EH 2007.1658 Az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontján alapuló illetékmentesség csak azt illeti meg, aki a termőföldet maga hasznosítja [1990. évi XCIII. tv. 26. §].[1]

A felperes regisztrációs számmal rendelkező mezőgazdasági tevékenységet folytató magánszemély. 2005. november 18-án és november 25-én kelt adásvételi szerződésekkel megvásárolta a tulajdonosoktól a 0555/1 hrsz.-ú ingatlan összesen 6626/101116-od részét.

A tulajdonszerzések után a megyei illetékhivatal a 2005. december 28-án kelt határozataival a felperest mentesítette az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26. § (1) bekezdés p) pontja alapján a visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetése alól, csak az eljárási illetéke kiszabására került sor.

Az illetékhivatal 2006. január 19-én kelt határozataival korábbi határozatait módosította és a felperest 17 000-17 000 forint, 9790 forint, 26 040 forint, 16 760 forint és 26 040 forint visszterhes vagyonátruházási illetékek fizetésére kötelezte. Határozatai indokolása szerint a megvásárolt termőföldet a szerződés szerint továbbra is a Gy. Kft. haszonbérli, ezért a mentességi feltétel hiányában a felperest visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség terheli.

A felperes fellebbezései folytán eljárt alperes a 2006. március 10-én és 2006. március 13-án kelt határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.

A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatainak felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a pereket egyesítette és valamennyi keresetet elutasította. Ítélete indokolása szerint az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja szerinti illetékmentesség feltétele, hogy a regisztrációs számmal rendelkező személy a mezőgazdasági célra vásárolt földterületet maga művelje. A perbeli esetben az ingatlant terhelő haszonbérleti jog akadálya annak, hogy a felperes akár egyéni vállalkozóként, akár őstermelőként a termőföldet mezőgazdasági célra maga hasznosítsa. Mindezek alapján az illetékmentesség feltétele nem teljesült, ezért jogszerűen járt el az alperes, amikor visszterhes vagyonátruházási illetéket szabott ki a felperes terhére.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete szerinti ítélet hozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontját. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az illetékmentesség feltételét. Mezőgazdasági célra történő hasznosítás magában foglalja azt is, ha a vagyonszerző nem maga hasznosítja a termőföldet, hanem azt haszonbérlet útján művelteti. A Ptk. 112. § (1) bekezdése lehetővé teszi a tulajdonos számára a dolog más általi hasznosítását.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja szerinti illetékmentesség feltételét. E rendelkezésben az illetékmentesség feltételeként megfogalmazott "egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítása" azt jelenti, hogy az arra jogosult regisztrációs igazolással rendelkező személynek magának kell hasznosítania a termőföldet. Az illetékmentesség az Itv. módosításáról szóló 2005. évi XXVI. törvény indokolása szerint a termőföldet kizárólag a saját maguk által művelő személyeket kívánta illetékmentességben részesíteni, ezzel segíteni termőföldvásárlásukat és gazdálkodásukat, nem pedig azokat, akik a termőföldet mással műveltetik meg. A felperes álláspontjának helytállósága esetén az Itv. fenti rendelkezésének csak a mezőgazdasági célú hasznosítást kellett volna feltételként előírnia, függetlenül attól, hogy ki szerzi meg a földet. Az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja azonban több, együttes feltétel fennállása esetén biztosít illetékmentességet az ott megjelölt, regisztrációs igazolással rendelkező magánszemélynek, feltéve, hogy egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Kfv. II. 39.311/2006.)