A Kúria Pfv.21986/2012/5. számú precedensképes határozata tartásdíj megszüntetése (GYERMEKTARTÁSDÍJ megszüntetése) tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 60. §]

A határozat elvi tartalma:

A nagykorú gyermek tartásra való érdemtelensége megállapításánál irányadó szempontok. 1952. IV. Tv. 60. § (2)-(3)

***********

Pfv.II.21.986/2012/5.

A Kúria a felperesnek az alperes ellen gyermektartásdíj fizetési kötelezettség megszüntetése iránt a Mezőkövesdi Városi Bíróságon P.20.249/2011. számon indított és a Miskolci Törvényszék 1.Pf.21.189/2012/3. számú ítéletével elbírált perében az említett számú jogerős ítélet ellen az alperes részéről 26. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelme folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A peres felek házasságából 1985. október 5. napján B., 1991. június 2. napján L. utónevű gyermekeik születtek. Házasságukat a bíróság 2009. október 13. napján bontotta fel, a felek a bontóper során egyezséget kötöttek, miszerint felperes a L. nevű gyermek tartása fejében 2009. november 1. napjától előre esedékesen havi 20.000 forint határozott összegű gyermektartásdíjat fizet az alperesnek. A felek utolsó közös lakóhelyét képező lakás használatát egymás között akként osztották meg, hogy az úgynevezett főépület az alperes, míg a melléképület a felperes kizárólagos használatába került. A főépületben lakott az alperes gondozásában maradt L. utónevű gyermek is.

Az ingatlan megosztott használatával kapcsolatban a felek közötti viták 2010. áprilisában kezdődtek, amikor az alperes élettársához költözött, azonban elköltözése ellenére továbbra is igényt tartott a főépület kizárólagos használatára. Amikor a gyermek hétvégére hazautazott a kollégiumból, a felperes bement hozzá a főépületbe. Az alperes ezt nehezményezte, magát a gyermeket kérte, hogy apját ne engedje be. Miután a gyermek az alperes ezen kérésének nem tett eleget, az alperes a főépület kulcsait elvette tőle, így amikor a gyermek hazajött a kollégiumból, a kulcsokat az anyától kellett kérnie vagy a postaládából kivennie. E miatt az alperes és a gyermek közötti kapcsolat megromlott, az egyik vita során dulakodás közben, az alperes megharapta a gyermek kezét. A gyermek ezt követően nem hívta meg az édesanyját a szalagavatójára, nem fogadta el vacsora meghívását, illetve karácsonyi ajándékát sem. 2011. január hónapban a gyermek kezdeményezésére az alperes és L. kibékültek. Az alperes elköltözését követően megegyeztek, hogy továbbra is tartják a kapcsolatot. Ezt követően a gyermek és az alperes közötti kapcsolat meg nem állapítható okok miatt megszakadt.

A felperes havi 103.000 forint, az alperes havi 123.650 forint nettó jövedelemmel rendelkezik. A perbeli gyermek főiskolai tanulmányokat folytat, havi 25.000 forint szociális támogatásban részesül, havi 30.000 forint lakbért fizet.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperest terhelő gyermektartásdíj fizetési kötelezettséget 2011. január 31. napjától megszüntette, ezt meghaladóan keresetét elutasította. Kötelezte a peres feleket, hogy személyenként fizessenek meg az államnak 14.400 forint eljárási illetéket és megállapította, hogy perköltségeiket maguk viselik.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a nagykorú gyermek tartásra érdemtelen, mert bár az alperes a felperessel fennállt konfliktusába bevonta a gyermeket, de a gyermek sem tett lépéseket az alperessel való békülés érdekében, annak ellenére, hogy őt az alperes 2011 februárjáig anyagilag is támogatta.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben - az őt terhelő gyermektartásdíj fizetési kötelezettséget megszüntető rendelkezést nem vitatva - kérte annak megváltoztatását akként, hogy a törvényszék kereseti kérelmének megfelelően kötelezze az alperest 2010. május 1. napjától kezdődően havi 20.000 forint határozott összegű gyermektartásdíj megfizetésére.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2011. február 1. napjától e perbeli gyermek tartása fejében a gyermek bankszámlájára utalással minden hónap 10-e napjáig havi 20.000 forint gyermektartásdíjat. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperesnek 2011. február 1. napjától 2012. június 30. napjáig 340.000 forint gyermektartásdíj hátraléka keletkezett, melynek megfizetésére 15 napos határidőt biztosított az alperes részére.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás kiegészítésével ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Pp. 3. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint az alperesnek kellett bizonyítania, hogy a szükséges tanulmányokat folytató nagykorú gyermek érdemtelensége miatt a tartásdíjra nem tarthat igényt. Az ezzel kapcsolatos bizonyítás sikertelensége is őt terhelte. A másodfokú bíróság a peradatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy 2011 márciusában az alperes a gyermek ezt megelőző esetleges kifogásolható magatartásait megbocsátotta. Az ezt követő időszakra nézve pedig az alperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy a gyermek felróható, súlyosan kifogásolható magatartást tanúsított volna vele szemben, különös figyelemmel arra, hogy az állandó bírói gyakorlat szerint vizsgálni kell, hogy a gyermek magatartását milyen ok és körülmény váltotta ki, azt nem a kötelezett magatartása idézte-e elő. Mindezek alapján megállapította, hogy a nagykorú gyermek a tartásra nem érdemtelen, ezért az alperesnek teljesítőképessége függvényében, 2011 februárjától, a természetbeni tartása megszűnésétől kezdődően, havi 20.000 forint gyermektartásdíjat kell fizetnie.