A Tatabányai Törvényszék Bf.451/2009/20. számú határozata hivatalos személy elleni erőszak bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 338. §, 346. §, 348. §, 351. §, 354. §, 361. §, 371. §, 372. §] Bírók: Budai Vince, Korcsok Marianna, Széplakiné dr. Balogh Éva

A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

2. Bf. 451/2009/20. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság Tatabányán a 2010. évi április hónap 15. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet

A megyei bíróság a hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt I.r.vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Tatabányai Városi Bíróság 2009. évi október hónap 1. napján kihirdetett 3. B. 690/2004/232. számú ítéletét megváltoztatja azzal, hogy a bűnjelre vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzi.

Az eljárás során felmerült bűnügyi költségből II. r. vádlottat 49.150 .- Ft ( negyvenkilencezer-százötven forint ) terheli.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A másodfokú eljárás során II. r. vádlottat terhelő további 7.500 .- Ft ( hétezer-ötszáz forint ) bűnügyi költség merült fel.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében [ Btk. 229.§ (1)(2) bekezdés II. fordulat ], ezért 1 év 6 hónap börtönbüntetésre és 300.000 .- Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette, a pénzmellékbüntetést - a megfizetés elmaradása esetén - 2.000 .- Ft-onként rendelte egy-egy napi fogházban - a főbüntetés végrehajtása esetén börtönben - végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatni. Az eljárás során lefoglalt bűnjelet elkobozni rendelte, és a felmerült bűnügyi költségből 142.002 .- Ft megfizetésére kötelezte a II. r. vádlottat.

A bíróság a jelen ügytől I. r. vádlott ügyét elkülönítette.

Az ítélet ellen II. r. vádlott és védője jelentett be fellebbezést felmentés iránt. A védő a fellebbezésének irányát - a bizonyítási indítványok elutasítása miatt - az ítélet hatályon kívül helyezésére is előterjesztette.

A Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség a Bf. 274/2007/18. számú átiratában az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezések alaptalanok, a főügyészi indítvány részben alapos, az alábbiak szerint.

A megyei bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárása során jogszabályt nem sértett, az ügy ténybeli megítélését megalapozó bizonyítékokat feltárta, a bűncselekményt az anyagi szabályoknak megfelelően minősítette. Az indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett.

A megyei bíróság a tényállás részének tekinti - ítéletszerkesztési hiba folytán az indokolás egyéb részében szereplő - azon megállapítást, hogy a II. r. vádlott sem a vizsgálatakor, sem az elkövetéskor nem szenvedett elmebetegségben, gyengeelméjűségben, tudatzavarban, szellemi leépülésben vagy egyéb olyan kóros elmeállapotban, amely korlátozta vagy képtelenné tette volna arra, hogy a cselekménye társadalomra veszélyességét felismerje, vagy hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.

Ezzel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottá és a másodfokú eljárásban is irányadóvá vált.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló valamennyi bizonyítékot a mérlegelési körébe vonta, azokat azonos szempontok szerint egyenként, és összességében is értékelte. Ennek során logikai hibát nem vétett, így a mérlegelése zárt logikai láncolatot alkot. A II. r. vádlott védekezését minden szempontból vizsgálta, a tanúk vallomásaival, valamint az okirati bizonyítékokkal összevetette. Helytállóan mutatott rá, hogy a II. r. vádlott az eljárás során részben arra hivatkozott, hogy a vele szemben eljáró személyeket ál-rendőröknek tekintette ( és ezért telefonált ), részben arra utalt, hogy mint rendőröknek adta át azokat az okiratokat, melyek szerinte a végrehajtási eljárás jogtalanságát voltak hivatottak bizonyítani. A II. r. vádlott ezen előadásai egymásnak ellentmondóak voltak. A tanúk vallomása ezzel szemben egybehangzó és következetes volt abban a tekintetben, hogy a II. r. vádlott - a hozzátartozójával együtt - igyekezett a végrehajtási eljárást meghiúsítani, az abban résztvevőkre rátámadtak, melyhez eszközül egy konyhai bárdot is használtak. A városi bíróság érvelése következetes volt, kellően megindokolta azt, hogy miért nem fogadta el a II. r. vádlott védekezését és miért a vádirati tényállással egyező tényállást állapított meg. Az indokolása arra is kiterjedt, hogy a II. r. vádlott által előterjesztett egyéb bizonyítási indítványoknak miért nem tett eleget.