3463/2023. (XI. 7.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.III.21.166/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Orosz Krisztina ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.

[2] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria Pfv.III.21.166/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, a Debreceni Törvényszék 3.Pf.21.074/2021/33. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal. Álláspontja szerint a támadott bírósági döntések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését.

[3] Az ügy előzménye az indítvány, annak kiegészítése és a rendelkezésre álló bírósági iratok alapján az alábbiak szerint foglalható össze.

[4] Az indítványozó segédmotoros kerékpárjával közlekedve közlekedési balesetet szenvedett 2015 decemberében, amelynek következtében bal lábát amputálni kellett. A balesetből eredő kártérítési és sérelemdíj iránti igényét polgári perben kívánta érvényesíteni. A gépjárművezető kötelező felelősségbiztosítását nyújtó biztosító (a perbeli alperes) ellen benyújtott keresetét mind az első-, mind a másodfokú bíróság elutasította. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság pedig megtagadta a felülvizsgálatot.

[5] Az elsőfokú bíróság - elfogadva a kirendelt igazságügyi szakértő véleményét - megállapította, hogy az indítványozó volt a károkozásra vezető eseménysor elindítója, a gépjárművezető oldalán pedig nem volt azonosítható olyan KRESZ szabályszegés, amely összefüggésbe hozható lett volna a perbeli balesettel, vagy bizonyítottan közrehatott abban. A másodfokú bíróság - az indítványozó észrevételeire adott válaszokkal kiegészített szakértői vélemény alapján - továbbra sem látta bizonyítottnak az alperes gépjárművezető felelősségét a balesetben való közrehatásban.

[6] A Kúria mint felülvizsgálati bíróság pedig megtagadta a felülvizsgálati kérelem befogadását, tekintettel arra, hogy annak törvényi [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 409. §-ának a) és b) pontja szerinti] feltételei nem álltak fenn.

[7] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Debreceni Törvényszék 3.Pf.21.074/2021/33. számú ítélete és a Kúria Pfv.III.21.166/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését kérte.

[8] Álláspontja szerint a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga több okból is sérelmet szenvedett. Véleménye szerint a kirendelt igazságügyi szakértő véleménye elfogult és aggályos volt, mert egyrészt ugyanaz a szakérő járt el a polgári perben, mint az ezt megelőző büntetőperben, másrészt a szakértő helytelen adatokkal dolgozott, amelyet azzal leplezett, hogy megváltoztatta a veszélyhelyzeti pontot. Az a bíróság, amely a fentiek ellenére aggálytalannak minősítette a hibás szakértői véleményt, nem lehet pártatlan - állítja az indítványozó. Szerinte a fegyverek egyenlőségének elve is sérelmet szenvedett azáltal, hogy ugyanaz a szakértő járt el a büntető és a polgári perben. Különös tekintettel arra, hogy a Pp. rendelkezései szerint [302. § (5) bekezdés] nem volt helye magánszakértő igénybevételének.

[9] A jogorvoslathoz való joga sérelmét is állította az indítványozó, arra hivatkozással, hogy a kétfokú bírósági eljárás egyfokúra redukálódott, hiszen csak a másodfokú eljárásban kerültek elbírálásra az indítványozó bizonyítási indítványai, csak ekkor került sor a kirendelt szakértő felhívására, hogy válaszolja meg az indítványozó észrevételeit, azaz a "valóságban a másodfokú ítélet lett az ügyben az elsőfokú ítélet". Ebből következően a - de facto másodfokú bíróságként eljáró - Kúria nem tagadhatta volna meg a felülvizsgálati kérelem befogadását (sőt ab ovo nem is vizsgálhatta volna annak befogadhatóságát).

[10] Végezetül az indítványozó a jogállami jogbiztonság [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés] sérelmére is hivatkozott, mivel álláspontja szerint a bíróságok jogértelmezése önkényes és szubjektív volt, ami alaptörvény-ellenes helyzetet eredményezett.

[11] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.

[12] 3.1. Az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségek kimerítése után, a törvény által biztosított hatvannapos határidőn belül terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.

[13] A polgári perben, amely az alkotmányjogi panasz alapjául szolgál, az indítványozó felperes volt, így érintettsége megállapítható. Az indítvány részben megfelel a határozott kérelem követelményeinek is, mivel megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét kijelölő alaptörvényi és törvényi rendelkezést, a támadott bírósági döntést, az Alaptörvény megsértett rendelkezését, az eljárás megindításának indokait, indokolást a tekintetben, hogy a bírói döntés miért és mennyiben sérti az Alaptörvény felhívott rendelkezéseit, illetve kifejezett kérelmet tartalmaz az alaptörvény-ellenesnek talált bírói döntés megsemmisítésére.

[14] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget. Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban, hogy a B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alkotmányjogi panasz csak kivételesen, a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén alapítható (lásd például: 3371/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [15]). Az indítványozó azonban nem a fentiekre hivatkozva állította a B) cikk (1) bekezdésének sérelmét.

[15] Az alkotmányjogi panasz ezért e tekintetben nem teljesíti az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltételeket.

[16] 3.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.

[17] Az indítványozó a XXVIII. cikk (1) bekezdésére hivatkozással a pártatlan bírósághoz és a fegyverek egyenlőségéhez való joga sérelmét állította. Egyrészt arra alapozva kérelmét, hogy a szakértő elfogult volt, továbbá a véleménye hibás számításokon alapult, ezért a szakvéleményt aggálytalannak tekintő bíróságot sem lehet pártatlannak tekinteni. Másrészt kifogásolta, hogy a polgári perben is ugyanaz a szakértő járt el, aki az azt megelőző büntetőeljárásban, továbbá a bíróság nem vette figyelembe az általa felkért szakértő szakvéleményét. A jogorvoslathoz való joga sérelmét pedig abban látta, hogy a Kúria megtagadta a felülvizsgálati kérelme befogadását.

[18] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt emlékeztet állandó gyakorlatára, amely szerint az Alkotmánybíróság mindaddig tartózkodik attól, hogy törvényértelmezési és szakjogi kérdésekben állást foglaljon (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33], [38]), amíg a jogalkalmazói jogértelmezés közvetlenül nem befolyásolja valamely alapjog gyakorolhatóságát és tényleges érvényesülését (13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [51]; megerősítve: 3208/2014. (VII. 21.) AB végzés, Indokolás [16]). A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15]). Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza továbbá, hogy a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések önmagukban nem adhatnak alapot az alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna (lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]).[1]

[19] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjog panasz részben a szakértő tevékenységének, a szakértői vélemény megállapításainak felülbírálatára irányult, az indítványozó lényegében a bizonyítás felülmérlegelését kérte az Alkotmánybíróságtól. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint: "Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére. A tényállás vizsgálatára, a bizonyítékok felülmérlegelésére, valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülvizsgálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel." (3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6])

[20] A fegyverek egyenlőségének és a jogorvoslathoz való jog sérelme kapcsán az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a bíróságok a Pp. rendelkezéseinek megfelelően jártak el, így a magánszakértő alkalmazhatóságát a Pp. 302. § (5) bekezdése zárta ki, a felülvizsgálat lehetőségének hiányáról és annak kivételes engedélyezhetőségéről pedig a Pp. 408. és 409. §§ rendelkeznek. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint: "Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására." (3441/2021. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [20])

[21] Az indítvány tartalmi vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy az indítványozó végső soron a Pp. 302. § (5) bekezdésének alkalmazását, az abban foglaltakat sérelmezi, ugyanakkor az alkotmányjogi panasz erre vonatkozó határozott kérelmet nem tartalmaz.

[22] 4. Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz nem felelt meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjába, 52. § (1b) bekezdés b) pontjában, valamint 29. §-ában foglalt feltételeknek, az Alkotmánybíróság azt - az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.

Budapest, 2023. október 16.

Dr. Horváth Attila s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Juhász Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Varga Réka s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/703/2023.