A Szegedi Ítélőtábla Pf.20854/2015/9. számú határozata személyiségvédelmi igény tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 84. §, 205. §, 209. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §] Bírók: Lengyel Nóra, Szeghő Katalin, Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.854/2015/9. szám

A Szegedi Ítélőtábla a (pártfogó üygvéd neve) ügyvéd által képviselt felperesnek - a Kolozsvári & Waldmann Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Waldmann Gábor) által képviselt alperes ellen személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt indított perében a Szegedi Törvényszék 2015. május 22. napján kelt 7.P.21.668/2014/19. számú ítélete ellen a felperes részéről 21. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15 875 (tizenötezer-nyolcszázhetvenöt) Ft másodfokú perköltséget és az állami adóhatóság felhívására a Magyar Államnak 48 000 Ft (negyvennyolcezer) másodfokú eljárási illetéket

Megállapítja, hogy a felperest az első- és másodfokú eljárásban képviselő (pártfogó üygvéd neve) pártfogó ügyvéd díját az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S

A peres felek a felperes által megvásárolni kívánt gépjármű vételárának finanszírozása céljából 2008. december 15-én kölcsönszerződést kötöttek egymással, amely alapján az alperes 5 000 000 Ft összegű kölcsönt folyósított a felperes részére. A kölcsön biztosítására a kölcsönszerződéssel egyidejűleg a felek opciós jogot alapítottak a kölcsönösszegből vásárolt gépjárműre az alperes javára.

A felperes módosított keresetében a személyiségi joga megsértésének megállapítását kérte. Keresetének indokolása szerint az alperes megsértette az emberi méltóságát azzal, hogy a kölcsön és az opciós szerződést azok "semmis volta dacára rá oktrojálta". Részletezte, hogy a szerződéseket milyen okokból ítéli érvénytelennek. Kifejtette, a z alperes azzal, hogy a szerződéseket rákényszerítette, megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, gazdasági erőfölényét kihasználva a blankettaszerződésben saját javára egyoldalú előnyöket kötött ki.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Részletesen kifejtett védekezése szerint a szerződések érvényesek, Kiemelte, a felperes szerződéskötési szándékát nem befolyásolta, a szerződéseket mint egyenjogú felek kötötték egymással, így azok a felperes személyiségi jogát nem sérthetik.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 63 500 Ft perköltséget, míg az államnak felhívásra 36 000 Ft eljárási illetéket. Határozatának indokolásában részletesen kitért a felperes által megjelölt érvénytelenségi okok vizsgálatára, azok fennállását nem találta megállapíthatónak.

Kiemelte, a felperes a kényszerítő, akarathajlító alperesi magatartás mibenlétét nem konkretizálta és nem bizonyította, ezért a személyiségvédelmi igénye megalapozatlan.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben az elsőfokú ítélet keresete szerinti megváltoztatását, valamint a pártfogó ügyvédi díj viselésére vonatkozó ítéleti rendelkezés pótlását kérte. Fellebbezési érvelése szerint az elsőfokú ítélet ellentétes a Kúria Gfv.30.312/2015/5. számú ítéletében foglaltakkal, amely az alperes által alkalmazott általános szerződési feltételek számos pontja érvénytelenségét állapította meg. Fenntartotta álláspontját, miszerint mind a kölcsönszerződés, mind az azzal egyidejűleg megkötött vételi jogot alapító szerződés érvénytelen.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Kiemelte, a perbeli esetben a felperes által hivatkozott Gfv.30.112/2015/5. számú kúriai határozat nem alkalmazható, az ugyanis semmilyen vonatkozásban nem érinti a perbeli kölcsönszerződés elválaszthatatlan részét képező HIT3/2008.11.01. üzletszabályzat rendelkezéseit. Egyebekben mindenben fenntartotta az elsőfokú eljárás során kifejtett álláspontját, kiemelten hangsúlyozva, hogy a szerződéskötés során semmilyen kényszerítő, akarathajlító magatartást nem tanúsított, ilyet konkrétan a felperes megjelölni nem tudott, nem bizonyította a személyiségi joga megsértését.