BH 1996.7.350 I. Ha a sértett által a vádlott hozzátartozója testi épsége ellen intézett durva támadás befejezése után a vádlott az emiatt keletkezett heves indulatának a hatása alatt a sértettet megöli: az ún. "időbeli túllépés" folytán a jogos védelmi helyzet megállapítása kizárt, a cselekmény erős felindulásban elkövetett emberölés bűntetteként értékelhető [Btk. 29. §, 167. §].

II. A vélt jogos védelemre eredményesen nem hivatkozhat az, aki a sértettet akkor szúrja mellbe, amikor az a hozzátartozójának a bántalmazását már befejezte [Btk. 27. §].

Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében állapította meg, és ezért őt 5 évi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás lényege a következő.

A vádlott nyolc általános iskolai osztályt végzett, hajadon, gyermektelen, eladóként dolgozik egy betéti társaságnál, büntetlen előéletű. 18 éves korában, 1989-ben az utcán ismerkedett meg az akkor 40 éves sértettel, és még aznap közelebbi kapcsolatot létesített vele. Ezután a vádlott a sértetthez költözött, és közel öt éven keresztül közös háztartásban, élettársként együtt éltek. A vádlott kimaradt a munkahelyéről, nem dolgozott, és a sértett tartotta el. A kapcsolatról a vádlott anyja és a nagyanyja is tudtak, azt lényegében tudomásul vették, a sértett velük is tartotta az ismeretséget. A vádlott és a sértett kapcsolata nemcsak érzelmi és szexuális jellegű, hanem anyagi vonatkozású is volt. A sértett luxuskörülményeket biztosított a vádlott részére, több százezer forintot költött rá, bundát, ruhákat, cipőket és ékszereket vett neki, öt esetben a Kanári-szigetekre vitte nyaralni, rendszeresen étteremben étkeztek. Mindennek ellenére a vádlott további anyagi követelésekkel lépett fel, és egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy az anyagiakat a szexuális kapcsolatért járó ellenszolgáltatásnak tekinti, mivel ő azt "ledolgozta".

A sértett elvált ember volt, két kiskorú gyermek apja és az egyik gyermek vele lakott. A sértett eredetileg jogtanácsos volt, de nem állt munkaviszonyban, különböző - homályos hátterű - üzleti ügyeket bonyolított le, valutával üzérkedett, és időnként rendőrségi ügyei is voltak. Nagyon sokat keresett, jelentős vagyonnal rendelkezett, luxus színvonalon élt és költekezett, ugyanakkor pontos feljegyzéseket vezetett a vádlott részére teljesített kiadásokról.

A vádlott és a sértett viszonyát éveken át, majdnem mindvégig a hangos botrányok, veszekedések és tettlegességek jellemezték. Kölcsönösen és több ízben megcsalták egymást, a sértett rendszeresen féltékenykedett a vádlottra, és azzal gyanúsította, hogy más férfiakkal pénzért fajtalankodik. A vádlott több ízben megpróbált szakítani a sértettel, és visszaköltözött az anyja lakásába. A sértett ebbe nem egyezett bele, és többször, hangos botrányok közepette, erőszakos, tolakodó magatartásával elérte, hogy a vádlott ismét visszamenjen hozzá.

A sértett rendszeresen italozott, ittas állapotban többször botrányt okozott, amikor a vádlott nem akarta beengedni a lakásba, ahol az anyjával és nagyanyjával élt. Két esetben fordult elő, hogy a botrányt a lakók is észlelték, amikor a sértett a lépcsőházban ordítozott és tört-zúzott, egy esetben pedig a sértett a vádlott nagyanyját is ellökte. A vádlott mindezek ellenére - elsősorban anyagi érdektől vezettetve - újból és újból visszatért a sértetthez.

Az utóbbi években már odáig fajultak a veszekedések, hogy a sértett rendszeresen és ismételten verte a vádlottat, több esetben sérüléseket is okozott neki, melyekről - ámbár feljelentést nem tett - a vádlott látleletet vetetett.

1994. február 17-én a sértett brutális magatartása miatti elkeseredésében a vádlott öngyilkosságot kísérelt meg. A mentők beszállították az elmegyógyintézetbe, ahol tartós krízis- és konfliktushelyzetet észleltek nála, emiatt gyógyszeres kezelésben részesítették. A vádbeli cselekmény elkövetése után öt nappal a vádlottnál újabb krízisállapot és személyiségzavar lépett fel, ismételt öngyilkossági kísérlet után másodszor is beszállították az intézetbe. A vádlott azonban nem elmebeteg, és a vádbeli cselekmény elkövetésekor sem szenvedett a beszámítási képességét érintő valamely kóros elmeállapotban, de egocentrikus, hysteroid megnyilvánulásokra hajlamos, indulatlabilis, kiegyensúlyozatlan életvezetésű és szociopathiás személyiségnek minősül.

1994. április 13-án délután a sértett elment hazulról, állítólag fürdőbe ment, és egy barátját látogatta meg, és este 1/2. 10-10 óra körül tért a vádlott anyja lakására ittas állapotban, és egy dobozban csokoládétortát hozott. A lakásba a vádlott engedte be, aki az előszobában nyomban hangosan veszekedni kezdett vele. A sértett dühbe jött, az ajtóhoz vágta a tortát, majd a vádlott és a sértett kölcsönösen, nagy hangerővel szidalmazták egymást, ordítottak, kiabáltak. A veszekedés közben a vádlott beszaladt a néhány méterre levő konyhába, és magához vette a nagyanyja 20 cm pengehosszúságú konyhakését, visszament az előszobába, és a késsel hadonászva kiutasította a lakásból a sértettet, miközben a hangos veszekedés folytatódott.

Ezalatt kijött a vádlott anyja is, aki megpróbálta őket lecsitítani, de ez nem járt eredménnyel. A hangoskodásra kijött a szobájából a vádlott nagyanyja is. Amikor a sértett őt meglátta, vén boszorkánynak nevezte, ököllel szájon vágta, és bal lábszárába rúgott úgy, hogy az idős asszony a földre esett. Az ütés következtében a vádlott nagyanyja száján vérző sérülés, a rúgás folytán pedig a bal alsó lábszárán nagy kiterjedésű vérömleny keletkezett. Az idős asszony négykézláb csúszva kimenekült a lakásból, leszaladt az első emeleten lakó R. Gy.-néhez, megmutatta sérüléseit, és kérte, hogy hívja ki a rendőrséget.

Azt követően, hogy a sértett leütötte a vádlott nagyanyját, a sértett az előszobában ismét szembefordult a kezében kést tartó vádlottal. Amikor a vádlott nagyanyja a földre esett, a felindult állapotban levő vádlott a közepesnél nagyobb erővel, döfő-csapó mozdulattal felülről lefelé irányozva a kést a sértett bal mellkasába szúrta. A szúrás olyan erejű volt, hogy áthatolt a sértett bőrkabátján, átmetszette a bal oldali V. bordát, kb. 10 cm mélyen behatolt a mellüregbe, megnyitotta a szívburkot, megsértette a szívizmot, és áthatolt a jobb kamra elülső falán is, mellűri vérgyülemet okozva. A szúrás után a sértett hangosan hörögve és üvöltve kiment a lakásból, és a lépcsőházban összeesett, a vádlott pedig a helyszínen eldobta a kést, majd bement a szobába.

Közben a lakók kihívták a mentőket, akik a sértettet elsősegélyben részesítették, és kórházba szállították. A sértetten azonnali szívműtétet hajtottak végre, de megmenteni már nem lehetett, a műtét közben meghalt.

A szúrás sokkos állapotot és idegrázkódtatást eredményezett, a halálos kimenetel nem volt elhárítható. A sértett halálát tehát a szívszúrás okozta, mely közvetlen okozati összefüggésben volt a vádlott cselekményével.