BH 1998.10.471 I. A garázdaság vétsége megvalósulásának három együttes feltétele az elkövetési magatartás kihívó közösségellenessége, erőszakos jellege, valamint annak másokban megbotránkozás vagy riadalom keltésére való alkalmassága; mely feltételek egyikének a hiánya esetében a bűncselekmény nem állapítható meg [Btk. 271. § (1) bek.].

II. A 8 napot meg nem haladó gyógytartamú sérülés okozása esetén a könnyű testi sértés vétsége csak akkor állapítható meg, ha az elkövető - legalább eshetőleges - szándéka a testi sérülés okozására irányul [Btk. 170.§ (1) bek.].

III. Az elkövető jogos védelem folytán nem büntethető a könnyű testi sértés vétsége miatt, ha a kiskorú gyermeke sérelmére megvalósított személyi szabadság megsértésének a megakadályozása során okoz a jogtalan támadónak 8 napot meg nem haladó gyógytartamú testi sérülést [Btk. 29. § (1) bek., 170. § (1) bek., 175. § (1)bek.].

A városi bíróság az 1995. október 26-án kelt végzésével a terheltet garázdaság vétsége, valamint 2 rb. könnyű testi sértés vétsége miatt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta és kötelezte 7086 forint bűnügyi költség megfizetésére.

A megyei bíróság az 1996. március 21-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, az eljárást megszüntette, és a terheltet megrovásban részesítette.

A terhelt az első- és másodfokú bíróság határozata ellen a Be. 284. §-ának (1) bekezdésére alapozott felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Az indítványban a tényállás megalapozottságát vitatta, de azt is előadta, hogy az eljárás során keletkezett adatokból nem következik okszerűen a büntetőjogi felelőssége, ezért a felmentését kérte.

A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítvány elutasítását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány alapos.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terheltnek a korábbi házasságából született Tímea és Zoltán utónevű gyermekeit a bíróság jogerős határozattal az anyánál, B.-nél helyezte el. 1994. június 10-én a két kiskorú gyermek önként a vádlott lakására ment, onnan az anyjához nem kívántak visszatérni és azóta is a terhelt gondozásában vannak.

B.-né és a jelenlegi férje elhatározták, hogy önhatalmúlag szerzik vissza a gyermekeket. Ennek érdekében 1994. augusztus 9-én este 18 és 19 óra közötti időben a szomszédjuk által vezetett személygépkocsival megjelentek a terhelt háza közelében. A két kiskorú gyermek a játszótéren játszott. B.-né a kislányt beültette a gépkocsiba, aki azonban hangosan ellenkezett, sírt, kiabált, segítségül hívta a terheltet, míg a fiúgyermek biciklijével a játszótérről elhajtott. A terhelt hallva a kislány segélykiáltásait, a gépkocsihoz rohant, annak ajtajával a gépkocsi oldalának lökte B.-nét, majd a segítségére siető férjét többször a halántékán megütötte, aki ennek következtében a földre került. A terheltnek a kislányt a gépkocsiból nem sikerült kivennie, mert ebben a rendőrjárőr megakadályozta. B.-ék a helyszínről a gépkocsival elhajtottak, de az esti órákban a kislányt végül is visszavitték a terhelt lakására.