A Kúria Mfv.10444/2014/1. számú precedensképes határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 272. §, 275. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 10. §, 88. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

A határozat elvi tartalma:

A határozatlan időre létesített munkaviszony megszüntetése a határozott idő lejártára hivatkozással jogsértő.

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.386/2010/40., Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.386/2010/41., Székesfehérvári Törvényszék Mf.21904/2013/4., *Kúria Mfv.10444/2014/1.*

***********

Mfv.I.10.444/2014/6.

A Kúria a dr. Bodnár Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Pardavi László ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 1.M.386/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.21.904/2013/4. számú részítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Kúria a Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.21.904/2013/4. számú részítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, egyebekben hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 25.000 (huszonötezer) forint és 6.750 (hatezer-hétszázötven) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 208.200 (kettőszáznyolcezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

A felperes 2009. január 19-étől állt az alperes alkalmazásában közgazdászként projektvezető munkakörben. A munkaszerződés havi bruttó 80.000 forintos személyi alapbért rögzített, a felperes azonban az ügyvezetővel kötött megállapodás alapján ténylegesen havi nettó 140.000 forint járandóságra tarthatott igényt. A munkaszerződés szerinti béren felüli összegek fizetése úgynevezett "beszámlázással" történt. A felperessel kapcsolatban álló könyvelő cég irodai szolgáltatás címén számlázott az alperes társaságnak, a felperessel pedig úgy kötött részmunkaidős munkaszerződést a cég, hogy amögött tényleges munkavégzés nem állt a felperes részéről.

A felperes a projektvezetői munkájához a munkába lépését követően saját gépkocsiját vette igénybe, majd 2009. márciusától az alperes biztosította az autót. A költségek fedezeteként havi 10.000 forintot számolt el. A munkavállaló emellett céges mobiltelefont is kapott.

A felperes munkafeladata volt 2009-ben, hogy diákmunkaerőt biztosítson a T.G. Zrt. két sz. üzlete, valamint a C.H.Kft. számára. A szerződéses partnerek több műszakos munkarendben dolgoztak, amennyiben az alperes által biztosított diákmunkásokkal, alkalmi munkavállalókkal kapcsolatban rendkívüli munkaszervezési intézkedés vált szükségessé, akkor közvetlenül a felperest keresték.

A felperes reggel rugalmas munkakezdéssel állt munkába, irodai koordinációs feladatai mellett a szerződéses partnereket a helyszínen kereste fel. Rendszeresen intézkedett a beosztott, de műszakkezdéskor meg nem jelenő munkatársak pótlása érdekében, amennyiben a diákmunkás tevékenységével kapcsolatban kifogás merült fel, ugyancsak maga intézte el. A felperes számos esetben rendkívüli munkaidőben végezte a feladatait, és jellemzően a műszakváltások idején kellett "készenlétben állnia". Az alperesnél pontos munkaidő nyilvántartást nem vezettek, a felperes rendkívüli munkavégzései, illetve azok időpontja és időtartama nem volt rögzített.

2009. december végén az alperes ügyvezetője munkaszerződés-módosítás tervezetet készített. A felek között fennálló kommunikációs problémák, konfliktusok tették ezt szükségessé.

A felek által 2009. december 29-én aláírt munkaszerződés-módosítás szerint a felperes határozatlan idejű heti 40 órás munkaviszonya 2010. augusztus 31. napjáig szólóan határozott idejűre módosult, a munkavállaló a továbbiakban részmunkaidőben, napi 4 órában tartozott teljesíteni a munkaköri kötelezettségeit. A felperes kötetlen munkaidő-beosztással látta el a tevékenységét, személyi alapbére pedig 50.000 forintra módosult. A felek által ugyancsak december 29-ei keltezéssel aláírt ún. külön megállapodás alapján a felperes személyi alapbérén felül bruttó 50.000 forint további kifizetésre is számíthatott versenytilalmi kötelezettség vállalására tekintettel. Ugyanezen a napon egy harmadik megállapodást is kötöttek, amely szerint az ügyvezető kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperes havi bérét rendszeresen nettó 100.000 forintra kiegészíti.

A felperesnek a munkáltatói elvárás szerint 2010. januárjától legfőképpen a C.H. Kft. munkaerő igényével kapcsolatos szervezési feladatokat kellett végeznie. E területen a felnőtt munkaerő szervezése volt a feladata. A munkáltató az általa szűkebben meghatározott feladatkörre tekintettel a felperes számára biztosított havi 10.000 forintos költségtérítést 2010. január 1-jétől megvonta.

Az alperes 2010. május 7-én kelt nyilatkozatával a felperes munkaviszonyát az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 88. §-ának (2) bekezdése alapján 2010. május 10-ével megszüntette. A munkavállalója felé azonban a 2010. május-augusztus hónapokra csak havi 50.000 forint bruttó személyi alapbér alapulvételével számolt el, továbbá 2010. évi szabadság megváltása címén részesítette őt bruttó 21.429 forint kifizetésben.

A felperes a munkaviszonya megszüntetésének jogszerűségét kifogásolva élt keresettel. Álláspontja szerint a 2009. december 29-ei szerződésmódosítás az Mt. 8. § (1) bekezdése, és a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis, jogszabályba ütközik. E szerződésmódosítás nem a valós munkajogi helyzetet rögzítette, nem a felek akaratát tükrözte, színlelt tartalma azt semmissé teszi. A munkaszerződés a munkáltatói szándéknak megfelelő módosítása a jogszabály megkerülését célozta, az adó- és társadalombiztosítási jogszabályokkal nem állt összhangban. A munkajogviszony határozott idejűvé alakítása egyben a jóerkölcsbe is ütközik, amögött azon munkáltatói szándék húzódott, hogy a munkavállaló jogviszonyát a későbbiekben könnyebben lehessen felmondani. Mivel a munkaviszonya változatlanul határozatlan idejűnek tekintendő, annak 2010. májusi az Mt. 88. § (2) bekezdése rendelkezéseire alapított megszüntetése jogellenesnek minősül.

A felperes visszahelyezést nem igényelt, ugyanakkor arra hivatkozott, hogy a bruttó járandóságait 2010. évben nem számfejtette megfelelően a munkáltató, az elszámolást ugyanis bruttó havi 163.000 forintos keresettel kellett volna teljesítenie. Hivatkozott arra, hogy rendszeresen kellett túlmunkát is végeznie, és a kiírt szabadsága idején is az ügyfelek kérelmére eljárt az alperes érdekében. A túlóráit, készenléteit az alperes megfelelően nem díjazta. A másik projektvezető munkatárstól eltérően jutalomban nem részesült, illetve étkezési hozzájárulást nem kapott annak ellenére, hogy az alperes ezeket a többi munkavállalójának megfizette. Sérelmezte, hogy a felmerült költségeit sem térítette meg maradéktalanul a munkáltató.