BH 1999.2.77 A faktoringszerződés valamely jövőben esedékessé váló követelés átruházását, megvásárlását jelenti, ez tehát engedményezésnek fogható fel. Jogszabályi előírás hiányában az engedményezési szerződés érvényességéhez - s ezzel a faktoringszerződés érvényességéhez - nem szükséges annak írásba foglalása. A faktoring szerződésről szóló értesítést követően a kötelezett csak az "engedményesnek" teljesíthet [Ptk. 328. § (1) bek., 329. § (1) és (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság a felperesnek az alperessel szemben 21 551 853 Ft és kamata megfizetése iránt indított keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 900 000 Ft elsőfokú perköltséget. Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy - többek között - az alperes 1993, március 18-án fővállalkozási szerződést kötött a perben nem álló CI. Rt.-vel Nagyfüged térsége gázellátási munkáinak a kivitelezésére. A CL Rt. 1993. december 9-én 50 millió forint összegű hitel folyósítása érdekében kérelmet nyújtott be a felpereshez, ebben a hitel fedezeteként a nagyfügedi térség önkormányzatainak készfizetőkezesség-vállalását, a kölcsön felhasználásának céljaként pedig ugyanezen térség településeinek gázvezeték-építése finanszírozását jelölte meg. A felperes hitelbíráló zsűrije 1993. december 21-én a hitel folyósítását az önkormányzatok készfizetőkezesség-vállalása mellett engedélyezte, de 1994. február 2-án a korábbi döntést akként módosította, hogy az 50 millió forint forgóeszközhitel faktoringszerződés mellett nyújtható. A módosítás indoka az volt, hogy a CI. Rt. nem tudta beszerezni az egyes önkormányzatoktól a kezesi nyilatkozatot, ezért az elvégzett munkák árbevételeinek engedményezését ajánlotta fel. Ezt követően a felperes és a CI. Rt. 1994. február 2-án egy faktoringszerződést kötöttek, amelyben a felperes megvásárolta a CI. Rt.-nek az önkormányzatokkal - köztük az alperessel - szemben jövőben lejáró 50 068 795 Ft összegű követeléseit. A szerződésben a felperes kikötötte, hogy csak olyan követeléseket vásárol meg, amelynek kifizethetőségét a kötelezettek kollaudálással visszavonhatatlanul igazolták, és nyilatkoznak arról, hogy az engedményezőnek velük szemben beszámítható követelése nincsen. Az engedményezés megtörténtéről az alperest értesítették, az alperes azt tudomásul vette, és úgy nyilatkozott, hogy a fővállalkozóval szemben olyan beszámítható követelése, amely a számla összegét csökkentené, nem áll fenn.

A CI. Rt. 1994. március 10-én az alperessel szemben egy 2 098 312 Ft-ról szóló, 1994. március 20-án esedékes számlát, valamint egy 21 027 160 Ft-ról szóló, ugyanilyen lejáratú résszámlát állított ki, amelyeket az alperes leigazolt, és az "F. 85" GM nevében eljárva P. I. műszaki ellenőr kollaudált. A kollaudált számlákban írt összeget a kamat és a kezelési költség levonása után a felperes a CI. Rt. részére a faktoringszerződés alapján kifizette.

A számlák lejártakor az alperes az abban foglalt összeget a felperesnek nem fizette ki, arra hivatkozással, hogy a számlákban írt munkákat a CI. Rt. a számlák esedékességéig nem készítette el. Az alperes - a felperes állítása szerint - ettől függetlenül az engedményezett követelésből 1 573 619 Ft-ot - bár 1994. március 20-a helyett 1994. április 22-én, de - kiegyenlített, az azt meghaladó tartozás kifizetését azonban megtagadta.

A felperes a keresetében 21 551 853 Ft tőke, ennek 1994. március 20-tól a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamata, valamint a késedelmesen kifizetett 1 573 619 Ft-nak 1994. március 20-tól 1994. április 22-ig esedékessé vált 82 702 Ft késedelmi kamata és a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a részvénytársaság képviselői megtévesztették mind az alperest, mind pedig a számlákat kollaudáló P. I. műszaki ellenőrt, mert arról tájékoztatták őket, hogy a számlákra hitel felvételéhez van szükségük. Arról, hogy a kiállított számlákat faktoringszerződéssel értékesítették, csak 1994 nyarán szereztek tudomást. Ezeket a számlákat a CI. Rt. a faktoring szerződések megkötéséhez jogosulatlanul használta fel; előadta továbbá, hogy a számlák faktorálásáról értesítést nem kapott, ezért ezek teljesítéseként a felperes fizetést nem igényelhet. Hivatkozott továbbá arra, hogy a faktoringszerződéssel érintett számlákban írt munkákat a CI. Rt. nem készítette el, ezért a számlák kiegyenlítésére a CI. Rt. mint fővállalkozó maga sem támaszthatott volna jogszerű igényt [Ptk. 329. §-ának (3) bekezdése]. Tagadta, hogy a faktoringszerződés alapján a felperesnek teljesített volna; állítása szerint az 1 573 619 Ft átutalása más szerződések alapján történt. Az 1994. január 20-án kelt nyilatkozatát - megtévesztésre hivatkozva - a Ptk. 210. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra hivatkozással kifogásként megtámadta.

Az elsőfokú bíróság alaptalannak ítélte a felperes keresetét. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként elfogadta az alperesnek azt a védekezését, hogy 1994. január 20-án - a számlák igazolásakor és kollaudálásakor - a CI. Rt. képviselői őt megtévesztették. A Ptk. 210. §-ának (4) bekezdése értelmében az ekkor tett nyilatkozata érvénytelen, arra a felperes követelést jogszerűen nem alapíthat. A részvénytársaság képviselői a számlákat hitel felvételéhez kérték, ugyanakkor azokra később az alperes tudta és beleegyezése nélkül faktoringszerződést kötött.

Utalt még az elsőfokú bíróság arra, hogy a Ptk. 329. §-ának (3) bekezdése szerint az alperes mint kötelezett a felperessel mint engedményessel szemben érvényesítheti mindazokat a kifogásokat, és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek. Kifejtette továbbá, hogy az alperes azért sem tartozik a faktoringszerződés alapján fizetést teljesíteni, mert a felperes nem bizonyította, hogy e szerződések megkötéséről - annak 5. pontja szerint - az alperes értesítést kapott volna. Végezetül tényként állapította meg, hogy az alperes nem az engedményezési szerződés alapján fizette ki a vitás 1 573 619 Ft-ot, ezért a felperes eredményesen nem hivatkozhat arra, hogy az alperes a faktoringszerződés ismeretében teljesített.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, az alperesnek 21 551 853 Ft-ban és kamataiban való marasztalását, valamint az első- és másodfokú perköltségei megítélését kérte. Vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, és az abból levont jogi következtetést egyaránt. Álláspontja szerint annak a körülménynek, hogy az alperes tudott-e vagy sem a faktoringszerződés megkötéséről, és hogy e tárgyban milyen ismeretanyaggal rendelkezett, az ügy mikénti elbírálása szempontjából nincs jogi relevanciája. Az alperes a számlafizetési kötelezettségét nem vitatta, az összeget a CI. Rt. részére saját előadása szerint sem fizette meg, ezért a számlában írt összeget - az engedményezés folytán - a felperesnek köteles megfizetni.