BH 1990.8.300 A helyi szokásokhoz igazodó halotti tor és sírkőállítás költsége az illő eltemetés költségei körébe vonhatók, s így a hagyatékot terhelik [Ptk. 677. § (1) bek. a) pont].

Az 1987. szeptember 7-én végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt örökhagyó a felperes apja, a II. r. alperesnek pedig a testvére volt.

Az örökhagyó - a felperes anyjával kötött házasságának a felbontása után - a szüleihez költözött. Ebben az időben az alperesek is a szülőkkel laktak, és valamennyien közös háztartásban éltek: a háztartást az örökhagyó és a II. r. alperes anyja vezette, annak költségeihez a család többi tagja, így az örökhagyó, valamint az alperesek is hozzájárultak. A felperes 1982-ben anyjától az örökhagyó gondozásába került. Tanulmányainak befejezése után munkaviszonyt létesített, és keresetéből a háztartás költségeihez ő is hozzájárult.

Az örökhagyó 1983-ban 160 000 forintért eladta a házasingatlanát. Az eladási árból 60 000 forintot a szüleivel szemben fennálló kölcsöntartozás törlesztésére fordított, a fennmaradó 100 000 forintot pedig az alpereseknek azzal adta kölcsön, hogy azt az alperesek a felperes nagykorúságának elérésekor kötelesek visszafizetni.

Az örökhagyónak két, összesen 25 000 forint betéti összegű takarékbetétkönyve volt, és a felperes nevére 1984-ben egy további takarékbetétkönyvet is váltott, amelyben a halála időpontjában 30 000 forint betéti összeg volt. Ezt a betétkönyvet az örökhagyó szülei a per során a felperesnek kiadták.

Az örökhagyót a szülei temettették el; a meg nem térült temetési költség 8444 forint volt. A család az örökhagyónak síremléket állíttatott, és a halotti tor költségeit is a család viselte. A szülők a temetéssel felmerült költségeik érvényesítését az alperesekre engedményezték.

A felperes a módosított keresetében az alpereseket elsődlegesen 135 000 forint összegű öröksége kiadására, másodlagosan kötelesrész címén 52 500 forint megfizetésére kérte kötelezni.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Védekezésük szerint a 100 000 forintot ajándékba kapták az örökhagyótól, a két, összesen 25 000 forint betéti összegű takarékbetétkönyv pedig nem került a birtokukba, azokat 1987-ben még az örökhagyó szüntette meg és használta fel. Figyelemmel arra, hogy az örökhagyó temetésével, a halotti torral és a sírkőállítással mintegy 70 000 forint költségük merült fel, álláspontjuk szerint a felperes részére kiadott 30 000 forint betéti összegű takarékbetétkönyvvel a felperes kötelesrészét kiegyenlítettnek tekintették.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alpereseket arra kötelezte, hogy a felperesnek 15 nap alatt 10 000 forintot fizessenek meg, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. ítéletének indokolása szerint az örökhagyó az ingatlana eladási árából megmaradt 100 000 forintot az alpereseknek ajándékozta. A felperes azt sem tudta bizonyítani, hogy a két, összesen 25 000 forintos takarékbetétkönyv az alperesek birtokába kerültek volna. Az örökhagyó eltemetésének, a halotti tornak és a síremlék állításának költsége - az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - 50 000 forintot tett ki. A kötelesrész alapjának számításánál figyelembe vehető 130 000 forint értékre tekintettel a felperes örökrésze 80 000 forint volna, amelyből őt kötelesrészként 40 000 forint illeti meg. Ebből 30 000 forintot a per során megkapott, így az alperesek a különbözetként mutatkozó 10 000 forintot kötelesek megfizetni.