A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21255/2016/3. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §, 6:519. §, 6:548. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Magosi Szilvia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.255/2016/3/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Fekete S. Tamás pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a ... jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen sérelemdíj iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 2016. április 6. napján meghozott 23.P.20.348/2015/26. számú ítélete ellen a felperes részéről 27. és 34., az alperes részéről 29. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felperes keresetét teljesen elutasítja.

Az alperes javára megállapított elsőfokú perköltség összegét 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forintra, a felperes által az államnak fizetendő kereseti illeték összegét 16.200 (tizenhatezer-kétszáz) forintra felemeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 5.000 (ötezer) forint másodfokú perköltséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 30.000 (harmincezer) forint feljegyzett és le nem rótt fellebbezési illetéket.

A felperest a másodfokú eljárásban képviselő pártfogó ügyvéd díja a felperest terheli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest összesen 270.000 forint nem vagyoni kártérítés és járulékai megfizetésére. Előadta, hogy 2014. november 10. és 2015. március 30. között az alperesi intézetben tartották fogva. Az alperes 2014. december 21. napján megsértette a felperes megfelelő egészségügyi ellátáshoz fűződő jogát azáltal, hogy az egészségügyi részleg ápolója kérése ellenére nem adott részére gyógyszert annak ellenére, hogy lázas, megfázásos tünetei voltak. Az ápoló a felperes sürgősségi orvosi ellátásáról sem gondoskodott. A felperes az egészségügyi ellátáshoz való jogának sérelmére tekintettel 150.000 forint kártérítés megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A felperes előadta továbbá, hogy az alperes megsértette a személyiségi jogait azáltal is, hogy a Sz-i Büntetés-végrehajtási Intézetbe történő átszállítását megelőzően, 2015. március 28. és 29. napján nem biztosította számára a zuhanyozás lehetőségét, amelyre tekintettel 120.000 forint kártérítést követelt. Előadta, hogy az alperesi intézetben a szabályzat szerint hétfőn és szombaton volt lehetőség a zuhanyzó használatára, azonban az utolsó hétvégén a fürdőhelyiséget nem használhatta, amellyel megalázó helyzetbe hozták. A felperes az igényét az alperesi intézetnél bejelentette, azt azonban az alperes a 3532-661-1/2015. és a 30532/1582-4/2015. számú kártérítési határozatokkal elutasította.

Az alperes kérte a felperes keresetének elutasítását jogalap hiányában. Az egészségügyi ellátás elmaradásával kapcsolatos felperesi igénnyel összefüggésben előadta, hogy 2014. december 21. napja vasárnapra esett, amely napon az alperesi intézetben nincs orvosi rendelés, így a felperes orvosi rendelésre nem is jelentkezhetett. Az egészségügyi dokumentáció alapján a felperes ellátása másnap, 2014. december 22-én megtörtént, panaszaira tekintettel gyógyszeres terápiában részesítették, ezt követően további egészségügyi panaszt nem jelzett. A zuhanyozási lehetőség elmaradására alapított kártérítési igénnyel kapcsolatban az alperes előadta, hogy 2015. március 28-án és 29-én részleges áramszünet volt az alperesi intézetben. Az alperes házirendje az érintett körlet számára heti két alkalommal, hétfőn kilenc és tíz óra között, valamint szombaton tizenhat és tizenhét óra között teszi lehetővé a fogvatartottak számára a meleg vizes zuhany használatát. A perbeli időszakban két napon keresztül a részleges áramszünet miatt hosszabb időn át nem volt melegvíz-ellátás a fogvatartotti körletrészen, így - a szolgálati naplóban történt hivatalos bejegyzés szerint - a fürdést a fogvatartottak nem igényelték. A házirend fürdésre vonatkozó szabályai szerint a heti két alkalmat meghaladóan a fogvatartottak szabadulás, előállítás és látogató fogadása előtt kérhetik a fürdés lehetőségének biztosítását. A felperest 2015. március 30-án másik büntetés-végrehajtási intézetbe szállították át, amelyre tekintettel fürdési lehetőséget nem igényelhetett. Az alperes álláspontja szerint a felperest jogsértés nem érte, az alperesi intézet úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható, ezért a felperes igénye nem megalapozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 70.000 forintot és annak kamatait, míg ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 10.000 forint perköltséget és az állam javára 12.000 forint eljárási illetéket. Indokolásában megállapította, hogy a felperes keresete a Ptk. 6:519. és a 6:548. §-a alapján részben megalapozott. Az egészségügyi ellátás elmaradásával kapcsolatos kereseti kérelemmel összefüggésben az elsőfokú bíróság a bizonyítékok összevetése és együttes értékelése alapján tényként állapította meg, hogy a felperes 2010. december 21. napján lázas betegségben szenvedett. A felperesi előadást alátámasztotta a meghallgatott tanúk vallomása, illetve az alperes által csatolt körletfelügyelői szolgálati naplókivonat, valamint a 2014. december 22. napján kelt orvosi dokumentáció is. Az ambuláns naplókivonat és az egyéb bizonyítékok együttes értékelésével elfogadta azt is, hogy a felperes és M. B. 2014. december 21. és 22. napján is együtt jelentek meg az egészségügyi részlegen. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes 2014. december 21. napján beteg volt és egészségügyi ellátásra szorult, amelyet azonban nem kapott meg. Az alperes ezzel megsértette a Bv. tvr. 25. § (1) bekezdésének b) pontjában írt kötelezettségét, amely szerint a szabadságvesztés végrehajtása során az elítélt egészségügyi ellátásáról gondoskodni kell. Ennek következtében a felperesnek sérült a Bv. tvr. 36. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egészségügyi ellátáshoz való joga. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes a csatolt orvosi dokumentáció szerint többfajta szembetegségben szenved, az ellátatlan lázas állapot pedig egyéb alapbetegségek nélkül is negatív hatással van a szervezetre, így a felperes kárának bekövetkezése megállapítható. Az elsőfokú bíróság kifejtette továbbá, hogy az alperes nem mentesülhet a felelősség alól azzal a védekezéssel, hogy 2014. december 21-e vasárnapra esett, mert az 5/1998. (III. 6.) IM rendelet 12. § (1) bekezdése szerint a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartottak sürgősségi orvosi ellátását munkaszüneti napokon készenléti szolgálatot teljesítő orvos, illetve ennek hiányában sürgősségi orvosi szolgálat vagy mentőszolgálat útján kell biztosítani. Az alperesnél nem vitásan nem működött munkaszüneti napokon készenléti szolgálatot teljesítő orvos, de a felperes egyéb módon történő ellátására sem került sor. Az elsőfokú bíróság az egészségügyi ellátás elmaradásával kapcsolatos kártérítés összegének meghatározása során figyelembe vette, hogy az ellátatlan állapot csupán rövid ideig állt fenn, hiszen a felperes a következő napon megfelelő orvosi ellátásban részesült, és az átmeneti ellátatlanság nem járt további következményekkel, amelyre figyelemmel az elsőfokú bíróság mérlegeléssel 70.000 forintban határozta meg a felperest illető kártérítés összegét.