BH 2009.1.11 A szálloda felelőssége az őrzöttként hirdetett parkolóban elhelyezett gépkocsi eltulajdonításából eredő kárért [Ptk. 467. § és 469. §].

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a keresetnek részben helyt adva az alperest 2 594 600 forint kártérítés és ezen összegnek 1999. május 31. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kötelezte.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes által üzemeltetett H. Z. szálloda parkolójából ismeretlen tettesek ellopták a felperessel szerződésen alapuló biztosítási jogviszonyban álló osztrák állampolgár személygépkocsiját. A parkoló a szállodához tartozó terület, amely kerítéssel volt körbevéve és zárható kapuval volt ellátva. A szálloda idegen (német, angol, francia) nyelvű prospektusában a parkoló mint őrzött parkoló került megjelölésre, amely tényt a tulajdonos kérdésére a recepción dolgozó alkalmazott megerősített. A tulajdonos a lopás tényét a szálloda alkalmazottjának nyomban bejelentette és rendőrségi feljelentést tett.

Ezen tényállás alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 467. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll. A felelősség alóli mentesülésnek a Ptk. 469. §-ában meghatározott feltételét sem sikerült bizonyítania. Az a tény pedig, hogy az alperes a parkoló őrzéséről nem gondoskodott, olyan felróható magatartás, amelyre előny szerzése érdekében nem hivatkozhat. A felperes által igényelt késedelmi kamat kezdő időpontját azonban az elsőfokú bíróság a keresetben megjelölt 1995. május 24-ei időponttól eltérően állapította meg. E tekintetben a döntését azzal indokolta, hogy a felperes az igényét indokolatlanul késedelmesen érvényesítette. A kár megtérítésére az alperest először 1999. május 31-én hívta fel, ezért méltánytalan lenne a kamatkövetelés olyan időszakra, amelyre nézve a késedelem nem róható az alperes terhére.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes a kamatfizetés kezdő időpontjának megváltoztatása, az alperes pedig a kereset teljes elutasítása érdekében élt fellebbezéssel.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasító döntést hozott. A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, abból azonban téves jogi következtetést vont le. A beszerzett bizonyítékok alapján a másodfokú bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy az alperes a szállodai szolgáltatások között őrzött parkolót biztosított volna. A csatolt prospektus nem őrzött, hanem "saját" parkolóról tesz említést. A büntetőeljárás adataiból a lopás körülményeit nem lehet megállapítani, a pótvádirat csak azt tartalmazza, hogy ismeretlen tettes a B., N. úton parkoló személygépkocsit eltulajdonított. A felperes által tett rendőrségi feljelentés ugyan tartalmazza, hogy a járművet az alperes parkolójából tulajdonították el, a parkoló őrzéséről azonban nem történt említés. Az alperes kártérítési felelőssége akkor lenne megállapítható, ha a bűncselekmény elkövetésére egy valóban őrzött parkolóhelyen történt mulasztás miatt került volna sor. A parkolóhely őrzöttségére viszont nem lehet következtetni, a beszerzett iratok ennek ellenkezőjét igazolják. Nem állapítható meg, hogy ott valamilyen őrzés, továbbá a szállodában a parkoló járművekről nyilvántartás vezetése történt volna. Mivel a szállodához őrzött parkoló nem tartozott, nem alkalmazhatók a szálloda felelősségére vonatkozó jogszabályok sem.

A jogerős ítélet ellen elsődlegesen a keresetnek megfelelő döntés meghozatala, másodlagosan pedig új eljárás elrendelése érdekében a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.

A kérelem indokolása szerint a másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg a tényállást a szállodai tájékoztató tartalmát illetően. A német nyelven íródott rész a "bewachter Parkplatz" kifejezést használja, ami magyarul egyértelműen őrzött parkolót jelent. Ez, a kihallgatott tanúk által megerősített tájékoztatás szolgált annak alapjául, hogy a gépkocsi tulajdonosa, aki a magyar nyelvet nem érti, szálláshelyként éppen az adott szállodát választotta. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes a parkoló őrzött jellegét nem is vitatta. Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállásból kiindulva pedig jogszabálysértő az a következtetés, hogy az alperes felelőssége nem áll fenn, a másodfokú bíróság döntése sérti a Ptk. 467. §-ában foglaltakat.

Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.