BH 2005.9.313 Garázdaság megállapítását lehetővé tevő kihívóan közösségellenes magatartásnak nem tekinthető a terhelteknek - zárt lépcsőházban kialakult alkalmi vitát követő - pillanatnyi indulatból fakadó, egymással szemben megvalósított kölcsönös tettlegessége [Btk. 271. § (1) bek.].

I. Az elsőfokú bíróság 2003. május 28-án kelt ítéletében az I. r. és a II. r. terheltek bűnösségét társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében és társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében állapította meg, ezért őket halmazati büntetésül 150-150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egynapi tétel összegét 300 forintban állapította meg.

A III. r. és a IV. r. terheltek tekintetében megállapította, hogy nevezettek társtettesként elkövették a garázdaság bűntettét, ezért mindkettőjüket 2-2 évi időtartamra próbára bocsátotta.

A másodfokú bíróság a 2003. december 16-án kelt és jogerős ítéletében az elsőfokú határozatot kizárólag a III. és IV. r. terhelt tekintetében megállapított kártérítést érintően módosította, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az ítéleti tényállás szerint mind a négy terhelt nyugdíjas, s valamennyien ugyanazon ház III. emeletén laknak. 2001. október 27-én a déli órákban, a ház lépcsőházában - az ott elhelyezett virágok miatt szóváltás alakult ki köztük, ennek során az I. r., továbbá a IV. r. terhelt egymást ütlegelni kezdte. A tettlegességbe a II. r. és a III. r. terheltek is beavatkoztak. Mikor a dulakodás véget ért, a III. r. terhelt az I. és II. r. terhelteket a lakásba "terelte", az I. és II. r. terheltek azonban onnan kijöttek. Ekkor az I. r. terhelt valamilyen fémtárggyal a saját lakása felé igyekvő III. r. terheltet megütötte oly módon, hogy az ütés a III. r terhelt kezét és arcát érte. A III. r. terhelt némi dulakodást követően az I. és II. r. terhelteket ismételten lakásukba lökte.

A III. r. terhelt az I. r. terhelt bántalmazása következtében elmozdulás nélküli nyílt orrcsonttörést és a bal első körömperc bázisának elmozdulás nélküli törését szenvedte el, e sérülések 8 napon túl, ténylegesen 3-4 hét alatt gyó­gyul­tak. Az I. és II. r. terheltek testszerte zúzódásos sérüléseket szenvedtek el, melyek 8 napon belül gyógyultak. A III. és IV. r. terheltekkel szemben e sérülések elszenvedése miatt joghatályos magánindítványt terjesztettek elő.

A III. r. terhelt ugyancsak 8 napon belül gyógyuló véraláfutásos sérüléseket szenvedett el, magánindítványt azonban nem terjesztett elő.

II. Az I. r. és a II. r. terheltek meghatalmazott védője felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, melyben anyagi jogszabálysértést sérelmezve az érintett határozatok hatályon kívül helyezését indítványozta. Utalt arra, hogy az ítéletben rögzített tényállásból kitűnően a terheltek magatartása nem volt "kihívóan közösségellenes", ezért - tényállási elem hiányában - terhükre a garázdaság bűntette nem állapítható meg. Hangsúlyozta, hogy a felelősségre vont személyek cselekménye nem kívülállók ellen, hanem egymás ellen irányult, és senkinek tartania nem kellett attól, hogy az esemény szenvedő részese vagy sértettje lehet. A felülvizsgálati indítvány érvelése szerint ilyen veszély hiányában a cselekmény nem közösségellenes, hanem személyi sérelmek által motivált. A leírt tényállásból kitűnően egyébként megállapítható, hogy a terheltek magatartása a köznyugalmat semmilyen módon nem veszélyeztette, az kifejezetten a szembenálló házaspárok haragos viszonyából eredt.

A jogerős ítéletet felülvizsgálati indítvánnyal támadta meg a III. és a IV. r. terhelt és meghatalmazott védőjük is. Az indítvány indokolása szerint az elbírált magatartás - a tett körülményeire, helyszínére és jellegére figyelemmel - a köznyugalom megzavarására nem volt alkalmas, nélkülözte a kihívó közösségellenességet. A III. és IV. r. terheltek magatartása kifejezetten védekező jellegű volt, ezért ők a csoportosan elkövetett garázdaság tetteseiként nem vonhatók felelősségre. Mindezeken túl a III. és IV. r. terhelt erőszakos magatartást sem tanúsított, így cselekményük minősítése és bűnösségük megállapítása anyagi jogszabálysértéssel történt. A III. és IV. r. terheltek, valamint védőik bűncselekmény hiányában történő felmentést indítványoztak.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítványokat alaptalannak tartotta. Utalt arra, hogy az egyébként csendes lakóház délelőtti nyugalmát megzavaró hangoskodás és dulakodás alkalmas volt a házban lakók riadalmának, megbotránkozásának kiváltására, ezért a terheltek cselekményének elbírálása során anyagi jogsértés nem történt. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványokkal támadott határozatok hatályban tartását javasolta.