3208/2014. (VII. 21.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 4.Pf.22.575/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó képviseletében eljáró ügyvéd alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó kölcsön visszafizetése iránt - eredetileg a Pesti Központi Kerületi Bíróságon - indított perében az elsőfokú döntést meghozó Monori Járásbíróság az indítványozó keresetét alaposnak találva, az alpereseket - egyebek mellett - 2 398 372 Ft tőke megfizetésére kötelezte. Az alperesek fellebbezése folytán másodfokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék a 4.Pf.22.575/2013/5. számú ítéletében az elsőfokú ítéletet megváltoztatva, elutasította az indítványozó keresetét.
[3] A másodfokú bíróság döntését azzal indokolta, hogy az indítványozó a követelése összegszerűségét nem bizonyította. Indokolásában arra mutatott rá, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság végzésében a felperest felhívta követelése összegszerűségének bizonyítására azzal, hogy igazolja, hogy az addig befizetett összegeket mikor, mire számolta el, hogyan alakult ki a keresetlevélben megjelölt összeg. Emellett a bíróság az indítványozót arról is tájékoztatta, hogy bizonyítási kötelezettségének elmulasztása a kereset elutasításával jár. A bíróság megjegyezte, hogy az alperesek a per során folyamatosan vitatták a követelés összegszerűségét és kérték azt, hogy az indítványozó a tartozásuk összegéről olyan kimutatást készítsen, amelyből kiderül, hogy mikor és hogyan számolta el befizetéseiket.
[4] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a fenti tájékoztatást követően az indítványozó által csatolt kimutatások alapján nem állapítható meg, hogy az indítványozó a kölcsönszerződés egyedi feltételeiben meghatározott THM és kamatláb mértékén túl, mely időszakra, milyen ügyleti kamatmértéket érvényesített; a devizaárfolyam-változásokra figyelemmel mikor, hogyan változott a forintban kifejezett tőkeösszeg, a törlesztő-részleteket mikor, milyen összegben határozta meg és ennek következtében a keresetben meghatározott tartozás összege milyen elszámolás eredményeként alakult ki.
[5] 2. Az indítványozó ezt követően az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amit - felhívásra - kiegészített. Álláspontja szerint a másodfokú, jogerős ítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, a (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogát és a XIII. cikk (1) és (2) bekezdéseiben foglalt tulajdonhoz való jogát.
[6] Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét részben abban látta megvalósulni, hogy a másodfokú bíróság az ítéletét teljesen új alapokra helyezte és olyan indokok alapján találta megalapozatlannak az indítványozó keresetét, amelyekre alperesek sem az elsőfokú eljárás során, sem pedig fellebbezésükben nem hivatkoztak. Az indítványozó álláspontja szerint ugyanis az alperesek nem vitatták az indítványozó által felszámított ügyleti kamatmértéket, valamint azt, hogy a deviza-árfolyamváltozásokra figyelemmel mikor, hogyan változott a forintban kifejezett tőkeösszeg. Az alperesek az indítványozó számításainak helyességét is konkrétumok említése nélkül, csupán általánosságban vitatták, illetve fellebbezésük is az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére, valamint új tárgyalási határnap kitűzésére és nem a kereset elutasítására irányult. Állítása szerint azzal, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, megsértette a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 353. § (3) bekezdésében foglalt, a fellebbezési kérelemhez és fellebbezési ellenkérelemhez kötöttség elvét.
[7] Az indítványozó álláspontja szerint a másodfokú bíróság kiterjesztően értelmezte az alperesek védekezését a kölcsönszerződés felmondásával és a követelés összegszerűségével kapcsolatban, amely azt eredményezte, hogy olyan indokokra tekintettel hozta meg döntését, amely az elsőfokú eljárásban fel sem merült és a hivatkozott indokokról az indítványozó csupán a másodfokú ítéletből értesült. Az indítványozó kifogásolta továbbá, hogy a másodfokú bíróság az ítéletében közölt indokokra vonatkozó ellenbizonyításra az indítványozót kifejezetten nem hívta fel, annak ellenére, hogy az kötelessége lett volna a Pp. 3. § (3) bekezdésének utolsó mondata alapján, amely rendelkezés az eljáró bíróság bizonyítandó tényekről, bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről való előzetes tájékoztatását írja elő.
[8] Mindezekre figyelemmel - az indítványozó érvelése szerint - a másodfokú ítélet olyan igazságtalan eredményre vezetett, amely a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme mellett a jogbiztonsághoz való jogot is sértette.
[9] Az indítványozó panaszában a jogorvoslathoz való jog sérelmét is állította, e körben kifejtette, hogy a másodfokú bíróság azzal, hogy teljesen új indokok alapján döntötte el a jogvitát jogerősen, megfosztotta az indítványozót az Alaptörvény XXVIII. Cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogától. A teljesen új alapra helyezett döntés ellen ugyanis a felülvizsgálati határértéket el nem érő pertárgyértékre tekintettel a Pp. 271. § (2) bekezdés alapján felülvizsgálati eljárás lefolytatása kizárt volt, így gyakorlatilag egyfokúra redukálódott az eljárás. A másodfokú bíróság ezen eljárása azért is eredményezett nagyfokú jogsérelmet az indítványozó számára, mert a másodfokú bíróságnak lehetősége lett volna arra, hogy a fellebbezési kérelemnek megfelelően, végső jogorvoslattal már nem támadható ítélet meghozatala helyett visszautalja az ügyet az elsőfokú bíróság elé, annak érdekében, hogy megismételje a bizonyítási eljárást a másodfokú bíróság által bizonyítatlannak ítélt kérdésben. Ezzel lehetőséget adott volna a feleknek a másodfokú ítéletben foglalt - indítványozó előtt nem ismert - új indok megvitatására és az arra vonatkozó nyilatkozattételre.
[10] Az indítványozó a tulajdonhoz való jogának sérelmével kapcsolatban azt adta elő, hogy a fentiekben részletezett módon meghozott ítélet végérvényesen megfosztotta attól a jogától, hogy a kölcsönszerződés alapján nyújtott, tulajdonát képező pénzösszeget valaha is visszakapja.
[11] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[12] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A jelen ügyben támadott ítéletet az indítványozó 2013. november 18-án vette kézhez, alkotmányjogi panaszát pedig 2014. január 15-én, tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő.
[13] Az indítvány az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott feltételeknek az alábbiak szerint felel meg. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét, az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit és megfelelő indokolást is tartalmaz. Ezenkívül megjelöli a sérelmezett bírói döntést és kifejezetten kéri annak megsemmisítését.
[14] 3.2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29-31. §-aiban foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e. Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügy felperese. Megállapítható továbbá, hogy az indítványozónak a támadott határozattal szemben további jogorvoslati lehetősége nem állt fenn.
[15] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeiként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[16] Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy az indítványozó panaszában megjelölt-e olyan alaptörvény-ellenességet, amely a bírói döntést érdemben befolyásolta. Az indítványozó a panaszban a Pp. 3. § (3) bekezdésének és a 253. § (3) bekezdésének bíróság általi, konkrét ügyben történt értelmezését véli Alaptörvénybe ütközőnek. Az Alkotmánybíróság mindaddig tartózkodik attól, hogy törvényértelmezési és szakjogi kérdésekben állást foglaljon (7/2013. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [33], ([38]), amíg a jogalkalmazói jogértelmezés közvetlenül nem befolyásolja valamely alapjog gyakorolhatóságát és tényleges érvényesülését (13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [51]). Az Alkotmánybíróság jelen ügyben megállapította, hogy a Budapest Környéki Törvényszék jogszabály-értelmezése nem ébreszt alaptörvény-ellenességi kételyt a kifogásolt bírói döntéssel szemben (3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]).
[17] Az indítványozó alkotmányjogi panasza - a fentiekkel összefüggésben - arra irányult továbbá, hogy az Alkotmánybíróság az eljárás során beszerzett bizonyítékokat, különösen az alperesek nyilatkozatait a bíróságtól eltérő módon értékelje. Az Alkotmánybíróságnak ugyanakkor az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető tehát a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálata eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt és az abban biztosított jogokat védi ((3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]). Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének felülbírálatára sem rendelkezik hatáskörrel (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]).
[18] Az Alkotmánybíróság a panasz befogadhatósági vizsgálata alapján azt is megállapította, hogy az indítványozó a panaszban nem vet fel semmilyen alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[19] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó a panaszában a Budapest Környéki Törvényszék 4.Pf.22.575/2013/5. számú ítéletében foglaltakkal kapcsolatosan nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[20] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2014. július 14.
Dr. Stumpf István s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/239/2014.