A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35452/2010/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ILLETÉKÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 3. §, 4. §, 18. §, 26. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

Kfv.V.35.452/2010/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Osváth Ildikó ügyvéd által képviselt felperesnek a Baktiné dr. Tóth Judit jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen illetékügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Heves Megyei Bíróság 2010. szeptember 24. napján kelt 2.K.30.082/20010/7. számú ítélete ellen a felperes részéről 11. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság a Heves Megyei Bíróság 2.K.30.082/2010/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 /azaz tízezer/ forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 10.000 /azaz tízezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a .. helyrajzi számú szántó és gyep művelési ágú külterületi ingatlan 3600/6900 tulajdoni hányadát 2009. december 10. napján megvásárolta. Az adásvételi szerződés 9. pontjában a felek rögzítették, hogy az ingatlan a 2012. gazdasági év végéig a Kkt. részére haszonbérbeadásra került. A 11. pontban a felperes kijelentette, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal által kiadott regisztrációs számmal rendelkező magánszemély /őstermelő/ és azt vállalta, hogy a vásárolt termőföldet a vásárlástól számított 5 éven belül nem idegeníti el, azon vagyoni értékű jogot nem alapít, és a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja, ezért vagyonszerzésére az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény /a továbbiakban: Itv./ 26.§-ának /1/ bekezdés p. pontjára alapítottan illetékmentesség megadását kérte.

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága Illetékkiszabó Osztály 3. /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a 2010. január 18. napján kelt 8527129451 számú fizetési meghagyásával felperest vagyonszerzése után 99.200 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték, ezen belül 99.200 Ft illetékelőleg megfizetésére kötelezte.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2010. március 18. napján kelt 2127792495 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az Itv. 1.§-ára, 3.§-ának /3/ bekezdés a. pontjára, 26.§-ának /1/ bekezdés p. pontjára, 77/A.§-ának /1/-/2/ bekezdéseire, 102.§-ának /1/ bekezdés m. pontjára alapította. Indokolása szerint a vagyonszerzőt a visszterhes vagyonátruházási illeték alóli mentesség kizárólag valamennyi törvényes feltétel együttes teljesülése esetén illeti meg. Utalva a Legfelsőbb Bíróság BH2009.310 számú eseti döntésére, kiemelte, hogy a felperes által megvásárolt földterületen az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában haszonbérleti jog állt fenn, aminek következtében az Itv. 26.§-ának /1/ bekezdés p. pontja szerinti mentesség azon feltétele, miszerint a magánszemélynek a vásárlás időpontjától kell mezőgazdasági célra hasznosítania az ingatlant, nem teljesült. Az adásvételi szerződés 9. pontjában foglaltak alapján megállapította, hogy a perbeli esetben a földhaszonbérleti jognak az adásvételi szerződést megelőző időpontban való megszűnése kizárt volt. Álláspontja szerint az illetékfizetési kötelezettség az Itv. 3.§ /3/ bekezdésének megfelelően a szerződéskötés időpontjában, és nem a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való teljes hatályú bejegyzésekor keletkezik. A tulajdonjog fenntartással kötött adásvételi szerződés érvényességét e jogfenntartás nem érinti, az nem minősül felfüggesztő feltételnek, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető, és nincs hatással arra törvényi előírásra, hogy a mentesség feltételeivel a felperesnek már az adásvételi szerződés időpontjában rendelkeznie kellett volna.

A felperes kerestében a határozatok megváltoztatását és az illetékfizetési kötelezettsége alóli mentesítését kérte. Álláspontja szerint az Itv. 26.§-ának /1/ bekezdés p. pontja nem tartalmaz olyan kitételt, miszerint az illetékkedvezmény igénybevételének alapvető, konjunktív feltétele lenne a termőföld magánszemély általi, saját személyében való művelése. Az ezzel ellentétes álláspontot sem az Itv-t módosító törvények, sem az azokhoz fűzött törvényi indokolások nem támasztják alá. A módosítások történeti áttekintéséből pedig arra következtetett, hogy a jogalkotó inkább lazította az illetékmentesség érvényesítésére vonatkozó szabályokat, kiterjesztve a mentesség körét. A törvény által alkalmazott hasznosítás kifejezés magába foglalja nem csak a személyes használatot, de a használat jogának átengedését is /haszonélvezet, haszonbérlet/, amellyel kapcsolatos, évtizedes és kikristályosodott Ptk. értelmezés is a saját álláspontját támasztja alá. A BH2009.310 számú eseti döntés kapcsán arra utalt, hogy az nem csak kötelező ereje hiányában, de azért sem alkalmazható, mivel tényállásbeli eltérés áll fenn. Álláspontja szerint önmagában a haszonbérlet fennállása nem képezheti akadályát a vásárlásnak, illetve, hogy a feltételek vállalását ezt követően teremtse meg a vevő. Kifejtette továbbá, hogy a vagyonszerzőnek az illetékmentességhez szükséges feltételekkel nem a szerződés megkötésének napján kellett rendelkeznie, mivel az Itv. 26.§-ának /1/ bekezdés p. pontja alapján a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozhatott, hogy a feltételeket vállalja, illetve, hogy igazolni is tudja azokat.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az Itv. 26.§-ának /1/ bekezdés p. pontjában előírt feltételek konjunktív jellegűek, tehát azok együttes fennállása szükséges a vagyonszerzés illetékmentességéhez. E feltételek között, a termőföldnek mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély általi visszteher ellenében történő megszerzése megfogalmazásból az következik, hogy csak az a magánszemély részesülhet a kedvezményben, aki mezőgazdasági tevékenységet végez. Az egyéb törvényi előfeltételek esetén is tehát csak az részesíthető kedvezményben, aki saját maga műveli a termőföldet, amit az alperes által is hivatkozott EBH2007.1658 számú bírósági eseti döntés is alátámaszt.

Az elsőfokú bíróság szerint az Itv. 3.§-ának /3/ bekezdés a. pontja és 26.§-ának /1/ bekezdés p. pontja együttes értelmezéséből következik, hogy a felperesnek az adásvételi szerződés megkötése napján kellett a törvényi feltételekkel rendelkeznie. Nem változtat ezen az sem, hogy a jogszabály értelmében legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell a vagyonszerzőnek nyilatkoznia az illetékmentesség feltételeinek vállalásáról és a fennállásáról. Az alperes határozata indokolásában helytállóan hivatkozott az Itv. általános szabályaira, azok alkalmazását megalapozta az, hogy a felperes nem rendelkezezett az Itv. 26.§-ának /1/ bekezdés p. pontja által megkövetelt feltételekkel, így a vagyonszerzése nem illetékmentes.