tekintetben elszenvedett tényleges veszteségeknek megfelelő 404101000 DEM teljes összege.

55 A fenti 53. és 54. pontban foglalt megállapításokra tekintettel tehát azt kell megvizsgálni, hogy a jelen ügyben a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett-e el azáltal, hogy a KWW-nek a ki nem fizetett versenyképességi támogatás megtérítésére nyújtott 62500000 DEM-et figyelembe vette a KWW által a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére kapott támogatás teljes összegének meghatározásánál.

56 Először is megállapítható, hogy mind a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére jóváhagyott támogatás, mind a versenyképességi támogatás a 90/684 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett működési támogatások csoportjába tartozik.

57 Rá kell mutatni azonban arra, hogy az első és a második jóváhagyó határozatból - amelyek releváns részeit a fenti 13. és 14. pont idézi - kitűnik, hogy a Bizottság egyértelműen különbséget tett a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére szánt támogatás és a versenyképességi támogatás között. Egyrészt ugyanis az említett határozatok 6100000 DEM, illetve 66900000 DEM, azaz összesen 73000000 DEM összegű "versenyképességi támogatásról" rendelkeznek, amelyből a felek által nem vitatottan csak 62500000 DEM-et fizettek ki. Nem esik szó arról, hogy ezt a támogatást a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére kell fordítani. Másrészt az említett határozatok 11700000 DEM, illetve 46600000 DEM összegű támogatásról rendelkeznek, amellyel kapcsolatban kifejezetten kimondják, hogy az kizárólag "az 1990. július 1-je után kötött hajógyártási szerződésekből származó veszteségek egy részét fedez[het]i".

58 Az tűnik ki továbbá az átvételi szerződés rendelkezéseiből, amelyekre a Bizottság a fenti 13. és 14. pontban említett első és második jóváhagyó határozatban támaszkodott, hogy a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek címén kilátásba helyezett támogatás különbözik a versenyképességhez kapcsolódó támogatástól. Egyrészt az átvételi szerződés 7. cikkének (6) bekezdése alapján a THA-nak "a szerkezetátalakítási időszak alatt a [KWW] termelékenységének csökkenéséből származó [...] veszteségek finanszírozására és a [KWW] [akkori] alacsony versenyképességéhez kapcsolódó veszteségekre 450000000 DEM összegű" támogatást kellett nyújtania. Másrészt az átvételi szerződés 18. cikkének (1) bekezdése alapján a THA-nak 73000000 DEM-et kellett kifizetnie a KWW-nek abban az esetben, ha az utóbbi nem kapja meg a hajógyártási támogatást. Ugyanígy az állami támogatások kifizetésének előzetes tervében, amelyet az átvételi szerződéshez csatoltak és bejelentettek a Bizottságnak, a versenyképességi támogatás összege az egyéb működési veszteségek - ideértve a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek - fedezésére irányuló támogatások összegeitől elkülönülve szerepel.

59 Ennélfogva még ha a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére irányuló támogatás és a versenyképességi támogatás ugyanúgy a 90/684 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett működési támogatások csoportjába is tartozik, a Bizottság az első és a második jóváhagyó határozatában a Németországi Szövetségi Köztársaság által megküldött dokumentumok alapján ennek ellenére különbséget tett az említett két támogatás között, amelyeknek eltérő volt a rendeltetése: az egyik a KWW szerződéseihez kapcsolódó veszteségek fedezésére, a másik a versenyképességi hiányosságainak kiegyenlítésére irányult.

60 Másodszor, az 1993. február 10-i határozat, amellyel a Bizottság a 90/684 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján úgy határozott, hogy az összes német hajógyárat érintő versenyképességi programnak a német hatóságok által eszközölt módosításai tekintetében nem emel kifogást, egyáltalán nem említi azt, hogy a versenyképességi támogatást kizárólag a szerződésekhez kapcsolódó veszteségekre lehet fordítani. Az említett határozatból valójában az tűnik ki, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság által a Bizottságnak az első és a második jóváhagyó határozat elfogadását megelőzően bejelentett versenyképességi támogatási program annak lehetővé tételére irányul, hogy a német hajógyárak versenyképesek maradjanak, "amennyiben olyan országok más hajógyáraival állnak versenyben, amelyekben több hajógyártási támogatást nyújtottak", azt azonban nem fejti ki a Bizottság, hogy a versenyképességi támogatást milyen meghatározott veszteségekre kell fordítani.

61 A Bizottság maga egyébként úgy ítéli meg, hogy a versenyképességi támogatás nem feltétlenül irányul a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére.

62 Egyrészt a Bizottság az Elsőfokú Bíróságnak a versenyképességi támogatási programra vonatkozó írásbeli kérdéseire válaszul kifejezetten elismeri azt, hogy "[a 90/684 irányelv 4. cikk] szerint a [német területen található hajógyárak] attól függetlenül részesülhettek [versenyképességi] támogatásban, hogy az érintett [hajógyártási] szerződés veszteséggel zárul-e", hogy "[m]ás szóval a [versenyképességi] támogatásban való részesülésnek nem volt feltétele a [hajógyártási] szerződéshez kapcsolódó veszteségek elszenvedése", valamint az Elsőfokú Bíróság által tárgyaláson feltett kérdésekre válaszul azt, hogy "az elszenvedett veszteségektől függetlenül bárki részesülhet ebben a támogatásban". Következésképpen a Bizottság - legalábbis hallgatólagosan - elismeri, hogy nincsen okozati összefüggés a versenyképességi támogatás nyújtása, és azon tény között, hogy a szerződések megkötése idézett-e elő veszteségeket. Ezért mint hatástalant el kell utasítani a Bizottság arra vonatkozó érvét, miszerint a versenyképességi támogatást a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére kell fordítani, mivel ennek a támogatásnak az összegét a valamennyi megkötött hajógyártási szerződés értéke alapján számították ki.

63 Másrészt a német irányelvek 3. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy "[a] versenyképességi támogatás akkor nyújtható, ha a német hajógyárak 1990. július 1-je és között kötelező erővel [hajó]gyártási és -átépítési megrendelést fogadtak el". Az említett irányelvek azonban semmilyen módon nem tartalmazzák azt, hogy a versenyképességi támogatást kizárólag a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére, nem pedig a hajógyárak működéséhez kapcsolódó egyéb veszteségekre lehet fordítani. Továbbá az, hogy az irányelvek ezt nem említik, magának a versenyképességi támogatásnak a céljával is összeegyeztethető, amely a Bizottság határozatából (lásd a fenti 10. pontot) következően arra irányul, hogy valamennyi európai hajógyár, és nem csak a Warnow Werft hajógyár számára lehetővé tegye, hogy azok egyes ázsiai országokkal felvegyék a versenyt a világpiacon, függetlenül attól, hogy az említett hajógyárak elszenvedtek-e hajógyártási szerződések megkötéséhez kapcsolódó veszteségeket.

64 Így az első és a második jóváhagyó határozat, az 1993. február 10-i bizottsági határozat, a német irányelvek és magának a versenyképességi támogatásnak a célja alapján azt kell megállapítani, hogy a KWW nem köteles az említett támogatást meghatározott költségekre, így a szerződésekhez kapcsolódó veszteségekre fordítani.

65 Harmadszor, az 1996. július 9-i jelentés ismerteti, hogy a KWW ténylegesen 62500000 DEM-ben részesült a ki nem fizetett versenyképességi támogatás megtérítése fejében, és hogy az említett támogatás a működési támogatás körébe tartozik. Ez a jelentés azonban nem részletezi, hogy ez az összeg a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére irányult-e, és hogy valóban arra használták-e fel. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem vitatja a felperesek azon állítását, miszerint a KWW által a versenyképességi támogatás megtérítése fejében kapott összeget könyvelési szempontból nem a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére, hanem a KWW tartalékaira különítették el.

66 Következésképpen rá kell mutatni arra, hogy a Bizottság az 1996. július 9-i jelentés alapján nem állapíthatja meg azt, hogy a versenyképességi támogatást ténylegesen a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére fordították.

67 Negyedszer hangsúlyozni kell, hogy az Elsőfokú Bíróság által a tárgyaláson feltett kérdésekre előadott válaszában Bizottság nem vitatta a felperesek azon érveit, miszerint lényegében a KWW felhasználhatta a versenyképességi támogatást a szerződésekhez kapcsolódó veszteségeken kívüli egyéb költségek fedezésére is.

68 A fenti megállapításokból tehát egyrészt az következik, hogy a versenyképességi támogatás olyan működési támogatásnak minősült, amelynek felhasználásáról a KWW szabadon dönthetett, másrészt pedig hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a KWW az említett támogatást ténylegesen a szerződésekhez kapcsolódó veszteségei fedezésére fordította.

69 Ezért azt kell megállapítani, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy a versenyképességi támogatást a KWW-nek kizárólag a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére nyújtott támogatásokhoz kell számítani.

70 A Bizottság által e tekintetben felhozott érveknek nem adható hely.

71 Először is mint hatástalanokat el kell utasítani azokat a bizottsági érveket, amelyek szerint a versenyképességi támogatást figyelembe kell venni a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek fedezésére nyújtott támogatás összegének kiszámításánál, mivel az említett támogatás "a szerkezetátalakítási időszak alatt" jóváhagyott támogatás teljes összegének részét képezi, vagy olyan "bevételi formát" jelent, amely lehetővé tette a KWW-nek nyújtott működési támogatás teljes összegének csökkentését. Ezekkel az érvekkel semmi esetre sem cáfolhatók a fenti 68. és 69. pontban kifejtett megállapítások.

72 Mint hatástalant el kell továbbá utasítani a Bizottság azon érvét, miszerint a Kvaerner a THA-val a Warnow Werft hajógyár KWW általi megszerzése tárgyában folytatott kizárólagos tárgyalások során csak azért fogadta el azt, hogy a KWW a szerződésekhez kapcsolódó veszteségek címén 450000000 DEM-ben részesüljön, és nem 569600000 DEM-ben, ahogyan azt eredetileg kilátásba helyezték, mert a KWW ezenkívül versenyképességi támogatást is kap.

73 A fenti megállapításokra tekintettel a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, anélkül hogy az Elsőfokú Bíróságnak határoznia kellene a második jogalap első részéről, valamint a felperesek által előterjesztett többi jogalapról.

A költségekről

74 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

75 Mivel a jelen ügyben a Bizottság pervesztes lett, a felperesek kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (első tanács)

a következőképpen határozott:

1) Az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti a Németország által a Kvaerner Warnow Werft javára végrehajtott állami támogatásról szóló, 2004. október 20-i 2005/374/EK bizottsági határozatot.

2) A Bizottság viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Aker Warnow Werft GmbH és a Kvaerner ASA részéről felmerült költségeket.

Tiili

Dehousse

Wiszniewska-Białecka

Kihirdetve Luxembourgban, a 2009. március 10-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.