A Székesfehérvári Törvényszék Mf.21904/2013/4. számú határozata munkaviszony megszüntetése tárgyában. Bírók: Gieszné dr. Boda Orsolya, Kaló Zsuzsanna, Müllerné dr. Hradszky Erzsébet

Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság

3.Mf.21.904/2013/4. szám

A Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Bodnár és Társa Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve felperesnek,- a Dr. Pintér W. Andrea Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen munkaviszony megszüntetése miatt indított perben a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.386/2010/41. számú végzésével kijavított 1.M.386/2010/40. számú ítélete ellen a felperes által 43. és 44. sorszámok, az alperes által 42. és 48. sorszámok alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

az elsőfokú ítélet fellebbezett részét részben megváltoztatja és az alperes által a felperesnek levonásokkal terhelten fizetendő összegeket 2.817.340,- (kettőmillió-nyolcszáztizenhétezer-háromszáznegyvenegy) forintra, ebből 1.839.260,- Ft (egymillió-nyolcszázharminckilencezer-kétszázhatvan) után 2011. február 10. napjától a kifizetésig, 320.387 (háromszázhúszezer-háromszáznyolcvanhét) forintnak 2009. október 1-től a kifizetésig járó késedelmi kamatára, a levonásmentesen fizetendő átalánytérítés mértékét 694.060 (hatszázkilencvennégyezer-hatvan) forintra, az államnak járó illetéket pedig 178.000 (százhetvennyolcezer) forintra felemeli.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 92.500 (kilencvenkettőezer-ötszáz) forint elsőfokú perköltséget.

A nettó 435.599 (négyszázharmincötezer-ötszázkilencvenkilenc) forint költségtérítés-bérkiegészítés címén előterjesztett keresetet elutasító rendelkezést hatályon kívül helyezi, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására, és új határozat hozatalára utasítja.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A felek az elbírált igények tekintetében a másodfokú költségeket maguk viselik, a hatályon kívül helyezett rendelkezés tekintetében a bíróság a felek másodfokú perköltségét 20.000-20.000 (húszezer-húszezer) forintban állapítja meg.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 107.200 (százhétezer-kétszáz) forint fellebbezési illetéket. Az így meg nem térült fellebbezési és kereseti illeték az álltam terhén marad.

A részítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, ezért kötelezte, hogy fizessen meg volt munkavállalójának bruttó 1.467.244,- Ft-ot, és kamatát, valamint levonásmentesen 553.004,- Ft-ot, továbbá, bruttó 848.781,- Ft-ot, s ebből 320.387,- Ft-nak a kamatát, ezenfelül 26.000,- Ft költségtérítést, és 76.000,- Ft étkezési hozzájárulást. Az ítéletet bruttó 200.000,- Ft, valamint 26.000,- Ft költségtérítés erejéig előzetesen végrehajthatónak nyilvánította. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Megállapította, hogy a felperes határozatlan idejű, teljes munkaidős munkaviszonyát módosító 2009. december 29-i szerződés semmis, mert sérti a jóhiszeműség, a tisztesség elvét és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, amiért is a felek közötti munkaviszonyt határozatlan idejűnek kell tekinteni. Ennek következtében pedig, a munkaviszony 2010. május 10-i munkáltatói megszüntetése jogellenes.

Az elsőfokú bíróság a jogviszony jogellenes megszüntetésére alapított keresetveszteséget a teljes elszámolási időszakban havi bruttó 138.251,- Ft-ot alapul véve 1.467.244,- Ft-ban fogadta el és 4 havi átlagkeresetnek megfelelő sérelmi díjat is megítélt, összesen 553.004,- Ft-ot. A 2010. január 1. és augusztus 31. közötti bérkülönbözetet számítási alapjának is a havi bruttó 138.251,- Ft bért tekintette, s az alperest bruttó 331.575,- Ft megfizetésre kötelezte. Rendkívüli munkavégzés címén 2009. évre - 237.500,- Ft személyi alapbérrel számolva - bruttó 320.387,- Ft-ot, készenlét címén 196.819 Ft-ot, étkezési hozzájárulásként 76.000,- Ft-ot, költségtérítésként 26.000,- Ft-ot ítélt meg.

Elutasította azonban a felek megállapodásával kialakított sajátos javadalmazási konstrukcióból származó nettó 435.599,- Ft összegű igényt, mert egy közbeiktatott cégen keresztüli beszámlázáson alapuló felperesi díjazás az adó jogszabályokkal nyilvánvalóan nem áll összhangban. E konstrukcióban a felperesre háruló terheket, költségeket neki kell viselni. Az alperes a számlák ellenértékét megfizette, így a szerződést teljesítette.

Nem látta igazoltnak 2010. évre a rendkívüli munkavégzést sem, mert a felperes kötetlen munkaidőben dolgozott, és nem bizonyította, hogy napi munkaidejét meghaladóan is végezett munkát, illetve feladatai ténylegesen megkívánták a munkaidőn túli rendelkezésre állást. Elutasításra került a szabadságmegváltás és a know-how díj iránti követelés is.

Az elsőfokú ítéletet a felperes és az alperes is fellebbezéssel támadta meg.

A felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását akként kérte, hogy a javára megítélt marasztalási összeg bruttó 2.971.924,- forinttal, valamint további nettó 1.027.395,- forinttal és az elsőfokú ítéletben megállapított kamattal kerüljön felemelésre. Eme igényét elsősorban arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság az átlagkeresetet helytelenül számította ki, ezért a jogviszony jogellenes megszüntetése miatti keresetveszteség és a sérelmi díj összege sem helytálló. Álláspontja szerint a bruttó havi 237.500,- Ft személyi alapbéréhez hozzá kell számítani a 2009. II-IV. negyedévre már megítélt és a 2010. I. negyedévre járó, de az elsőfokú bíróság által elutasított túlóra és készenlét ellenértékét. A másodfokú eljárásban fellebbezési kérelmét - az összegszerűség pontosítása nélkül - módosította akként, hogy az átlagkereset számításánál az esedékességkor érvényes személyi alapbérét kell figyelembe venni.

Az alperes is elsődlegesen az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, és a jogviszony jogellenessége megszüntetésével kapcsolatos kereset elutasítását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését kérte.

Arra hivatkozott, hogy az alperes az eljárás során mindvégig következetesen állította, hogy eredeti szándéka a felperes munkaviszonyának megszüntetésére irányult. Ennek közlésekor azonban, volt dolgozója áthidaló megoldásként maga javasolta a munkaszerződés módosítását, a jogviszony határozott idejűvé alakítását. A felek egyeztetése négyszemközt zajlott, állítása igazolására konkrét bizonyíték nem állt rendelkezésre, ezért a bíróságnak a felek szavahihetőségét kellett volna vizsgálnia. A felperes eljárás során tett nyilatkozatainak összevetése pedig megkérdőjelezik a szavahihetőségét.

A felperes fellebbezése részben megalapozott, az alperes fellebbezése alaptalan.

A munkaviszony megszüntetésnek jogszerűsége

Azt a felek maguk sem vitatták, hogy az ügyvezető és a felperes között feszült munkakapcsolat alakult ki, kommunikációs problémák jelentkeztek, a kialakult helyzetet rendezni kellett. A felek erről tárgyaltak, s több irányú változásban egyeztek meg. A jó munkahelyi légkör biztosítása érdekében a felperes otthonában végzi a munkáját, telefonon, elektronikusan tartja a kapcsolatot a kollegáival, az irodába csak eseti jelleggel megy be. Új munkafeladatokat is kapott, a Z diákmunka irányítása helyett a XY Kft-nél a diákmunka és a kölcsönzött munkaerővel kapcsolatos szervezési feladatokat látta el, ami kevesebb munkával járt, így azt részmunkaidőben is el tudta végezni, kevesebb bérért.