A Kúria Mfv.10444/2014/1. számú precedensképes határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 272. §, 275. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 10. §, 88. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

A határozat elvi tartalma:

A határozatlan időre létesített munkaviszony megszüntetése a határozott idő lejártára hivatkozással jogsértő.

***********

Mfv.I.10.444/2014/6.

A Kúria a dr. Bodnár Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Pardavi László ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 1.M.386/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.21.904/2013/4. számú részítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Kúria a Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.21.904/2013/4. számú részítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, egyebekben hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 25.000 (huszonötezer) forint és 6.750 (hatezer-hétszázötven) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 208.200 (kettőszáznyolcezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

A felperes 2009. január 19-étől állt az alperes alkalmazásában közgazdászként projektvezető munkakörben. A munkaszerződés havi bruttó 80.000 forintos személyi alapbért rögzített, a felperes azonban az ügyvezetővel kötött megállapodás alapján ténylegesen havi nettó 140.000 forint járandóságra tarthatott igényt. A munkaszerződés szerinti béren felüli összegek fizetése úgynevezett "beszámlázással" történt. A felperessel kapcsolatban álló könyvelő cég irodai szolgáltatás címén számlázott az alperes társaságnak, a felperessel pedig úgy kötött részmunkaidős munkaszerződést a cég, hogy amögött tényleges munkavégzés nem állt a felperes részéről.

A felperes a projektvezetői munkájához a munkába lépését követően saját gépkocsiját vette igénybe, majd 2009. márciusától az alperes biztosította az autót. A költségek fedezeteként havi 10.000 forintot számolt el. A munkavállaló emellett céges mobiltelefont is kapott.

A felperes munkafeladata volt 2009-ben, hogy diákmunkaerőt biztosítson a T.G. Zrt. két sz. üzlete, valamint a C.H.Kft. számára. A szerződéses partnerek több műszakos munkarendben dolgoztak, amennyiben az alperes által biztosított diákmunkásokkal, alkalmi munkavállalókkal kapcsolatban rendkívüli munkaszervezési intézkedés vált szükségessé, akkor közvetlenül a felperest keresték.

A felperes reggel rugalmas munkakezdéssel állt munkába, irodai koordinációs feladatai mellett a szerződéses partnereket a helyszínen kereste fel. Rendszeresen intézkedett a beosztott, de műszakkezdéskor meg nem jelenő munkatársak pótlása érdekében, amennyiben a diákmunkás tevékenységével kapcsolatban kifogás merült fel, ugyancsak maga intézte el. A felperes számos esetben rendkívüli munkaidőben végezte a feladatait, és jellemzően a műszakváltások idején kellett "készenlétben állnia". Az alperesnél pontos munkaidő nyilvántartást nem vezettek, a felperes rendkívüli munkavégzései, illetve azok időpontja és időtartama nem volt rögzített.

2009. december végén az alperes ügyvezetője munkaszerződés-módosítás tervezetet készített. A felek között fennálló kommunikációs problémák, konfliktusok tették ezt szükségessé.

A felek által 2009. december 29-én aláírt munkaszerződés-módosítás szerint a felperes határozatlan idejű heti 40 órás munkaviszonya 2010. augusztus 31. napjáig szólóan határozott idejűre módosult, a munkavállaló a továbbiakban részmunkaidőben, napi 4 órában tartozott teljesíteni a munkaköri kötelezettségeit. A felperes kötetlen munkaidő-beosztással látta el a tevékenységét, személyi alapbére pedig 50.000 forintra módosult. A felek által ugyancsak december 29-ei keltezéssel aláírt ún. külön megállapodás alapján a felperes személyi alapbérén felül bruttó 50.000 forint további kifizetésre is számíthatott versenytilalmi kötelezettség vállalására tekintettel. Ugyanezen a napon egy harmadik megállapodást is kötöttek, amely szerint az ügyvezető kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperes havi bérét rendszeresen nettó 100.000 forintra kiegészíti.

A felperesnek a munkáltatói elvárás szerint 2010. januárjától legfőképpen a C.H. Kft. munkaerő igényével kapcsolatos szervezési feladatokat kellett végeznie. E területen a felnőtt munkaerő szervezése volt a feladata. A munkáltató az általa szűkebben meghatározott feladatkörre tekintettel a felperes számára biztosított havi 10.000 forintos költségtérítést 2010. január 1-jétől megvonta.

Az alperes 2010. május 7-én kelt nyilatkozatával a felperes munkaviszonyát az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 88. §-ának (2) bekezdése alapján 2010. május 10-ével megszüntette. A munkavállalója felé azonban a 2010. május-augusztus hónapokra csak havi 50.000 forint bruttó személyi alapbér alapulvételével számolt el, továbbá 2010. évi szabadság megváltása címén részesítette őt bruttó 21.429 forint kifizetésben.

A felperes a munkaviszonya megszüntetésének jogszerűségét kifogásolva élt keresettel. Álláspontja szerint a 2009. december 29-ei szerződésmódosítás az Mt. 8. § (1) bekezdése, és a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis, jogszabályba ütközik. E szerződésmódosítás nem a valós munkajogi helyzetet rögzítette, nem a felek akaratát tükrözte, színlelt tartalma azt semmissé teszi. A munkaszerződés a munkáltatói szándéknak megfelelő módosítása a jogszabály megkerülését célozta, az adó- és társadalombiztosítási jogszabályokkal nem állt összhangban. A munkajogviszony határozott idejűvé alakítása egyben a jóerkölcsbe is ütközik, amögött azon munkáltatói szándék húzódott, hogy a munkavállaló jogviszonyát a későbbiekben könnyebben lehessen felmondani. Mivel a munkaviszonya változatlanul határozatlan idejűnek tekintendő, annak 2010. májusi az Mt. 88. § (2) bekezdése rendelkezéseire alapított megszüntetése jogellenesnek minősül.

A felperes visszahelyezést nem igényelt, ugyanakkor arra hivatkozott, hogy a bruttó járandóságait 2010. évben nem számfejtette megfelelően a munkáltató, az elszámolást ugyanis bruttó havi 163.000 forintos keresettel kellett volna teljesítenie. Hivatkozott arra, hogy rendszeresen kellett túlmunkát is végeznie, és a kiírt szabadsága idején is az ügyfelek kérelmére eljárt az alperes érdekében. A túlóráit, készenléteit az alperes megfelelően nem díjazta. A másik projektvezető munkatárstól eltérően jutalomban nem részesült, illetve étkezési hozzájárulást nem kapott annak ellenére, hogy az alperes ezeket a többi munkavállalójának megfizette. Sérelmezte, hogy a felmerült költségeit sem térítette meg maradéktalanul a munkáltató.

A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.386/2010/40. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, ezért kötelezte 1.467.724 forint és ennek kamata, továbbá levonásmentesen 553.004 forint megfizetésére. Kötelezte az alperest bruttó 848.781 forint és ennek kamata, valamint 26.000 forint költségtérítés és 76.000 forint étkezési hozzájárulás viselésére. A bíróság ezt meghaladóan a keresetet elutasította rögzítve, hogy a felek költségeiket maguk viselik, míg az alperes illeték fizetésére köteles.