A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30386/2010/9. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 523. §, 568. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Vezekényi Ursula

Kapcsolódó határozatok:

Zalaegerszegi Törvényszék G.40081/2006., Zalaegerszegi Törvényszék G.40060/2008/47., Győri Ítélőtábla Gf.20469/2009/5., *Kúria Gfv.30386/2010/9.* (EH 2011.2323)

***********

Gfv.IX.30.386/2010/9.szám

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Magyar Péter ügyvéd által képviselt felperesnek id. dr. Hári Tibor ügyvéd által képviselt alperes ellen 37.000.000 Ft és járulékai megfizetése iránt a Zala Megyei Bíróság előtt 3.G.40.081/2006. szám alatt indult, megismételt eljárásban 3.G.40.060/2008. szám alatt folytatódott, és másodfokon a Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.469/2009/5. számú ítéletével befejezett perében az említett jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. március 1-én megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.469/2009/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 300.000 (Háromszázezer) Ft felülvizsgálati perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperes mint kölcsönadó és az alperes mint kölcsönvevő 1999. június 6-án megállapodtak abban, hogy a felperes 39.868.952 Ft összegű kamatmentes kölcsönt nyújt alperesnek az 1, 2, 4, 5 és 6. helyrajzi számú ingatlanok megvásárlásához. A megállapodás azt is tartalmazta, hogy az alperes a megvásárolt területeket értékesítésre, illetve hasznosításra alkalmas állapotba hozza, majd értékesíti, illetve hasznosítja, az így elért eredményt pedig a felek a befektetett tőke arányában osztják el maguk között. Az alperes vállalta a tulajdonába kerülő ingatlanok fenntartási költségeinek finanszírozását is azzal, hogy azt a felek tőkebefektetésként veszik figyelembe.

A felperes 2006. április 14-én előterjesztett keresetében 37.000.000 Ft és ennek 2006. január 1-től járó késedelmi kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását. Arra hivatkozott, hogy a megállapodásnak megfelelő elszámolásra a felek között nem került sor. Állította, hogy a megállapodásban írt ingatlanok megvásárlásához a felperes a megállapodásban megjelölt összeggel, az alperes pedig csak 35.000.000 Ft-tal járult hozzá. Álláspontja szerint ugyan 2000. július 14.-e és 2003. június 19-e között az alperes a felperesnek összesen 39.877.084 Ft-ot megfizetett, de mivel az alperes a 6. helyrajzi számú ingatlanból 2000. május 30-án és 2001. december 10-én tulajdoni hányadokat értékesített és az ingatlanok hasznosításából is származott bevétele, a megállapodásnak megfelelő elszámolás eredményeként a felperest további 37.000.000 Ft megilleti. Keresetét elsődlegesen a Ptk. 568. § /1/ bekezdésére alapította. A kereset másodlagos jogcímeként a jogalap nélküli gazdagodást jelölte meg. Harmadlagosan azt adta elő, hogy amennyiben a felek között az 1930. évi V. törvénycikk 115. §-ában szabályozott csendes társaság jött volna létre, akkor a perbeli megállapodást - mivel ezt a jogintézményt a hatályos jog nem ismeri - semmisnek kell tekinteni és ebben az esetben a felperes a Ptk. 237. § /2/ bekezdése szerinti elszámolás alapján kérheti az alperes kereset szerinti marasztalását.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állítása szerint a felperes nem a megállapodásban megjelölt összeget, hanem csak 36.277.085 Ft-ot adott át részére, az alperes pedig ennél jóval többet, 44.539.208 Ft-ot fizetett vissza. Előadása szerint a felek között egyszeri ingatlan-spekulációra irányuló együttműködési megállapodás jött létre. Az alperes az ingatlanok megvásárlását követően azokat hasznosításra alkalmassá tette, fenntartotta, és 300.000.000 Ft-os költséggel raktárcsarnokokat hozott létre. A felek közötti együttműködési megállapodás azonban megszűnt amiatt, hogy a megvásárolt ingatlanok egybeni értékesítésére nem kerülhetett sor. Ezt támasztja alá a felperes 2003. április 29-i levele, melyben úgy nyilatkozott, hogy az értékesítés elmaradása miatt a "telephely" fenntartásához nem kíván már hozzájárulni és kéri a kölcsön összegének visszafizetését.

A Zala Megyei Bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet lényege szerint a felek között megbízási jogviszony jött létre, az alperes a rábízott ügyet ellátta, további összegek megfizetésére pedig azért nem köteles a felperes felé, mert az ingatlanok hasznosításából - a könyvszakértői vélemény szerint - eredményt nem realizált.

Ezt az ítéletet a Győri Ítélőtábla számú végzésével hatályon kívül helyezte és a Zala Megyei Bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú határozat szerint a peres felek üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására irányuló érvényes szerződésükkel polgári jogi társaságot hoztak létre, mely a felperes 2003. április 29-én kelt rendes felmondása folytán szűnt meg. A felperes alappal igényelheti az elszámolást a polgári jogi társaságra vonatkozó szabályok szerint.

A felperes az újabb eljárásban módosított végleges keresetében a marasztalás tőkeösszegét 18.370.410 Ft-ban jelölte meg.

Az elsőfokú bíróság az újabb eljárás során meghozott 47. sorszámú ítéletében 13.700.154 Ft és ennek 2006. április 14-től járó kamataiban marasztalta az alperest, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította.

Az elsőfokú ítélet szerint a polgári jogi társasági szerződés tárgya a közös cél érdekében való együttműködés. A felperes azonban nem vett részt tevőlegesen a polgári jogi társaság gazdasági tevékenységében. Tőkéjét folyamatosan kivonta, 2003. április 29-én írott levelében pedig egyértelművé tette, hogy egy veszteséges gazdasági tevékenységet nem kíván finanszírozni. Könyvelésében, mérlegében 1999-2003. között nem részesedésként, hanem tartósan adott kölcsönként szerepeltette az alperesnek átadott összeget. Az alperestől elszámolást nem kért és a perben arra sem adott magyarázatot, hogy tőkéjének kivonása után milyen közös gazdasági célra irányult volna állítólagos együttműködésük.

Az elsőfokú ítélet szerint a felperes részéről összesen 39.868.952 Ft kölcsön nyújtására került sor, - a felperes könyvelésében is ezt az összeget tüntette fel - ez az összeg képezheti tehát a felek elszámolásának kiindulópontját. Tényként állapította meg emellett, hogy az alperes részéről összesen 44.539.208 Ft megfizetésére került sor, tehát az alperes 4.670.256 Ft-ot túlfizetett. Hivatkozott arra, hogy a szakértő véleménye szerint 2003. július 29-én 18.370.410 Ft illeti meg a felperest abban az esetben, ha induló tőkéje 39.868.952 Ft volt. Az elsőfokú bíróság szerint ebbe az összegbe kell beszámítani az alperes túlfizetését, ezért marasztalta 13.700.154 Ft és ennek kamatai tekintetében az alperest.

A mindkét fél fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság 5. sorszámú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az alperes marasztalását 18.370.410 Ft-ra és ennek 2003. július 30-tól járó kamataira felemelte.