BH 2019.12.332 Az Art. 128. § (1) bekezdésében nevesített határidő esetén a határidő elteltét követően az adóhatóságnak nincs lehetősége bírság szankciót alkalmazni, különben ezen határidők léte veszítené el az értelmét. A tisztességes hatósági eljáráshoz és a jogbiztonsághoz való jog sérelme következik be, ha a törvényben biztosított határidő-hosszabbítást az adóhatóság negligálja [1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek., 221. § (1) bek., 2003. évi XCII. tv. (Art.) 5/A. § (1) bek., 128. §].

Pertörténet:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30327/2017/11., Kúria Kfv.35142/2019/6. (*BH 2019.12.332*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes gabona-, jármű-kereskedelemmel, valamint közúti árufuvarozással foglalkozó gazdasági társaság. 2011. IV. negyedévében különböző gazdasági társaságok részére gabonaértékesítésről, valamint más gazdasági társaság felé fuvarozásról bocsátott ki számlákat, mely után általános forgalmi adót is vallott, továbbá termékbeszerzései is voltak, mely után adólevonási jogát érvényesítette. 2012. I. negyedévében fuvarozásról és jármű értékesítésről bocsátott ki számlákat, továbbá fuvarozásról és jármű beszerzésről fogadott be számlákat, melyeknél az általános forgalmiadó-levonási jogát érvényesítette. Az adóhatóság 2011. október - 2012. márciusi időszakokra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, melynek alapján 78 174 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely után emelt összegű adóbírságot szabott és késedelmi pótlékot számított fel.

[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2154014228 számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a kiszabott adóbírság összegét 50%-os mértékben, 39 087 000 Ft-ban állapította meg.

[3] A megállapítások alapja az volt, hogy a felperes nem értékesíthetett, mivel beszerzési forrást nem jelölt meg, ezért a gazdasági események hiánya áll fenn. A levonható adó vonatkozásában a termékek hiányára figyelemmel azt rögzítette, hogy a felek közötti gazdasági esemény nem nyert bizonyítást. A fuvarozásokkal kapcsolatban pedig a meghallgatott alkalmazottak és tanúk vallomására alapozva az került rögzítésre, hogy a szolgáltatás tényleges elvégzéséről a rendelkezésre álló számlákon kívül nem csatolt egyéb dokumentumot és azok megtörténtét a vallomások sem támasztották alá. Az értékesített jármű tekintetében leszögezte, hogy az nem került a felperes tulajdonába, azzal nem rendelkezett, ezért azt tovább sem értékesíthette. Ezzel összefüggésben azt is rögzítette, hogy a számla teljesítési időpontja 2011. szeptember 30., így azt a 2011. III. negyedévi bevallásban kellett volna feltüntetni. A levonható adó vonatkozásában is a számlákon feltüntetett gazdasági események hiánya okán állapította meg a levonási jog jogszerűtlen gyakorlását.

[4] Az adóbírság csökkentése kapcsán kifejtette, hogy a tényállás mellett az emelt összegű adóbírság törvényi feltételei nem állnak fenn, mivel a felperes részéről nem nyert bizonyítást a tudatos adóelkerülés ténye. Határozatát az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 55. § (1)-(2) bekezdésére, 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, 147. § (1)-(2) bekezdésére, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, 2. § (1) bekezdésére alapította, továbbá a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdését, 165. § (1) bekezdését, 166. § (2) bekezdését hívta fel. Az elsőfokú határozat kiadmányozására vonatkozó határidő-túllépést elismerte, de megítélése szerint az nem hatott ki a felperes jogainak gyakorlására.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes keresetében vitatta az alperesi megállapításokat. Nézete szerint az adóhatóság a gazdasági események hiányának megállapítása során nem folytatott le érdemi bizonyítást, olyan vizsgált időszakra vonatkozó bizonyítékokat használt fel, amelyeknek a lebonyolított ügylethez nem volt köze. A gabona értékesítése és beszerzése kapcsán kiállított és befogadott számlák vonatkozásában tett alperesi megállapítások hiányosak, bizonyítatlanok figyelemmel arra, hogy több résztvevő nem került meghallgatásra, ugyanakkor a meghallgatott személyek nagy része a vizsgált időszakban nem volt a cég képviselője, illetve alkalmazottja. A fuvarozásról kibocsátott és befogadott számlák kapcsán akként nyilatkozott, hogy az adóhatóság megállapításai nélkülöznek minden bizonyítást, miután a fuvarozáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételek a vizsgált időszakban fennálltak. A jármű-értékesítés és -beszerzés kapcsán megjegyezte, hogy az adóhatóság megállapításait mindössze a gépjármű-nyilvántartás adataira alapozta, arra nem volt figyelemmel, hogy a továbbértékesítési láncolat okán nem került sor forgalomba helyezésre. Nem vizsgálta az adóhatóság, hogy a végső vevő nevére forgalmi engedély kiállításra került-e. A határozat kiadmányozására nyitva álló határidő túllépése miatt kérte az adóbírság törlését.

[6] Az alperes ellenkérelmében a határozati indokait fenntartva a kereset elutasítását indítványozta. A 60 napos határidő túllépése kapcsán azzal védekezett, hogy az időtúllépés nem eredményezett a felperesnek jogsérelmet, mert jogorvoslati jogát a határozat átvételét követően gyakorolta és gyakorolhatta.

Az elsőfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét érdemben elutasította, az adóbírság tekintetében alaposnak találta és erre figyelemmel az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően e körben hatályon kívül helyezte.

[8] A 2011. IV. negyedévi gabona értékesítésével kapcsolatban a bíróság álláspontja az volt, hogy az adóhatóság bizonyítási kötelezettségének eleget tett, hiszen a bizonyítás körében ellenőrizte azon gépjárművek tulajdonosait, amelyek a vizsgált időszakban a bevételi számlákon feltüntetésre kerültek és kísérletet tett a tulajdonosok, valamint a társaságok esetében a képviselők személyes meghallgatására. Részletezte, hogy az adóhatóság hány fő részére küldött ki idézést, ebből hány főt hallgatott meg. A meghallgatott tanúk egy kivételével egybehangzóan nyilatkozták, hogy a felperesi társaságot, valamint a vele gazdasági kapcsolatban álló társaságokat nem ismerik, a fuvarozások nem valósultak meg.

[9] Az adóhatóság megkísérelte beszerezni a felperessel fennálló gazdasági kapcsolatot igazoló egyéb dokumentumokat, a gazdasági események kapcsán széles körű bizonyítást folytatott le. Ebből a bíróság álláspontja szerint az érdemi bizonyítás teljes körű lefolytatása rögzíthető volt, az adóhatóság határozatában az összes beszerzett bizonyítékot számba vette, értékelte, a tanúk vallomásai, valamint az iratok áttekintését követően helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a gazdasági társaságok között tényleges gazdasági tevékenység nem volt, az adott gazdasági ügylet a számlákban feltüntetett időpontokban és mennyiségben nem történt meg. A közösségi partnerekkel kapcsolatban információkat szerzett, melynek során megállapította, hogy egyik gazdasági társaság esetében a fuvarköltség és szállítás megszervezése a felperes feladata volt. Amennyiben a számlák mögött tényleges gazdasági tevékenység állt volna fenn, a fuvarozóknak nem lett volna ismeretlen a felperesi társaság, annak képviselője.