BH 1998.1.50 Ha a munkáltató a munkavállaló által elkövetett kötelezettségszegés vagy valamely magatartás miatt - a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének hiánya esetén - jogszerű eljárás megindítását helyezi kilátásba, e körülmény nem jelent jogellenes fenyegetést [Mt. 7. § (1) bek.].

A felperes különböző munkakörökben, 1974-től állt munkaviszonyban az alperessel, illetve a jogelődjével. Az utolsó munkaköre tárházvezető volt. A felperes munkaviszonya a felek közös megegyezése folytán 1995. június 12-én megszűnt.

A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében a megállapodás érvénytelenségének kimondását, a rendes felmondás szabályainak alkalmazását, munkabér és végkielégítés megfizetését kérte.

A keresetlevelet a munkaügyi bíróság a megyei bíróság végzése folytán megismételt eljárásban tárgyalta. Az ennek eredményeképpen hozott ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltségben marasztalta. Az elsőfokú ítélet indokolásának lényege szerint - a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében lévő jogi álláspont alapulvételével, amely szerint a rendkívüli felmondás kilátásba helyezése fenyegetésnek minősül - az alperes jogszerűen élhetett volna a rendkívüli felmondás jogával. Emiatt az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A felperest másodfokú perköltségben marasztalta. A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes a selejtezéssel kapcsolatos lényeges kötelezettségét súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte, emiatt az alperes a rendkívüli felmondást jogszerűen helyezte kilátásba. A leltárhiány tényét a másodfokú bíróság nem értékelte a rendkívüli felmondás egyik lehetséges jogszerű indokaként. Mindezek miatt az elsőfokú bíróság érdemi döntését helytállónak találta.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben az ítélet "megváltoztatását" és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes a közös megegyezés, a megállapodás megkötése előtt csupán a hiányt rótta a terhére, ezért a bíróságok törvénysértéssel vizsgálták a további lehetséges rendkívüli felmondási okokat (szabálytalan selejtezés). Emiatt a jogerős ítéletet az 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §-ának (2) bekezdésébe és az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §-ába, 7. §-ába és 96. §-ába ütközőnek tartotta.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A hosszabb idő óta egységes bírói gyakorlat értelmében egymagában az a körülmény, hogy a munkáltató a munkavállaló által elkövetett kötelezettségszegés vagy valamely magatartás miatt jogszerű eljárás megindítását helyezi kilátásba, nem jelent jogellenes fenyegetést. Ezért az adott esetben a felperes megtámadásra irányuló nyilatkozatának, illetve a keresetlevélnek az az indoka, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetése hiányában az alperes rendkívüli felmondást helyezett kilátásba, nem alapos, mivel ez nem minősül jogellenes fenyegetésnek.