Az Egri Törvényszék K.30082/2010/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 77. §, 78. §, 339. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 43. §, 2001. évi LXXIV. törvény 97. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. §, 109. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Szalai Tünde

Heves Megyei Bíróság

2.K.30.082/2010/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Heves Megyei Bíróság a dr. Osváth Ildikó (cím.) ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Répási Péter (cím.) jogtanácsos által képviselt APEH Központi Hivatal Hatósági Főosztály Észak-magyarországi Kihelyezett Hatósági Osztály (cím.) alperes ellen adó tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perében meghozta az alábbi

Ítéletet:

A bíróság a felperes kereseti kérelmét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak az APEH Észak-magyarországi Regionális Igazgatóság külön felhívására 10.000 (Tízezer) Ft eljárási illetéket.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek az APEH Magyar Államkincstárnál vezetett számlaszám előirányzat felhasználási keretszámlája javára 15.000 (Tizenötezer) Ft perköltséget.

A felperes felmerült költségét maga köteles viselni.

A bíróság ítélete ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S:

A bíróság a felperes kereseti kérelme, az alperes érdemi nyilatkozata és a csatolt közigazgatási iratok tartalma alapján az alábbiakat állapította meg:

A felperes a 2009. december hó 10. napján kelt adásvételi szerződéssel 992.000 Ft ellenérték fejében megvásárolta egyéb fél neve a helységnév-i helyrajzi szám. hrsz-ú szántó és gyep (rét) művelési ágú külterületi ingatlan 3600/6900 tulajdoni hányadát.

Az adásvételi szerződés 9. pontjában az került rögzítésre, hogy az ingatlanon 2012. év végéig haszonbérleti jog áll fenn a gazdálkodó szervezet neve. javára. Egyúttal a felperes nyilatkozatot tett arra vonatkozóan is, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal által kiadott regisztrációs számmal rendelkező magánszemély, aki vállalja, hogy a termőföldet vásárlástól számítva 5 évig nem idegeníti el, azon vagyoni értékű jogot nem alapít és a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja. Erre tekintettel a felperes kérte az illetékről szóló 1990. évi XCII. törvény (továbbiakban: Itv.) 26.§ (1) bekezdés p.) pontjában szereplő illetékmentességben történő részesítését.

Az eladó 2009. december 14-ei keltezéssel benyújtotta az illetékes földhivatalhoz 2009. december 16. napján a 09B400 számú adatlapot az illetékmentesség igénybevétele céljából.

A felperesi vevő tulajdonjogát a termőföldre a helységnév 2-i Körzeti Földhivatal az adásvételi szerződésre tekintettel 2009. december hó 16. napján jegyezte be.

Az APEH Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága Illetékkiszabó Osztály 3. a 2010. január 18-án kelt határozatszám 1. számú fizetési meghagyásában a felperes terhére a termőföld adásvételi szerződésre tekintettel 99.200 Ft visszterhes vagyonátruházási illetékelőleg fizetési kötelezettséget állapított meg. A fizetési meghagyás indokolása szerint az Itv. 26.§ (1) bekezdés p.) pontjában foglalt illetékmentesség csak azt a személyt illeti meg, aki a termőföldet saját maga hasznosítja.

A fizetési meghagyással szemben felperes fellebbezést nyújtott be. Fellebbezését az APEH Központi Hivatal Hatósági Főosztály Észak-magyarországi Kihelyezett Hatósági Osztálya bírálta el a határozatszám 2.. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyva.

A másodfokú határozat indokolása szerint a felperes az Itv. fenti szakasza alapján az illetékmentesség nem illeti meg, mivel a fenti törvényhelyben meghatározott együttes, konjuktív feltételekkel a felperes nem rendelkezik. Az Itv. 26.§ (1) bekezdés p.) pontja alapján nem illetékmentes a vagyonszerzés, ha a vásárlás időpontjában a termőföld haszonbérlő által volt hasznosított. Az adott tényállás szerint pedig a megvásárolt földterületen a gazdálkodó szervezet neve. javára haszonbérleti jog állt fenn, amelynek fennállása miatt nem teljesült az illetékmentesség azon alapvető feltétele, mely szerint a magánszemélynek a vásárlás időpontjától kell mezőgazdasági célra hasznosítania az ingatlant. A határozat utalt a következetes bírósági gyakorlatra a BH 2009. évi számában megjelent 310. számú eseti döntésre és az EBH 2007/1658. számú jogesetére (Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.311/2006. számú ítélete), mely szerint az illetékmentesség kizárólag azon gazdálkodókat illeti meg, akik saját maguk művelik a termőföldet és nem pedig azokat, akik a termőföldet mással műveltetik.

A felperes a fenti másodfokú határozat bírósági felülvizsgálata iránt kereseti kérelmet nyújtott be. Kereseti kérelmében a másodfokú határozat felülvizsgálatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően kérte. Eredeti kereseti kérelmében a felperes a határozat megváltoztatását kérte és annak megállapítását, hogy az illetékmentesség kedvezményére jogosult és, hogy a bíróság mentesítse őt az illetékfizetési kötelezettség alól.

A felperes az első tárgyaláson keresetét akként pontosította, hogy a másodfokú határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő teljes hatályon kívül helyezését kéri, továbbá az alperes perköltségben történő marasztalását ügyvédi munkadíj címén.

A felperes jogi érvelése szerint a másodfokú eljárás során az eljárt hatóság megsértette az Itv. 26.§ (1) bekezdés p.) pontját, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97.§ (4) és (6) bekezdését, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50.§ (1) bekezdését.

A felperesi szerint a másodfokú adóhatóság határozatának indokolásában részletesen ismerteti a tényállást, azonban iratellenesen rögzítette, miszerint "az adásvételi szerződés 9. pontjában 2012. év végéig haszonbérleti jogot alapítottak a gazdálkodó szervezet neve. javára". A haszonbérleti jog ugyanis az érintett területen már évek óta fennállt a fenti Kkt. javára és az ingatlan tulajdoni hányad értékesítése nyomán csupán jogutódlás következett be a haszonbérbeadó személyében.

A felperes nem fogadta el az első- és másodfokú hatóságnak azon álláspontját, hogy az Itv. 26.§ (1) bekezdés p.) pontja szerinti kedvezmény igénybe vételének alapvető, konjuktív feltétele lenne az, hogy a szerződő fél saját személyében művelje a termőföldet. Ilyen kitételt a felperesi érvelés szerint a törvény nem tartalmaz, az egyértelműen a hasznosítás kifejezést használja, amely nem feltétlenül jelent saját személyben történő termőföldművelést. Magából a törvény szövegéből és a törvény szövegéhez fűzött indokolásból nem lehet azt a következtetést levonni, hogy vevőnek saját személyében kell a termőföldet művelni. Ez csak az adott jogszabályhelyek bírósági értelmezéséből vezethető le, és az alperes által hivatkozott eseti döntésekből olvasható ki. A törvényi indokolás arra szolgál, hogy segítséget adjon a jogszabályok értelmezésében a jogalkotói akarat és szándék feltárásában. A törvényi indokolásból az tűnik ki, hogy a törvény nem tartalmaz arra való utalást, hogy a jogalkotó a termőföldet kizárólag saját maguk által művelő személyeket kívánta volna csupán illetékmentességben részesíteni.